A múlt héten bekövetkezett az, aminek megelőzéséért a kormány tankönyvszerű szélkakaskodást megvalósítva, teljes kommunikációs zűrzavarban, kapkodva, hazugságot hazugságra halmozva, visszatért az IMF-hez. Bóvli kategóriába kerültünk. A hitelminősítők ugyanis a valós eredményeket, meghozott rendeleteket, kimutatható számokat szeretik nézni, az ígéretek kevéssé érdeklik őket. Pláne nem egy olyan országtól, amely minden piaci bizalmat eljátszott az elmúlt években. Nem csoda, hogy csak azok lepődtek meg a Moody’s döntésén, akik ezt nem értik - vagy nem akarják érteni. Nem véletlen, hogy nem is esett szó a várható következményekről. Mondanunk sem kell: nem túl rózsásak.
Megannyiszor megírtuk, hogy állampapír aukcióink lefedettsége és kamatszintjei sem túl bíztatóak. Ha még el is tudjuk adni állampapírjainkat, azokért olyan magas kamatot kell fizetnünk, amelyet nem biztos, hogy ki tudunk gazdálkodni. A rövid lejáratú papíroknál még jobb a helyzet, hiszen egy-két százalékpontnyi kamatkülönbség három hónapra, még 50 milliárd forint bevonása esetén is „mindössze” 100-200 millió forint. Érthető miért fogadja el ezeket az ÁKK és miért sikerülnek.
Ugyanakkor számos befektetési alap, nyugdíjpénztár, bank, a rögzített befektetési politikája miatt nem teheti meg, hogy bóvliba sorolt papírokat vásároljon. Emiatt egy ilyen leminősítés akár azonnali megálljt parancsolhat a befektetőknek. Ezt láthatjuk az ÁKK referenciagörbéin is: 1 nap alatt 0,5-1 százalékpontot ugrottak a hozamok, összeomlott az állampapírpiac.
50 milliárdnyi 2 százalékpontos hozamkülönbség 5-15 éves papírok esetén minden esztendőben már évi 1 milliárddal több forintunkba kerül. Ez azt jelenti, hogy a ma bevont 50 milliárd forint 5-15 évre összességében 5-15 milliárddal többe kerül, mint a végtörlesztés bejelentése előtt. A végtörlesztést azért emeljük ki, mert többször írtuk, hogy láthatóan akkor indult a mélyrepülésünk, és mert a hétvégi, közgazdászokkal folytatott találkozó is ezt nevezte az ősbűnnek.
Érdemes-e most egyáltalán megtartani az aukciókat?
Szerintünk érdemes azon elgondolkodni, hogy nem. Felelősen nézve, nem szabadna ilyen felár mellett tőkét bevonnunk, és több milliárddal megterhelni a következő évek költségvetéseit. Érdemesebb lenne minél hamarabb megegyezni az IMF-fel, és utána visszatérni a piachoz, mintsem megvárni, hogy elfogyjon a pénzünk. Mert akkor bizony sokkal fájdalmasabb kényszerpályára kell majd állni - akár már tavasszal.
Itt kell megjegyeznünk, hogy amikor a januári államcsőd lehetőségét sem tartottuk kizártnak, volt olyan orgánum, amely igen ingerült hangvételű cikkben ítélt el bennünket és másokat. Pedig az elmúlt három évből számos példa mutatja, hogy hetek alatt befagyhat az állampapírpiac és elszabadulhatnak a kamatok. Bár az államcsőd jogilag akkor következik be, amikor már fizetésképtelenek vagyunk, technikailag hónapokkal előtte, amikor már mindenki tudja, hogy hamarosan azzá válunk.
És íme, itt vagyunk, azon gondolkodunk, hogy érdemes-e megtartani az aukciókat. Mindeközben januárig több 100 milliárdnyi kötvényünk jár le, amit valahogy ki kell fizetnünk. Bár ezzel valószínűleg nem lesz gond, tavaszra deklaráltan elfogyhat a pénz. Láthatóan az ÁKK is egyetért ezzel, hiszen már erre a hétre is csökkentett mennyiségeket hirdettek meg az aukción.
Két hete még Matolcsy arról beszélt nem lehet az IMF-re hangolni a kormányzatot, ma már arról beszélünk, hogy muszáj megállapodni – méghozzá gyorsan. Még a magabiztosság látszatát sugározni akaró, a válságtanácskozáson viccelődő Orbánon is látszik az ijedtség. Két hét alatt megfordult a világ Magyarországgal, és pont azok nem értik, mi történik, akiknek meg kellene oldaniuk.
Merre tovább?
Jelenleg még van a kormánynak és a költségvetésnek mozgástere. Ez nagyon rövid ideig tart ki, ha csak nem történik valami csoda Európában – ami nem valószínű. Ezt a mozgásteret arra kellene kihasználni, hogy minél hamarabb megállapodjunk az IMF-fel, meghozzuk a szükséges személyi konzekvenciákat, elfogadjunk egy tartható és alkotmányos 2012-es költségvetést, hogy tavasszal visszatérhessünk a piaci finanszírozásra. Ezt most még megtehetjük, néhány hét múlva, egy elfogadott költségvetéssel és kevesebb készpénzzel, már sokkal nehezebb lesz.
Természetesen az olvasóra bízzuk, hogy véleményt formáljon egy ekkora fordulat, az államcsőd közvetett elismerése, a 180 fokos hátraarc, egy tényleges IMF hitel milyen személyi konzekvenciákat igényel. Ugyanakkor minden nap és óra amelyet a cselekvés helyett gondolkodással töltünk, és tölt a kormány felett álló frakció, csak többe fog kerülni.
Nekünk. Az un-ortodox út 18 hónapja is nagyon sokban volt. Itt már nem lehet a problémákat kommunikációval megoldani. Csinálni is kell valamit.
FRISSÍTÉS [2011.11.28, 11:40]: Most látjuk az ÁKK oldalán, hogy a mai 4 hetes aukció is csupán félsiker. Egyrészt mert csökkenteni kellett az elfogadott mennyiséget, másrészt mert 7,24%-os kamat mellett sikerült mindez. (A jegybanki alapkamat ma még 6%). Ahogyan írjuk, ilyen rövid távra nem okoz nagy terhet a magas kamat, de így nem lehet finanszírozni egy országot, hiszen a mai aukció során bevont tőkét már decemberben vissza kell fizetnünk. Ez csak a piac "szondázására" alkalmas maximum, hogy a kormányzat felmérje mekkora a baj. És egyből látható is: nagy!
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
