A megerősített jogi határzár március 28-án lépett életbe a déli határon, amelynek célja, hogy tisztázatlan státusú migránsok ne mozoghassanak szabadon az ország, illetve az Európai Unió területén, és ezzel csökkenjen a migráció biztonsági kockázata. Így az összes menedékkérő konténerfogdákba zárható egészen a jogerős ítéletig, még azok is, akik korábban nyitott menekülttáborokban vagy akár magánszállásokon voltak, ám ez szembemegy az európai uniós jogszabályokkal. Jelenleg Brüsszel még csak vizsgálja a helyzetet, ám a kormány a már természetessé vált harcra készül a „brüsszeli bürokratákkal”.
A Belügyminisztérium szerint a határzár célja, hogy tisztázatlan státusú migránsok ne mozoghassanak szabadon az ország, illetve az Európai Unió területén, és ezzel csökkenjen a migráció biztonsági kockázata. A menekültügyi eljárásokat a határon folytatják majd le.
Eszerint az ország területére csak a 14 évesnél fiatalabb, család nélkül érkező gyermekek léphetnek, őket gyermekvédelmi intézményben helyezik el. A tranzitzónába érkezőket beléptetés előtt átvizsgálják, és anyanyelvükön, vagy az általuk értett más nyelven tájékoztatást kapnak az őket megillető jogokról, illetve a kötelezettségeikről, valamint napi 24 órában elérhető egészségügyi és a szociális ellátást is biztosítanak számukra.
Forrás: delmagyar.hu
Már eddig is problémás volt
Ezzel a szabályozással lehetővé vált az, hogy az összes menedékkérő konténerfogdákba zárható egészen a jogerős ítéletig, még azok is, akik korábban nyitott menekülttáborokban vagy akár magánszállásokon voltak. A Helsinki Bizottság közleménye szerint az új szabályozás semmiféle egyéni körülményre nincsen tekintettel, hiszen a 14 éven aluliak kivételével mindenkit tranzitzónába zárnak legyen az veszélyeztetett terhes nő, vagy tinédzserek. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ezt azonban megtiltotta, és folyik annak a vizsgálata, hogy a tranzitzóna jelenleg alkalmas-e a sérülékeny menedékkérők speciális igényeinek kielégítésére, van-e például megfelelően képzett személyzet, van-e lehetőség tanulásra, és rendelkezésre áll-e megfelelő orvosi ellátás, illetve a kiskorúak hasonló körülmények között lesznek-e, mint a felnőttek.
A tranzitba zárással már korábban is voltak problémák, akkor a strasbourgi emberjogi bíróság a magyar kormány ellen döntött. Ez a per két bangladesi férfiről szólt, akiket az elsők között zártak a tranzitzónába, és ahogy a bíróság is kimondta, a genfi menekültügyi egyezménnyel és az EU 2013-as menekültügyi irányelvével is szembe ment, hogy a magyar hatóságok érdemben nem vizsgálták személyre szabva kérelmüket, a tranzitzónában őrizetben tartották őket, és automatikusan mondták ki, Szerbia biztonságos a számukra.
Brüsszelnek ez nem biztos, hogy tetszik...
A kormány szerint nem számít őrizetbe vételnek, ha valakit a tranzitzónába zárnak, hiszen Szerbia felé szabad az út, így ez nem sért nemzetközi szabályokat. Ám ezt a strasbourgi bíróság nem fogadta el, bár a törvényt nem tudja megtámadni, ezért ez előre vetíti azt, hogy az új törvény el fog bukni az Európai Bizottság előtt is, és kötelezettségszegési eljárás lesz belőle.
Forrás: 444.hu
A bizottság menekültügyi biztosa nemrégiben meg is érkezett hazánkba, aki nem kötött bele rögtön a menekültügyi szabályozásba, ám jelezte, hogy aggályokat vet fel a jogszabály, így folyik az ügyben az egyeztetés és a vizsgálódás. Az EU dublini egyezménye, amelyet Magyarország is ratifikált, ugyanis kategorikusan tiltja, hogy a menekülteket bezárva tartsák, hogy „senki sem tartható őrizetben kizárólag azon az alapon, hogy nemzetközi védelmet kér”. Az ENSZ menekültügyi szervezete és az Európa Tanács több intézménye is tiltakozott a törvény ellen.
Bár hiába készült a kormány nagy erőkkel a Brüsszel elleni harcra, hiszen a nemzeti konzultációtól várt segítséget az érvelésben, a tárgyaláson most konstruktivitásról meg együttműködési készségről beszéltek. Egyelőre egy szakértői munkacsoport felállításáról döntöttek, amely majd nyárra dönt a törvény sorsáról. A barátságos hangnem ellenére a felek azonban elbeszéltek egymás mellett. Míg a biztos arról beszélt, hogy a törvény szembemegy az európai szabályokkal, és az emberi méltóság tiszteletben tartását sérti, addig Trócsányi László igazságügyi miniszter arról érvelt, hogy de ez a szabályozás miért arányos és szükségszerű.
Lépjünk ki, hogy ne szólhasson be Strasbourg?
A kormány fellebbez a strasbourgi ítélettel szemben, sőt annak ötletét is felvetették, hogy fel kellene mondani az Emberi Jogok Európai Egyezményét, hiszen csak így lenne elérhető, hogy a strasbourgi bíróság joghatósága a magyar emberi jogi ügyekben megszűnjön. Erről beszélt a KDNP-s Vejkey Imre, aki szerint itt az idő elgondolkodni az egyezmény vagy egyes pontjai felmondásáról, így látta a kormányközeli Alapjogokért Központ is, hiszen vélekedése szerint a strasbourgi bíróság túlterjeszkedett saját hatáskörén. Kovács Zoltán is úgy vélekedett, hogy nemcsak azt kell megvizsgálni, hogy milyen kötelezettségeink vannak, hanem az összes nemzetközi szervezetben való tagságunkat is, valamint Kósa Lajos is az egyezmény felmondását vetette fel.
Forrás: Patrick Hertzog / AFP
A kormány számára ez nyilván szép elképzelés, a megvalósítása azonban nem menne egykönnyen. Ha Magyarország felmondja az egyezményt, akkor azonnal megszűnik Európa Tanács-béli tagsága is, ám ezt az Európa Tanács egyetlen tagállamának sem fogja megengedni. Az Európa Tanácsról tudni kell, hogy az emberi jogok, a demokrácia és a jogállam előmozdításáért küzd, ám nem összetévesztendő az Európai Tanáccsal, amely az Európai Unió szerve, az Európa Tanácsnak pedig Kazahsztánon, Fehéroroszországon, valamint Koszovón kívül minden olyan ország a tagja, amelyik legalább részben Európában fekszik.
Másrészről pedig az EU-s csatlakozási feltételként elfogadtuk azt, hogy az Unió tagja olyan állam lehet, amelyik részese az Emberi Jogok Európai Egyezményének és a menekültek státuszára vonatkozó 1951. évi genfi egyezménynek. Tehát, ha ezeket felmondjuk, akkor oda az uniós tagságunk is. Az Alaptörvény is a rendszerváltáskor íródott alapjogi részt vette át, amely az Emberi Jogok Európai Egyezményének mintájára íródott. Így az abból való kilépésre ösztönzés az Alaptörvény elleni buzdításként is értelmezhető, amely akár bűncselekménynek is minősülhet, hiszen aki így tesz, az a jogállam, a demokrácia és az alkotmányos rend ellen hat, vagy szervezkedik.
Tehát a Brüsszel elleni, már kategorikussá vált harc továbbra is folyik. A kormány menekültügyi politikája pedig az Európai Uniónak nem tetsző formát ölt, azonban ennek a harcnak az eredménye még kérdéses, hiszen a felek egyelőre az együttműködés fátylába burkolóznak. Bár ahogy a kormány retorikáját ismerjük, minden lehetőséget meg fognak ragadni annak érdekében, hogy ne egy visszafogott álláspontot képviseljenek. A kérdés valójában nem csupán a tranzitzónák ügye lesz végeredményben, hanem hogy mikor fog elfogyni az EU türelme a Brüsszel elleni „keménykedős” politika láttán.
