Bár továbbra sem kívánunk a temetkezési vállalkozások piacára belépni, de “nyugodjék békében” sorozatunk egy újabb taggal bővül. A több, mint húsz éve, a demokratikus átalakulás kezdetétől meglévő intézményt, a társadalmi és érdekegyeztetést kell “eltemetnünk”. Ez a rendszer az 1989-es Nemzeti Kerekasztal tárgyalások óta működött biztosítván, hogy a különböző érdekcsoportok véleménye markánsan megjelenhessen az ország kormányzásában.
Ennek azonban vége.
A régi rendszer lebontásának már eddig is több jelét tapasztalhattuk, most azonban az NGM világossá tette szándékait. A tervek szerint összevonnák az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, az Ágazati Párbeszéd Bizottságokat, a Gazdasági Érdekegyeztető Fórumot és a Gazdasági és Szociális Tanácsot, és egy egységes gazdasági és társadalmi tanácsot alakítanának ki.
A kiszivárgott hírek szerint a jelenlegi GSZT és GEF tisztán véleményező, a döntéseket érdemben befolyásolni nem képes hatásköreivel. Ezt azt jelenti, hogy felszámolják az utolsó olyan testületeket is, amelyek elvileg rendelkeztek akkora erővel, hogy befolyásolhassák a kormányzat döntéseit.
Érdekegyeztetés Magyarországon 1990-2011
Hazánkban a rendszerváltás Nemzeti Kerekasztala után az 1990-es taxisblokádot követően alakult meg a hazai érdekegyeztetés legfontosabb szerve, az Országos Érdekegyeztetési Tanács (OÉT). Legerősebb hatáskörei a munkajoghoz kötődtek, a minimálbér megállapításában központi szerepe volt.
A fenti széles jogkörrel rendelkező érdekegyeztetés mellett - az Európai Unió mintájára - megalakult a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT). A szervezet az érdekegyeztetés másik szintjeként valamennyi, a társadalmat érintő fontosabb kérdést véleményez, s tagjai között a kormányzaton, a munkaadók és a munkavállalók képviseletein kívül megjelennek a tudományos élet és a közélet más neves képviselői is. A GSZT által egyeztetett kérdések és tagjaik szélesebb köre azonban ellentétben áll azzal, hogy a kormányzati döntésekre - az OÉT-tal ellentétben - nem gyakorolhatnak semmilyen érdemi hatást.
A társadalmi egyeztetés harmadik szintjét a jogalkotással összefüggő egyeztetés jelenti. Manapság már a kormányzat és az önkormányzatok által előkészített jogszabálytervezeket nyilvánosságra kell hozni, s lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az érintett csoportok képviselői, valamint minden magyar állampolgár véleményt nyilváníthasson azokkal kapcsolatban.
“Szép, új világ”
Ez a rendszer azonban a múlté. A következő táblázatban röviden áttekintjük a várható változásokat, amelyek gyökeresen átalakítják a mai rendszert:
Az új rendszer egy része már - lopakodó módon - most is működik: a jogalkotás kötelező egyeztetését a kormányzat úgy kerüli ki, hogy a fontosabb jogszabályokat egyéni képviselői indítványként nyújtatja be, amelyekről nem kell külön egyeztetést folytatni.
Ez a kormányzati bújócska érdekes eredményhez vezetett: az elfogadott törvények 42,26%-át a formális egyeztetést megkerülve nyújtották be a parlamentnek. Ha a fontosabb törvényeket tekintjük, akkor ez az arány még magasabb: szinte valamennyi jelentősebb - a Ténytár éves elemzéseiben is szereplő - szabályozás egyéni képviselőktől indult.
A jelenlegi egyeztetési rendszer lopakodó lebontásának másik jelét abban láthatjuk, hogy az egyes fontosabb csoportok ágazati testületeit nem vagy alig hívják össze, az érdemi egyeztetéseket nem azokon keresztül végzik. Jó példa erre a felsőoktatás esete: a kérdéskörben az egyeztetések elsődleges fóruma a Felsőoktatási Tudományos Tanács lenne, mégis az oktatásért felelős államtitkár elsősorban közvetlenül tárgyal az egyes egyetemek vezetőivel.
A régi rendszer lopakadó lebontása után azonban most a Nemzetgazdasági Minisztérium nyilvánosságra hozta az új elképzelését: ebben összevonnák az OÉT-et, az ÁPB-ket, a GEF-et és a GSZT-t, s egy egységes gazdasági és társadalmi tanácsot alakítanának ki: a kiszivárgott hírek szerint a jelenlegi GSZT és GEF tisztán véleményező, a döntéseket érdemben befolyásolni nem képes hatásköreivel. Ezt azt jelenti, hogy felszámolják az utolsó olyan testületeket (OÉT, ÁPB-k) is, amelyek elvileg rendelkeztek akkora erővel, hogy befolyásolhassák a kormányzat döntéseit.
S hogy mit ígérnek ehelyett: az általunk is elemzett, drága, manipulatív, az érintetteknek érdemi beleszólás gyakorlatilag nem biztosító közvetlen nemzeti és szociális (ál)konzultációt, amelynek nem célja, hogy valódi érdekegyeztetést jelentsen.
Ez a bejegyzés a tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
