Sok hűhó semmiért. Így lehetne nevezni a hetedik alkotmánymódosítás körüli mizériát, amelyet kedd délelőtt a Jobbik és az MSZP tiltakozása, a DK távolmaradása és az LMP nem szavazata mellett nem fogadott el a parlament.
Elment tehát 15 milliárd adóforint, úgy, hogy egy érvénytelen népszavazásra benyújtottak egy alkotmánymódosító javaslatot, összecsaptak körülötte, míg végül az is elbukott, és nem maradt más, csak pártpolitikai csatározás a romokon.
Hol voltak a támogatók?
Ahhoz, hogy a módosítás átmenjen, „nagy kétharmad” kellett volna, tehát mind a 199 képviselőnek a kétharmada, vagyis 133 képviselő igenje. A Fidesz-KDNP-frakció jelenleg csak 131 képviselővel rendelkezik, tehát két honatyát még mindenképp meg kellett volna nyerni, hogy a hetedik módosítás átmenjen.
Nem tűnt ez egyáltalán lehetetlennek, hiszen a kormányoldal szerint jobbikos és LMP-s politikusok is elfogadhatónak tartották a módosító szövegét. Persze az LMP-nek és a Jobbiknak is voltak kifogásai: a Jobbik, mint ismert a letelepedési kötvények megszüntetésétől tette függővé szavazatát, az LMP szerint pedig nem old meg semmilyen problémát a tervezet.
Ugyanakkor például Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzője sem tartotta kizártnak, hogy a nemzeti szuverenitást figyelembe véve a politikusok átgondolják majd álláspontjukat, és végül igennel szavaznak.
A jobbikos Mirkóczi Ádám szerint az sem volt kizárt, hogy a Fidesz megpróbál ellenzéki képviselőket megvenni, ám mint az eredményből látszik, erre nem került sor.
Amióta a Fidesznek nincs kétharmada nem olyan egyszerű ez az alkotmánymódosítósdi. Nem ez az első eset, hogy nem ment át a módosítás.
Nem ment át például a parlamenten a földforgalmi törvény kétharmados többséget igénylő módosítása 2015 novemberében. A parlament Győrffy Balázs fideszes képviselőnek, az agrárkamara elnökének javaslatára elfogadta a földforgalmi törvény módosítását 128 igen szavazattal. Az előterjesztés kétharmados többséget igénylő – a sarkalatosságra vonatkozó – passzusa viszont nem kapta meg a kellő szavazatot, mert csak a kormánypártok támogatták.
Szintén 2015-ben szavaztak a közigazgatási törvény módosításáról és a jogállási törvények módosítójáról. Ekkor csak az egyiket sikerült elfogadni, mivel a döntés a jelen lévő képviselők kétharmadát igényelte. 131 igen és 65 nem szavazattal átment a közigazgatási törvény módosításáról szóló javaslat, de csak azért, mert egy ellenzéki képviselő hiányzott az ülésről. A jogállási törvénnyel kapcsolatos módosító viszont nem ment át, és nem is az ellenzék miatt, hanem azért, mert Kósa Lajos a frakciójával ellentétesen szavazott.
A szavazás után persze öröm ült ki az ellenzék arcaira, többen tapsoltak, papírokat tartottak a magasba és egy molinót is kifüggesztettek. Hiszen ritkán sikerül a Fidesz-gépezetnek gátat szabni.
Kormányközeli források a Heti Válasznak úgy nyilatkoztak, hogy ugyan érdeke a pártnak a menekült téma továbbra is felszínen tartása, viszont nagyon nem kedvez nekik a Jobbik által beemelt letelepedési kötvény ügy, így bajos lehet az időhúzás.
Ceglédi Zoltán politológus is egyértelműen a Fidesz számára negatív végkimenetelűnek ítélte a szavazást. Mint facebook-posztjában írja: „No de kérem, hát egy bő fél évig (más megközelítésben: szűk másfél évig) tartó, tizenötmilliárdos kampány után összehoztak egy érvénytelen népszavazást, majd az odáig komikusan titkolt mestertervet elővezetve alkotmánymódosításba kezdtek, és még ez se jött össze. Ott állnak letolt gatyával, miszerint semmit, de semmit nem tudtak elérni abból, amit akartak”.
A Jobbik is kommunikálhatja úgy az eredményt, hogy lám, nélkülünk nem megy, mi olyan tényező vagyunk, amelyet Orbán Viktornak tudomásul kell vennie. Ha akarja, ha nem. Ráadásul ott van még a kommunikációs tárban az is, hogy a Fidesznek többet ér a gazdag külföldiek pénze, mint a haza biztonsága, hiszen némi színjáték után mégsem szüntették meg a letelepedési kötvény bizniszt a szavazás előtt, így a Jobbik nemet nyomott, és elbukott a módosítás.
Ezek erős és használható fegyverek, csakhogy az éremnek van egy másik oldala is.
A „hazaáruló” kártya
Ugyanebből az alaphelyzetből kiindulva viszont a Fidesz sincs egyáltalán rossz helyzetben, hiszen úgy állíthatja be a nagy nacionalistákat, mint hazaárulókat, és mint a gátját annak, hogy megvédjék az embereket.
Reiner Roland, az Integrity Lab kutatásvezetője szerint az eredmény akkor is jól használható lesz a Fidesznek, ha Európában újra napirendre kerülnek a kötelező betelepítési kvóták. Akkor Orbánék kommunikálhatnak úgy, hogy azért nem tudnak hatékonyan fellépni, és 3,3 millió ember akaratát érvényesíteni, mert a Jobbik megakadályozta, hogy az Alaptörvényben is nyoma legyen ennek.
Vona Gábor is számít erre, hiszen már október 24-én arról beszélt egy interjúban, hogy a jobbos média minden bizonnyal megpróbálja majd hiteltelenné tenni őt és pártját, amiért nem szavazták meg az alkotmánymódosítást.
Kutyaszorítóban
A Jobbik tehát nehéz helyzetbe került. Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet igazgatója szerint a párt csak akkor tudott volna jól kijönni a dologból, ha az igazságra koncentrál, vagyis, hogy a szöveg szemfényvesztés, nem jó semmire. Ebben Juhász Attila is egyetért, hogy a Jobbik további sorsa attól függ, hogy mennyire tudják elfogadtatni szavazótáborukkal, hogy a kötelező betelepítési kvóta nem valós veszély.
Ahogy várható volt, az elbukott alkotmánymódosításért a Fidesz a Jobbikot hibáztatja. A szavazás után Németh Szilárddal készített interjút a 24.hu. A Fidesz alelnöke elmondta: pont arra számított, hogy az alkotmánymódosítás el fog bukni „Gondoltam, hogy a Jobbik a saját kis pártérdekei meg a főnökének az egyéni hatalmi érdeke miatt nem vesz részt az alkotmánymódosításban”.
A szavazás utáni interjúkból kiindulva egyébként számítani lehet rá, hogy a történet itt nem ért véget.
Orbán úgy nyilatkozott, nem zárja ki, hogy újra benyújtják az alkotmánymódosítást, azt mondta, majd az elnökség eldönti. Vona maradt az eredeti álláspontnál, és kijelentette, hogy akár 24 órán belül is hajlandóak támogatni a módosítást, ha teljesülnek a feltételeik. Gulyás Gergely pedig arról beszélt, hogy a letelepedési kötvény meg fog szűnni.
Szóval nem semmi politikai játszmának lehettünk tanúi, és úgy tűnik, ez tovább folytatódik. A kommunikációs háború, ha másra nem is, arra jó volt (lesz), hogy egyre nyilvánvalóbbá váljon, nem Magyarország érdeke, hanem pártpolitikai érdekek azok, melyek a szálakat mozgásba lendítik.
