A szavazatvásárlás jól bevált valutája, a rezsicsökkentés, a folyamatos kormánypropaganda hatására mára megkerülhetetlen fogalommá vált a magyar közbeszédben. A gazdaságilag fenntarthatatlan, jogsértő rezsiharc történetének pedig még nincs vége.
Már a 2010-es választások után kiderült, hogy mi az a téma, amely igen hatékonyan mobilizálja a választókat, és amellyel a Fidesz magához csábítja a választási sikerekhez szükséges tömegeket: a közműszolgáltatások ára.
A leszállított hatósági árak és a közműszolgáltatók felvásárlása, központosítása azonban nem hagyott hátra mást, mint tönkremenő szolgáltatókat és növekvő lakossági adóterheket. Gyakorlatilag bedöntötték a víziközmű cégeket, lekukázták a szemeteseket, kiseperték a kéményseprőket. Aki pedig azt hitte, hogy ettől bármi is olcsóbb lesz, az tévedett: valójában marad a cech, csak mindannyian nyögjük majd a szolgáltatások árát.
Az utóbbi években csaknem ezermilliárd forintot költött az állam arra, hogy átvegye az irányítást a magyar energetikai porondon, legyűrve és államosítva a piacot. Mindezt azzal kommunikálta, hogy a lakossági rezsicsökkentés végrehajtásához szükséges az átvétel. Ez azonban könnyen tetten érhető hazugság, hiszen a hatósági árazással akkor is könnyedén meghatározható a lakossági ár, ha nem a kormány kezében vannak az energetikai cégek. A valós indok azonban a hatalmas vagyon állami pénzen történő megvétele volt, ehhez pedig jó taktikának bizonyult a különadóval, lenyomott hatósági árral, és jogszabályi eszközök által lassan kivérző ágazat későbbi átvételéhez.
Szemétszállítás: lekukázva
Jó páran április óta nem kaptak szemétszállítási számlát az országban, nem véletlenül: április óta nincs joguk a szemétszállító cégeknek számlázni, mert a Fidesz-kormány erre is egy baráti oligarchának, Garancsi Tibor cégtársainak cégét, az Euromacc Kft.-t nézte ki, amely 549 millióért nagy nehezen el is vállalta a feladatot.
Mindeközben megtörtént, amiről már mi is sokszor írtunk: 33 településen júliustól nem járt a kukásautó, mert a szemétszállítók már a kukások bérét sem tudták kifizetni az állam által megbuherált rendszer miatt. A kormány szerint persze semmi gond, hiszen a katasztrófavédelem ilyenkor kényszerkijelöl egy másik szolgáltatót, amelynek el kell szállítania a szemetet. A gond ott van, hogy a kormány államosította és központosította a korábban önkormányzati szemétszállítást. Pénzt viszont nem fizet a baráti oligarchák állami kukaholdingja. Ezért mára szinte mindegyik szemétszállító cég csődközeli állapotban van, így megtörténhet, hogy heteken belül dominó-effektusként omlik össze a szemétszállítási rendszer az országban, és nem lesz, aki elvigye a szemetet a településekről.
Kéményseprők: kisöpörve
Július elsejével a kéményseprői piac is államosítva lett, a munkát a katasztrófavédelem vette át, országosan 1800 településen. Ezzel párhuzamosan felére csökkentették az ellenőrzések számát a nyílt tűzteres gáztüzelésű berendezések kéményeinél, pedig azok a legveszélyesebbek, a legtöbb halálesetet ezek okozzák.
Ráadásul a túltolt államosítással kizárólag magyar, kéménysepréssel foglalkozó embereket tett tönkre a kormány. Persze a kommunikáció itt sem maradhatott el, a rezsicsökkentés intézménye mögé bújva, hogy a kéményseprés is ingyenes a lakosságnak, söpörték ki a kéményseprőket a piacról. Attól persze a seprés nem lett ingyenes, hogy a kormány azt hazudta, az új, katasztrófavédelem által működtetett rendszer évi 6,5-7 milliárd forintjába is kerülhet az adófizetőknek, csak ezt már mindenki fizeti, az is, akinek nincs kéménye, például a panelben lakóknak is.
Gigaveszteség az állami vízcégeknél
Megvannak a tavalyi eredmények az államosított vízszolgáltatási piacon is: az öt nagy állami vízszolgáltató összesen több mint tízmilliárd forintos veszteséget halmozott fel, egyértelműen a rezsicsökkentés, a közműadó és az ágazati különadó miatt. Óriási veszteség, amelyet aztán az állam ugyanúgy közpénzekkel tömköd be, mint azelőtt, csak most nincs ráírva a csekkre, hogy víziközmű, csupán annyi, hogy adó. A rezsicsökkentés kiterjesztése a víziközmű-ágazatra ezen túl nyilvánvalóan csupán kommunikációs szempontok miatt érhette meg a kormánynak, hiszen a KSH szerint az egy főre jutó kiadások mindössze 3 százaléka ment 2012-ben ivóvíz- és szennyvíz-szolgáltatásra. A rezsicsökkentés így havonta fejenként kb. 200 forintot spórolt az embereknek átlagosan, a szegényeknek persze ennél jóval kevesebbet, a többet fogyasztó gazdagoknak pedig jóval többet.
Extraprofit? Szó sincs róla!
A kormányzat évekig sulykolta, hogy a rezsicsökkentés egyik legfőbb oka, hogy a közműszolgáltatók egyrészt, nem állami kézben vannak (ez a víziközmű-cégeknél biztosan nem igaz, hiszen előtte leginkább önkormányzati tulajdonban voltak). Másrészt, pont azért olyan drága a rezsi, mert a nem állami szolgáltatók maguktól ilyen magasra lőtték be az árat (a hatósági árazás miatt ilyen elő sem fordulhat), és közben extraprofitot realizálnak.
Forrás: KPMG tanulmány
Valójában azonban 2013-ban a szektorszintű üzemi eredmény (bevételek-költségek) alig haladta meg a zérót, a szolgáltatók kétharmada hozta ki megközelítőleg nullára az eredményt, egyharmaduk pedig veszteséges volt. Ez az arány 2014-re a rezsicsökkentés és az ágazati adók hatására tovább romlott, és már ekkor állami tőkeinjekció kellett ahhoz, hogy nullán tarthassák az ivóvizet és csatornázási szolgáltatást nyújtó cégek az üzemi eredményüket. 2014-től a rezsicsökkentés évi 20-25 milliárd forintos bevételkiesést okoz az ágazatban, ami a 2013 előtti ágazati eredmény kétszerese. Extraprofitról tehát szó sincs, sőt, az ágazatban ritka az a szolgáltató, amelyik képes volt egyáltalán profitot termelni.
Forrás:KPMG tanulmány
Földgáz-piac: államosítás után állami gázóriás lett a csúcsragadozó
A földgáz-szolgáltatás piacán az utóbbi években teljes lett a kormányzati diadal: a 750 ezres ügyfélkörrel rendelkező GDF Suez és a 650 ezer ügyféllel rendelkező E.ON is visszaadta az engedélyét. A legnagyobb szolgáltató, az 1,2 millió lakossági ügyféllel rendelkező Tigáz júniusban dobta be a törölközőt, az utóbbi két évben ugyanis több tízmilliárdos veszteséget halmozott fel, döntően a piacot alapjaiban felforgató kormányzati intézkedésekből fakadóan. Ezzel az egész lakossági gázpiac 3,2 millió fogyasztójával, s annak minden veszteségességével, az államé lett.
Ez pedig legutóbb a nonprofitnak szánt egyetemes (lakossági és közintézményi) gázszolgáltatás piacán üzemi szinten 1,48 milliárd forintos, adózás után 2,12 milliárd forintos veszteséget hozott. Nem kérdés, hogy ezt bizony valamiből ki kell fizetni.
Ugyanakkor a lakossági gázszolgáltatás ára 2014 óta nem csökkent, miközben a gáz világpiaci ára azóta is jelentősen csökkent. Az itthoni hatósági árazásnak köszönhetően így akár 150 milliárd forintot is kereshetett az állam azon, hogy drágábban adja a világpiaci árnál a gázt a lakosságnak. A pénz persze nem jelenik meg sehol, de a nagy árbeli különbségből fakadóan nem lepődnénk meg, ha újabb rezsicsökkentést jelentene be a kormány a gázpiacon mindenképp, amit majd persze az új, állami szolgáltató olcsóságával magyaráz majd az olcsó világpiaci árak helyett. Addig pedig mesterségesen magasan tarthatja a gázárat, s lenyelheti annak profitját.
A rezsicsökkentés átverés, nincs ingyen ebéd
A rezsiharc hősi halottai, a kéményseprők, a szemétszállítással foglalkozó helyi szolgáltatók és a gázszolgáltatók után az állami víziközmű-szolgáltatók lesznek. A gazdaságilag fenntarthatatlan, európai jogszabályokba ütköző rezsicsökkentés vesztesei továbbra is a hiányt más címen megfizető lakosság és a szolgáltatók lesznek, egyetlen nyertese pedig (legalábbis közép távon) a kormány, amely szép számmal, de nagy áron tud szavazatokat vásárolni az egyébként a gazdagoknak aránytalanul többet juttató, és egyébként pazarlásra ösztönző rezsicsökkentés jelszavával.
