Az oktatási törvénykezés viharos történetében talán nem volt még javaslat, amelynek fontosabb tételei annyira vitatottak lennének, mint a mostani köznevelési törvényé. Jól láthatóan, csak az oktatási államtitkár elszántsága, valamint a mögötte álló rendíthetetlen miniszterelnöki támogatás juttatta el a tervezetet a Parlament elé.
A témával kapcsolatos írásainkban arra törekszünk, hogy áttekintsük, mik a legfontosabb vitatott pontok, és milyen következményekkel jár a Nagy Nemzeti Átalakítás. Mai bejegyzésünkben a törvénnyel elérni kívánt társadalompolitikai célokat, valamint az új közoktatási rendszer irányítását és finanszírozását tárgyaljuk, a folytatásban pedig a pedagógusokat és a diákokat érintő legfontosabb változásokat vizsgáljuk majd. Elöljáróban annyit leszögezhetünk: miközben a javaslat következetes szigorral valósítja meg politikai célját, szakmai alapjai meglehetősen ingatagok.
A törvény koncepciója
A cím változása ezúttal nem csak a kormánytól már megszokott szómágia. A nevelés ebben az összefüggésben a gyereknek az állam által meghatározott célok szerinti „fejlesztését” jelenti, szemben a korábbi törvény által használt gyermekközpontú „fejlődés” fogalmával.
A jogszabály világos társadalompolitikai célt fogalmaz meg: ez nem más, mint a „nemzeti középosztály kiépülésének elősegítése”, ami egyúttal a nevelés átpolitizálását is jelenti.
Miként egy előkészítő anyagban szerepelt: „A közösségi nevelés célja tehát nem más, mint megtanítani a magyar gyermekeket magyarul gondolkodni és beszélni.” A köznevelés rendszeréért az „állam felelősséget vállal”, kevésbé költőien, mostantól a gyerek nevelésének és oktatásának minden területét az állam (praktikusan a kormány és megbízottai) ellenőrzi. Ennek következtében az oktatás megszűnik helyi közügy lenni, valamint a szülő befolyása is jelentősen csökken gyermeke oktatására.
Fontos jogi változás, hogy az eddigi részletező (néha túlszabályozó) közoktatási törvénnyel szemben, ez a norma keretjellegű, azaz számos fontos kérdést majd később, alacsonyabb szintű jogszabályokban szabályoznak majd. Összességében a miniszter és a kormány - szűken számolva - 96 tárgykörben kap rendeletalkotási felhatalmazást, ami azt is jelenti, hogy egy sor fontos ügy a nyilvánosság kizárásával dől majd el.
Az oktatási rendszer irányítása és finanszírozása
Talán a legnagyobb súlyú változás az oktatási rendszer teljes államosítása. A javaslat a kormányhivatalokat teszi meg az iskolák gazdáivá. Ezek az intézmények azonban nem rendelkeznek semmilyen oktatásirányítási gyakorlattal, megfelelő színvonalú kiépítésük, valamint a megfelelő szakemberek biztosítása nagy költséggel jár majd. A kormányhivatalok nemcsak működtetik és irányítják a rendszert, hanem egyben döntenek is az iskolák megmaradásáról vagy bezárásáról. A felső tagozatok esetében kimondottan a központosítás a cél. A helyi önkormányzatok – a kormányhivatalok egyéni döntése alapján – ugyan visszakaphatják az intézményeiket, de ennek szempontjai nem ismertek, mint ahogy az sem, hogy megkapják-e a szükséges forrásokat.
Megmaradnak és megerősödnek viszont az egyházi fenntartású intézmények külön szabályai. Három oldalon keresztül sorolja a törvény az egyházi intézmények kiváltságait: többek között nem kell kötelező felvételt biztosítaniuk, és korlátozható a tanárok és diákok lelkiismereti szabadsága. Megmarad a külön finanszírozás is: a kormánnyal megállapodott egyházak úgynevezett fenntartói nyilatkozattal, egyoldalúan részesei lesznek az állami feladatellátásnak, és jogosulttá válnak a kiegészítő normatívára.
Hatás, vizsgálat
A javaslathoz (az egyébként) kötelező, nyilvános társadalmi és gazdasági hatásvizsgálat nem készült. Ugyanakkor kiszivárgott az ECOSTAT kormányzati elemzőközpont tanulmánya, amely a kormányon belüli vitához készült. Ennek valódiságát az államtitkárság először letagadta, majd később elismerte.
Ez az intézményhálózat jelenetős karcsúsításával, 633 iskola bezárásával, és több mint tízezer tanár elbocsátásával számol. Az összes költség ennek ellenére növekszik majd, elsősorban azért, mert az eddigi részben önkormányzati finanszírozást állami váltja fel, illetve bizonyos többletvállalások, legfőképp az új bértábla költségei miatt. Tegyük hozzá, hogy az elsőt valószínűleg az önkormányzatok eddigi forrásainak elvonásával finanszírozzák, az utóbbiak megvalósítására pedig semmilyen garanciát sem vállal a kormány.
Jól látszik, hogy miközben a javaslat következetes szigorral valósítja meg politikai célját, szakmai alapjai meglehetősen ingatagok. Nem véletlen, hogy a javaslathoz jelentős számú módosító javaslat érkezett, amelyek jó részét fideszes képviselők adták be. Ezek meglehetősen vegyesek, sok közülük a törvény valódi problémáira keresi a megoldást, de olyan is akad, amelyik további – jogos - tiltakozást váltott ki (például Lázár János – halmozottan fogyatékos gyermekek oktatási lehetőségét csökkentő – javaslata).
Egy biztos: az Országgyűlés a héten kezdte meg a törvényjavaslat tárgyalását. Annak valós következményeiről alapos képet majd csak a módosítók elfogadása, illetve a zárószavazás után alkothatunk.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
