Csak az utóbbi hetekben több olyan eset is volt, amikor a rendszerrel szembeni kritikát megfogalmazókat az eset után valamilyen kellemetlenség vagy annak burkolt ígérete követte. Az Antall József Tudásközpont vezetője kirúgással fenyegette azokat, akik kifejezik egyetértésüket az olimpiaellenes kampánnyal, a férfit, aki lefestette a kormány menekültellenes plakátjait, szólásszabadság ide vagy oda, egy trükkös jogértelmezés alapján mégis büntetőjogi felelősségre vontak, és az a Horváth András, aki 2013-ban igyekezett a NAV kivételezéseit leleplezni, adatokkal való visszaélés miatt most a vádlottak padján ül. Úgy tűnik, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében előbb utóbb elveszik az ember kedvét attól, hogy rámutasson a rendszer hibáira.
A támogatás a Miniszterelnökségtől érkezik
Január 19-én jött a hír, hogy az Antall József Tudásközpont (AJTK) vezetője konkrétan kirúgással fenyegette azon dolgozóit, akik nyilvánosan kifejeznék, hogy támogatják az olimpiaellenes kampányt. Az AJTK évi 600 millió forintos költségvetési támogatásból működik, és kuratóriumának tagjai között olyan nevek köszönnek vissza, mint Gulyás Gergely (az országgyűlés fideszes alelnöke), Lánczi András (a rendszer ideológusa), valamint Nógrádi György (a rendszer biztonságpolitikai szakértője). Ha ennek tudomásulvétele nem volna elég, Antall Péter, a központ vezetője bejegyzésében felhívja a figyelmet arra is, hogy a támogatás a Miniszterelnökségtől érkezik.
Kádár Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke szerint viszont, ha Antall beváltaná fenyegetését, az „vegytiszta diszkrimináció lenne”, és a jogász szerint nehezen képzelhető el, hogy a Facebook-ra kitett üzenete fényében ne veszítene a bíróságon, ha beperelnék. Amennyiben a bíróság kimondaná, hogy a munkaviszony jogellenes módon került megszüntetésre, akkor a kirúgott dolgozó kérésére a munkaadó köteles visszaállítani annak munkaviszonyát, valamint kártérítést is fizetni, melynek maximális összegét a bíróság általában másfél millió forintban szokta meghatározni.
Ám felmerül a kérdés, hogy egy ilyen helyzetben milyen légkörbe kellene egy munkavállalónak visszatérnie, és valljuk be, egy munkajogi per a kormány kegyeltjével elég erős visszatartó erő lehet bármilyen nemtetszés kifejezésétől.
Éjjel jönnek a rendőrök
Január 23-án írta meg a Társaság a Szabadságjogokért egy informatikus történetét. Ők képviselték a férfit, aki afölötti nemtetszését kifejezve, hogy a kormány az ő adóforintjaiból kelti a gyűlöletet az idegenekkel szemben, másokhoz hasonlóan több plakátot is lefestett. Arra viszont álmában sem gondolt volna, hogy a Magyar Rendőrség még aznap éjjel felkeresi a lakásán, és álmából felkeltve beviszik az őrszobára. Ő érezve, hogy ez egy kissé túlzó, felháborodásában „Orbán kutyáinak” nevezte a rendőröket, ami miatt becsületsértésért büntetőeljárást indítottak ellene.
A TASZ ügyvédje persze azzal érvelt, hogy mindkét esetben a szólásszabadsághoz való jogát gyakorolta a férfi, és kifejezte, túlzónak ítéli, hogy ezért büntetőjogi felelősségre vonják. A társaság szerint csak akkor korlátozható büntetőjogi eszközökkel a vádlott szólásszabadsága, ha a bíróság tud mutatni olyan célt, aminek az eléréséhez szükséges és arányos a korlátozás.
Ezzel szemben a bíróság ezt feje tetejére állította, és azt vizsgálta, hogy a vádlott alapjog gyakorlása volt-e szükséges és arányos, nem a véleménynyilvánítás korlátozása.
Innentől persze már könnyű volt érvelni azzal, hogy a véleménynyilvánítás nem volt arányos, hiszen kifejthette volna azt valamilyen blogon is. Csak az eljárásrendet kellett egy picit megfordítani. A TASZ fellebbezett az ítélet ellen.
Hunyj inkább szemet a csalás felett!
Most lett ügy abból a 2013-as feljelentésből is, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tett egyik volt alkalmazottjával szemben, mert szerintük az illetéktelenül vitt ki és jutott hozzá adatokhoz.
A vádlott Horváth András szerint az eljárás csak arra jó, hogy „a félelmet elültessék az emberekben: nemcsak kirúghatják azokat, akik feltárják a rendszer működését és a korrupciót, hanem büntetőeljárást is indíthatnak ellenük. Ami ellenem zajlik, az szimpla politikai bosszú, mert kiálltam a nyilvánosság elé a zöld dossziémmal”.
Horváth még 2013-ban feljelentést tett hivatali visszaélés miatt az ügyészségen, mivel a hosszú idő alatt, mikor ellenőrzési szakkoordinátorként dolgozott a NAV-nál , azt tapasztalta, hogy a kiemelt adózókkal, vagyis a legnagyobb magyar cégekkel és multikkal elnézőbb a NAV az adócsalások ügyében. Szerinte nagyjából 1000 milliárdos tétel az, amit a legnagyobbak évente elcsalnak.
Azt is elmondta, hogy az elmúlt években több ügyről is leállították. Olyan is volt, hogy személyesen zárták ki a projektből, miután visszaélésre utaló nyomokat talált.
A rendszerszintű problémákkal, amelyeket megemlített, nem foglalkozott a rendőrség. Az egyik legnagyobb összegű, a General Electric ügyében történt vizsgálatkor megkérdezték azokat a NAV-osokat, akik leállították a vizsgálatot, hogy valójában mi történt, azok pedig nemes egyszerűséggel azt mondták, hogy szó sem volt leállításról, hanem egyszerűen szakmai nézetkülönbségek adódtak.
Egyetlen esetben történt vádemelés a zöld dosszié ügyei közül, most pedig Horváth András ül a vádlottak padján, mert ki mert állni a hivatal jobbá tétele érdekében. Ha volt is más NAV-os, aki fel akarta emelni a hangját a problémák ellen, már biztos rég elment tőle a kedve.
Beleillik a képbe...
Ezek csak az utolsó pár hét esetei, de ha távolabbra tekintünk, be tudjuk őket illeszteni abba a romló tendenciába, amit az Orbán-kormány elleni kritikus hangok megszólalásakor tapasztalhatunk.
Gondoljunk csak a tavalyi tanártiltakozásokkal kapcsolatos esetekre: Sipos Imre államtitkár levelére, Pukli István papírmunkával való elárasztására, miután elment tüntetni Miskolcra. A gimnázium nyílt levelét például sokan azért nem írták alá, mert a tankerületi felügyelők vagy az iskola jelezte, hogy az bizony nem lenne szerencsés. A február 13-i demonstráció előtt volt olyan vidéki iskola, ahol rendőrök érdeklődtek, hogy indul-e busz a fővárosba.
Sőt, említhetnénk akár azt is, mekkora divat lett az utóbbi időben a kopaszság: kopaszok mentek 2013-ban a Fidesz-székházhoz, 2015-ben „biztonsági őrök” állták útját a NAV-os ellentüntetőknek, 2016-ban Nyakó Istvánt akadályozta meg egy tucat kopasz abban, hogy elsőként tudja leadni népszavazási kérdését, és szintén kopaszok jelentek meg a Városligetnél tiltakozó Ligetvédők táboránál is. Ezekben az ügyekben közös vonás, hogy egyik esetben sem történt érdemi vizsgálat vagy felelősségre vonás.
Beszélhetnénk még a civileket ellenőrző hirtelen jött vizsgálatokról is, akik ellen nemrég üzentek nyíltan hadat, de meglepődne ezeken bárki egy olyan országban, ahol Putyin és Erdogan rendszere a követendő példa?
