A kormány gyakran dicsekszik azzal, hogy a folyamatos foglalkoztatásbővítésnek köszönthetően lassan elérjük a teljes foglalkoztatottságot. Azt azonban tudni illik, hogy az eredmények mögött leginkább csak statisztikai bűvészkedés áll: egyrészt a külföldön munkát vállalók jelentős részét (például az ingázókat) is beleszámolják az itthoni foglalkoztatottsági statisztikába, másrészt az elmúlt években jelentősen felfuttatták a közmunkaprogramot. Az utóbbi foglalkoztatási formával azonban rengeteg probléma van.
Többek között a közmunka egészében vizsgálva inkább tűnik egy aktív szociális támogatásnak a passzív helyett, mintsem valós foglalkoztatás-ösztönző programnak, mivel a közmunkában résztvevők csak minimális arányban (kb. 10 százalék) tudnak elhelyezkedni a versenyszférában. Mindez annak köszönhető, hogy a résztvevők többsége nem kvalifikált munkaerő, és a közmunka-program során kapott képzések is inkább nevetségesek, mintsem hasznosak. Sokan emiatt zsákutcában rekednek, és a költségvetésnek a következő években is százmilliárdokba fog kerülni a közmunkaprogram fenntartása. Ráadásul az elmúlt időkben két negatív fejlemény is felütötte már a fejét: a gyermekközmunka folyamatos növekedése, továbbá a közmunkából való kizártak számának emelkedése.
Fotó: MTI
Mennyibe is kerül a közmunka?
A kormány évről-évre csak növeli a közmunkaprogram finanszírozására fordítandó összegeket – míg 2015-ben ez 270 milliárd forintot jelentett, addig 2016-ban már 340 milliárd forintos az elkülönítés az állami büdzséből. A közmunkások bére azonban nem nevezhető még csak jóindulattal sem versenyképesnek, hiszen 2015-ben 51 ezer 847 forintot, a szakképzettek 69 ezer 469 forintot kaptak kézhez – ez még a minimálbér mértékét sem éri el, ami 68 ezer 775 forint volt tavaly, 2016-ban pedig valamivel kevesebb, mint 72 ezer forint. A kormány ezt azzal magyarázza, hogy az ösztönzést éppen ez segíti elő, hogy a segélynél magasabb, ám a minimálbérnél alacsonyabb a közmunkaprogram bére. Így azonban a közmunkások és a foglalkoztatottak közötti különbség csak nőni fog: 2011-ben a differencia még 13 ezer 575 forint, 2012-ben 13 ezer 886, 2013-ban 14 ezer 737, 2014-ben 15 ezer 851, tavaly pedig már 16 ezer 928 forint volt köztük.
Nő a foglalkoztatás, csökken a munkanélküliség – de csak a közmunkásokkal
Ennek ellenére a kormány a közmunkaprogram folyamatos sikeréről beszél, hiszen a foglalkoztatási ráta csak nőtt. 2015 végén 4 millió 273 ezer ember dolgozott Magyarországon, ami az 5 évvel ezelőtti adatokhoz képest 563 ezerrel, a tavalyihoz képest pedig 120 ezerrel több. Már az arányokból is látszik, hogy mennyit ad hozzá a közmunka a foglalkoztatási ráta növekedéséhez: az 563 ezres növekedésből 332 ezret tett ki a munkaerőpiac és a maradékot a közfoglalkoztatás. A tavalyi 118 ezres növekedésnél ez az arány 51 ezer - 61 ezer, tehát az arányok megváltoztak – a közmunka több mint a felét adta a foglalkoztatásnak. Ezen kívül azt is érdemes megemlíteni a csökkenő munkanélküliség kapcsán, hogy a külföldön munkát vállalók jelentős részét (például az ingázókat) is beleszámolják az itthoni foglalkoztatottsági statisztikába.
2013-ban 3 millió 772 ezer, 2014-ben 4 millió körüli volt a foglalkoztatottak száma, ebből 2013-ban 33 ezer ember, 2014-ben 198 ezer ember végzett közmunkát.
A téli közmunka bevezetésével jelentősen mérséklődött és stabilizálódott a munkanélküliség. Ám a gazdaságilag aktív népességszám is jelentősen megnőtt, köszönhetően annak, hogy akik passzív ellátásban már nem részesülhetnek, kénytelenek közmunkát vállalni – a közmunkások pedig javítják a foglalkoztatási rátát, így mérséklődik a munkanélküliség is. Az NGM számításai szerint azonban a munkanélküliség 9 százalék körül mozgott volna 2014-ben, ha a köz-foglalkoztatottakat nem számolnánk.
Gyermek közmunka
Habár a foglalkoztatási rátában jól mutatnak a közmunkások, veszélyes lehet, ha ilyen magasan marad a számuk. A statisztikák azt mutatják, hogy egyre inkább nő a gyerekek száma is a közfoglalkoztatásban: 2013-ban 101, 2014-ben 568, tavaly pedig már 1123 18 év alatti fiatal dolgozott havonta közmunkásként. Bár valódi céljuk nem ez volt, valamilyen szinten mégis maga a kormány tette lehetővé ezt, hiszen 18 évről 16-ra csökkentette az iskolakötelezettséget, ezzel is ösztönözve a fiatalokat arra, hogy némi pénzért cserébe hagyják ott az iskolát. Ám a kormány szerint ők csak kivételesen indokolt esetben végezhetnek közmunkát, esetükben ez nem minősül valódi munkahelynek. Családi és szociális helyzetüket, illetve térségbeli korlátozott elhelyezkedési lehetőségeiket is indokolniuk kell. Habár az idei mutatók csökkenést mutatnak, az iskolát elhagyók száma folyamatosan nő: a 2010-es 10,5 százalékos arány 2015-re már 11,6 százalékra emelkedett.
Nő a szigor?
A kormány próbálná szigorítani, hogy kevesebb legyen a közmunkás, ám ez egyre inkább haszontalannak bizonyul. Korábban csak akkor lehetett valakit kizárni a közfoglalkoztatásból, ha nem járatta rendszeresen iskolába a gyermekét, vagy ha nem tartotta rendben a lakóhelyét és annak környékét. A Belügyminisztérium által tavaly bevezetett szigorítások következtében ezek mellett már az is kizárható 3 hónapra, aki nem vállalja el a számára felajánlott munkát, vagy akinek a munkavállalói jogviszonya felmondással, vagy a munkáltató azonnali hatályú felmondásával szűnik meg. Tehát, akit például diplomával köteleznének szemétszedésre, ám azt nem vállalja, vagy aki a munkahelyén felmondott, vagy akinek felmondtak, az 90 napra kizárható a programból.
Ennek az lett volna a célja, hogy a munkaerőpiacon való elhelyezkedést ösztönözzék, illetve ne dönthessenek a közmunka mellett azok, akiknek van már munkájuk. Ennek ellenére azonban a kizártak száma folyamatosan nő, nem rettenti el az embereket a szigorítás. Idén már 6500 főt zártak ki ezek miatt. A legérdekesebb azonban az elbocsátottak és a felmondottak aránya: míg 2015-ben 1812 főt zártak ki, 2016-ban 2300-t, tehát a szigorítások után számuk nemhogy csökkent, hanem még nőtt is.
Egyre több statisztika bizonyítja, hogy a közmunkaprogram nem kifizetődő. Évről-évre több pénzt öl bele a kormány, ahelyett, hogy valódi munkahelyek létrejöttét támogatná. Ráadásul a fiatalok jövőbeli kilátásait is rontja a kormány politikája: a tankötelezettségi korhatár leszállításának köszönthetően egyre többen hagyják el az iskolát, és így végzettséget nem szereznek, ha pedig közmunkát vállalnak, csak belekerülnek egy ördögi körbe, hiszen ebből a foglalkoztatási formából később elhelyezkedni a munkaerőpiacon szinte lehetetlen. Ráadásul a közmunkás jövedelem nem versenyképes, ám többeknek mégis csak ez jelenti az egyetlen lehetőséget a megélhetéshez. Ez azonban csak kilátástalansághoz vezet, hacsak a foglalkoztatáspolitika nem változik meg gyökeresen a közeljövőben.
