Orbán Viktor célként jelölte meg, hogy a magyar export egyharmada Keletre menjen, mivel a változó világban a magyar gazdaság fellendülésében kulcsszerepe lehet a diverzifikáltabb exportszerkezetnek. A miniszterelnök azt is elismerte, hogy a kormány célkitűzése eddig nem sikerült, azonban mindent elkövetnek azért, hogy a keleti nyitás minél sikeresebb legyen.
A kudarc okait náluk kell keresni: a kormány koncepció nélkül szervezte ki a gazdasági kapcsolatok ápolásáért felelő diplomáciai rendszert, a kereskedőházak azonban befuccsoltak, amit adatokkal is alá lehet támasztani: Az Afrikába irányuló kivitel 10 százalékkal csökkent, de Törökország, vagy éppen Brazília irányába is kevesebb magyar árut sikerült eladni.
Mindeközben pedig azt sem sikerült elérni a kormánynak, hogy Magyarország a külföldi tőke számára vonzóbb célponttá váljon: 2008 és 2016 között Magyarország nettó FDI-állománya 7,5 milliárd euróval csökkent, ami a GDP közel 10 százalékának felel meg.
Friss: Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes és Ali Akbar Salehi, az Iráni Atomenergia-ügyi Szervezet (AEOI) vezetője, iráni alelnök nukleáris együttműködésről ír alá szerződést szombaton – idézi a TehranTimes az iráni hivatal szóvivőjét. Egyebek mellett egy 25 megawattos atomerőművet fejlesztene ki közösen Magyarország és Irán.
Export-álom
Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara március elején tartott konferenciáján beszélt arról, hogy a magyar export egyharmadának keletre kellene irányulnia. A miniszterelnök azt is elismerte, hogy a kormánynak nem sikerült teljesítenie eddig ezt a célkitűzését, azonban dolgoznak rajta.
Valahogy evidens volt, hogy a magyar gazdaság termékeinek piaca mindig Nyugat-Európában van, azok a fejlett piacok, azok a magas minőségű terméket igénylő piacok, következésképpen az az igazi fokmérő vagy minőségi mérce a magyar gazdaság számára. A világ azonban közben megváltozott, és azt a célt tűztük ki, hogy a magyar export kétharmadában menjen a hagyományos nyugati piacainkra, és legalább egyharmadában menjen keleti piacokra. (Orbán Viktor )
A miniszterelnöknek abban igaza volt, hogy a magyar kivitel zöme továbbra is a nyugat-európai országok irányába zajlik, a KSH statisztikái alapján az export 85 százaléka irányul az Európai Unió országaiba (Németország a fő partner). Mivel a magyar külkereskedelem ennyire bele van ágyazódva a regionális kereskedelmi hálózatba, Magyarország ki van téve a sokkhatásoknak, már csak emiatt is fontos lenne a diverzifikáció növelése.
Azzal nincs is probléma, hogy a magyar kormány új országokba irányába próbálna nyitni, a gond inkább abból adódik, ahogyan teszi: a keleti nyitás stratégiája nem kevés pénzt emésztett fel az elmúlt 5 évben, látványos eredmények azonban nincsenek. A kereskedőházak létrehozása például tízmilliárdokat emésztett fel, azonban ahogy öreg rókának számító diplomaták fogalmaztak, sok értelme nincsen a programnak, azt leszámítva, hogy a korábban diplomácia feladatkörnek számító tevékenységet magánpartnerek irányába szervezi a kormány, akik még több közpénzért végzik el ugyanazt a munkát. Az egyik legismertebb partnerség a Quaestor-csoporttal volt, ők feleltek például az oroszországi kereskedőház megvalósításért.
A másik fő probléma, hogy miközben a magyar kormány megállás nélkül Brüsszelt ostorozza és keresi annak lehetőségét, hogyan tudna minél jobban megfelelni a keleti illiberális államoknak. Ennek látványos eredménye, hogy Orbán Viktor rendszere egyre jobban megpróbálja lemásolni az orosz, a kínai, a örök berendezkedést, miközben gazdasági szempontból mégsem sikerült kimagasló eredményeket elérni, sőt. 2016-ban bebizonyosodott, hogy lehet szidni és nemzeti konzultációt folytatni Brüsszel ellen, a magyar gazdaság teljesítményét továbbra is az uniós transzferek biztosítják, és nem a keleti illiberális államokkal megkötött látszat megállapodások.
A kiviteli volumen jelentősen növekedett a 2012-2016 között időszakban, döntő hányadban azonban az Unión belül. Miközben 2012-ben még az export 81 százaléka irányult az Európai Unió irányába, 2016-ban már 84 százalék volt ez az arány. Ázsia közben vesztett a részesedésével, 15 százalékról 13 százalékra zsugorodott az export aránya.
Megéri-e a haverkodás az illiberális államokkal?
A keleti nyitás két legfontosabb partnerországa Oroszország és Kína. Oroszország esetében az a speciális helyzet állt elő, hogy pont akkor „roppantak meg”, amikor a magyar kormány még erősebb baráti viszonyt kezdett kiépíteni velük. Nem lehet azonban mindent a szankciókra kenni, ahogyan azt a Fidesz is csinálta az elmúlt években, mert valójában az orosz gazdaság teljesítményének visszaesése miatt csökkent a magyar áruk iránti igény. Az orosz gazdaság visszaesésének fő oka az olaj világpiaci árának bezuhanása volt, nem a szankciók: Oroszország gazdasági modellje aszimmetrikus, túlságosan az energiahordozókra épít. Tartós gazdasági növekedést nem lehet ilyen modellel elérni.
A magyar kormány nem csak az oroszokkal, hanem Kínával is megpróbált látványos baráti kapcsolatot kiépíteni, ahogyan az Index cikke is rámutatott, áttörő eredmények nélkül. A legnagyobb probléma talán az, hogy hiába volt diplomáciai offenzíva az elmúlt 5 évben, a magyar kormánynak nincs stratégiája arra, hogyan lehetne még szorosabbra fűzni a viszonyt Kínával. Szijjártó Péter évről-évre körbeudvarolja a kínai vezetést, azonban jelentősebb új kínai beruházás mégsem érkezett az országba.
A koncepció hiánya mellett látványos bénázások is voltak az elmúlt években: amikor például Kína bejelentette, hogy létrehoznak egy ázsiai beruházási és fejlesztési bankot, a kormánynak sokáig fogalma sem volt, hogy mit kezdjen ezzel a történettel, miközben az európai országok sorra csatlakoztak a buliba. Aztán Orbán Viktor is bejelentette, hogy csatlakoznak Ázsiai Fejlesztési Bankhoz, csakhogy ez egy másik bank, és nem az, amelyet a kínaiak létrehoztak. Az ügyből hatalmas kavarodás lett, ráadásul az is kiderült, hogy a bejelentés azután történt, miután lezárult a csatlakozási határidő. Az ügy jól mutatja, hogy totális fejetlenség uralkodott a külügyben annak ellenére, hogy már évek óta azon voltak, hogy Kínával minél szorosabb kapcsolatot építsenek ki.
A magyar kormány nemcsak Oroszországgal és Kínával próbál szoros kapcsolatot kiépíteni, hanem más illiberális államokkal is. Szijjártó Péter legutóbb például azzal a Fülöp-szigeteki elnökkel tárgyalt, aki emberölésre buzdítja a lakosságot, nem mellesleg a világ vezetőinek is sorra beszólt alpári stílusban. A magyar külügyminiszter legalább azzal büszkélkedhet, hogy ő volt az első uniós külügyminiszter, akit Duterte fogadott.
Déli nyitás is kudarc
Sokan talán nem is tudják, de a magyar kormánynak nem csak keleti, hanem afrikai stratégiája is van. A déli nyitás keretében azokat a fejlődő afrikai országokat céloztuk meg, ahol a politikai berendezkedés már stabilnak mondható, és vállalható gazdasági fejlődést is feltudnak mutatni. Ilyen ország például Ghána. A déli nyitással azonban ugyanaz a probléma, mint a keletivel: rengeteg közpénzt emészt fel áttörő eredmények nélkül.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara március elején még látványosan számolt be arról, hogy magyar hét lesz Ghánában, azonban egy héttel az esemény előtt már arról tájékoztatták az érdeklődőket, hogy az üzleti út elmarad. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a kormány stratégiája távol tartja azokat az üzletembereket és befektetőket, akik helyismeretekkel rendelkeznek, a jó kapcsolati hálózattal rendelkező szervezetek pedig semmilyen támogatást sem kaptak. Helyettük jöttek a rengeteg közpénzzel kitömött kereskedőházak, ezeket azonban olyan magánpartnerek üzemeltetik, akiknek nincsen jó helyismeretük, így érdemi eredményeket nem tudnak elérni.
Ahogyan több diplomata is fogalmazott: a kormány koncepció nélkül szervezte ki a gazdasági kapcsolatok ápolásáért felelő diplomáciai rendszert, a kereskedőházak azonban befuccsoltak, amit adatokkal is alá lehet támasztani. Az Afrikába irányuló kivitel 10 százalékkal csökkent, de Törökország, vagy éppen Brazília irányába is kevesebb magyar árut sikerült eladni.
Nem csak a kormányon múlik
Fontos leszögezni, hogy a magyar kormány stratégiája elsősorban a hazai kkv-szektort segítheti, és ez az a terület, ahol az elmúlt években csődöt mondtak. A külföldi multik stratégiájára nincsen hatással a magyar kormány akarata, ők oda exportálnak, ahol van megfelelő kereslet a termékek iránt. Bár Kína látványosan fejlődött az elmúlt években, a Magyarországon termelő multik továbbra is a regionális kereskedelmi hálózatban lesznek érdekeltek, így nem várható, hogy a közeljövőben megközelítenénk Orbán Viktor álmát. Ha nagyobb diverzifikációt szeretnénk elérni, akkor abban az exportra termelő kkv-szektornak lehet kiemelkedő szerepe, ehhez azonban szükség lenne kidolgozott stratégiára, és egy tapasztalt diplomáciai hálózatra.
