Február 20-án kezdetét vette az országgyűlés tavaszi ülésszaka, amely Orbán Viktor a 2017-es év teendőiről című napirend előtti beszédével kezdődött. A miniszterelnök néhány látványos hantával és csúsztatással lényegében megismételte két héttel ezelőtti évértékelőjét. Nem esett viszont szó a közvéleményt az elmúlt hetekben leginkább megmozgató olimpia-rendezési népszavazás-kezdeményezésről, és annak eddigi sikereiről. Mondhatjuk azt is, hogy Orbán látványosan kerülte a témát.
Az ülésszak nyitányának csúcspontja egyértelműen Orbán Viktor és Vona Gábor adok-kapokja volt. Először Vona ment neki Orbánnak, akit önzőséggel, kapzsisággal és gyávasággal vádolt meg, majd a miniszterelnök válaszában kvázi lebuzizta Vona Gábort, ami nem megszokott kijelentés egy miniszterelnöktől, ráadásul nem az országgyűlés épületében.
Orbán megismételte beszédét
A miniszterelnök nem kockáztatott nyitóbeszéde során, gyakorlatilag mindazt megismételte, amit már két héttel ezelőtti évértékelő beszédében is elmondott. Beszédét pozitív gazdasági adatok felsorolásával kezdte, kiemelve, hogy idén akár 4,1 százalékos gazdasági növekedés is lehet. Arról viszont nem esett szó, hogy tavaly jócskán alulmúlta a magyar gazdaság teljesítménye a várakozásokat, és a régióban ismét sereghajtókká váltunk. Az öndicséret itt még nem ért véget, a miniszterelnök legerősebb kijelentése pedig egyértelműen ez volt:
A magyar modell működőképes.
Ha a magyar modell alatt azt értjük, hogy az uniós transzferekből fenntartjuk annak látszatát, hogy a magyar gazdaság sikeres, akkor igaza volt a miniszterelnöknek, ellenkező esetben egy teljesen rossz modell mentén próbálunk A-ból B-pontba eljutni.
A gazdasági „sikerek” felsorolása után kitért egy kis migránsozásra, mielőtt ismét Brüsszelt kezdte ostorozni:
A határvédelem továbbra is kiemelt fontosságú nemzetbiztonsági ügy.
Nekünk, magyaroknak nem igazunk van, hanem igazunk lesz.
Orbán továbbra is szereti elhinni, hogy ő állította meg a menekülthullámot. A külpolitikában kicsit jártas emberek azonban tudják, hogy ennek semmi alapja nincsen, hiszen az Unió és Törökország megállapodásának köszönhető a migrációs hullám mérséklődése.
A miniszterelnök ezután ismét felsorolta öt pontját, hogy milyen veszélyek várnak ránk: a brüsszeli bürokraták már nemcsak migránsokat akarnak akartunk ellenére az országba telepíteni, hanem a rezsicsökkentését is vissza akarják csinálni, a Soros György által támogatott civilek pedig ott tesznek keresztbe a kormánynak, ahol csak tudnak. A választások közeledtével Orbán célja egyértelműen az, hogy feltüzelje a Fidesz választóit, erős ellenzék hiányában pedig ellenségeket kell gyártani, hogy legyen ki ellen harcolni. Ezek az ellenségek most a migránsok, Brüsszel és Soros György.
A tények nem számítanak, csak az, hogy meg kell védeni az országot mindenáron. Másrészről, azért is érdemes napirenden tartani ezeket a témákat, mert az elmúlt hetekben, hónapokban többször is előkerült, hogy mennyire pocsék állapotban van az egészségügy és oktatás, nem beszélve az olimpia rendezéshez kapcsolódó népszavazás kezdeményezésről, ahol a Momentum mozgalom múlt héten már akkora részsikert ért el, hogy az hatalmas gyomros volt a kormánypártnak. Orbán ezután bejelentette az országgyűlésben is, hogy a felsorolt pontokkal kapcsolatban Nemzeti Konzultáció indul, ahhoz pedig kétségünk sem férhet, hogy mekkora egyetértés lesz majd a nemzet részéről, hasonlóan az előző konzultációkhoz.
Keretbe zárva beszédét, a miniszterelnök ezután ismét visszatért a gazdasági adatok bemutatásához, ezúttal azonban olyat sikerült alkotnia, amellyel még Matolcsy Györgyöt is sikerült felülmúlnia. Orbán Viktor ugyanis az elmúlt évek növekedését az 1900 és 2010 között GDP-növekedéssel vetette össze:
Orbán szerint 1900 és 2010 között a GDP évente 1,5 százalékkal növekedett, ami elmaradt a fejlett országok ütemétől. 2010 óta viszont a GDP évente egy százalékponttal magasabb volt, mint az Eurózónában. Magyarország régen nem látott esélyt harcolt ki 2010 és 2016 között, ne játsszuk el váltsuk valóra! (index.hu)
Arról már nem esett szó, hogy 1900 és 2010 között volt két világháború, több nagy gazdasági válság, de mégis kit érdekel ez, amikor 2010 után beléptünk a Kánaán kapuin. Félretéve az ironizálását, egyszerűen csak annyit lehet erre az összehasonlításra mondani, hogy orbitális nagy hülyeség, és semmi közgazdasági alapja nincsen. Ahogy azzal sem érdemes foglalkozni, hogy Magyarország GDP-növekedése nagyobb mint az Eurózónáé, mert az teljesen normális, hogy egy felzárkózó országban nagyobb a növekedés, mint egy fejlett országban (vagy azok csoportjában), ahol az egy főre eső GDP többszöröse, mint a felzárkózóban. Ezt hívják konvergenciának. Ha lett volna értelme valamilyen összehasonlításnak, akkor az a magyar gazdaság és a környező országok gazdaságának összevetése lett volna, ebben az esetben azonban csúnyán lyukra futott volna a miniszterelnök. Kerülte is a témát.
Mi a helyzet az olimpiával?
Beszéde során látványosan kerülte a népszavazást Orbán, és még a parlamenti frakciók reakciójára adott válaszok során sem került szóba az olimpia kérdése. A téma kerülése egyértelműen arra utal, hogy a miniszterelnök minél inkább távol akarja tartani magát az olimpiarendezés kérdésétől, és áttolni a felelősség Budapest vezetésére. Bár évek óta köztudott, hogy Orbán Viktor egyik nagy álma az olimpia megrendezése, a Momentum sikeres akciója után szinte egyértelmű vált, hogy a budapesti emberek nem kérnek Orbán álmából. A Fideszt valószínűleg ismét sikerült meghátrálásra kényszeríteni egy olyan kérdésben, ami beégett a teljes közvélemény tudatába, ezért a kormánypárt és a miniszterelnök célja egyértelműen az, hogy minél gyorsabban túl legyenek a témán, és minél nagyobb távolságból figyeljék, ahogy majd a budapesti vezetés lefújja a pályázatot. Ennek köszönhető, hogy Orbán úgy tett, mintha semmi köze nem lenne az olimpiához, és nem is számítana a népszavazási kezdeményezés sikere.
Orbán-Vona cicaharc
A Ténytár nem híve a politikai bulvárnak, de az egyértelműen kijelenthető, hogy a tegnapi ülésnap csúcspontja az Orbán-Vona csörte volt. Vona Gábor ismét keményen nekiment a miniszterelnöknek - kiemelve, hogy a Orbán felelőssége a olimpiai bukta -, mire a miniszterelnök kvázi lebuzizta a jobbik vezetőjét:
Nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni.
A miniszterelnök kijelentésével beállt a Vona Gábort elmúlt hónapokban támadó Habony Árpádhoz köthető média mellé, egyértelművé téve, hogy a lejárató kampány mögött végig a Fidesz állhatott. A miniszterelnök kijelentésével amúgy a házszabályzatot is megsérthette, Kövér Lászlót azonban ez egyáltalán nem érdekelte, és a Fidesz-frakció is gyorsan összezárt a miniszterelnök mögött. Az Orbán-Vona adok-kapok egyetlen pozitívuma, hogy ki lehet jelenteni, a következő hónapokban számos izgalmas momentuma lesz majd a tavaszi ülésszaknak, ezekről pedig mi is be fogunk majd számolni.
