Egy korábbi írásunkban már foglalkozunk a Mérték a kereskedelmi és a közszolgálati média politikai-közéleti híradásairól szóló átfogó kutatásáról. Ezt most folytatjuk, mert meglehetősen tanulságos.
Az előző részben megtudtunk, hogy a közéleti hírek arányaiban és a műsorban elfoglalt helyüket tekintve is visszaszorultak. Ezen felül az is látható, hogy a hírműsorok 2011-ben a bulvár híreket dolgozzák fel olyan terjedelemben és alapossággal, mint az a közéleti hírek esetében volt megszokott korábban.
Emellett az is látszik, hogy a hírek elszemélytelenednek, lényegesen csökken a hírenkénti szereplők száma. Eközben az is megfigyelhető, hogy 2008-ban az ellenzék vezető ereje, a Fidesz, jóval nagyobb teret kapott, mint 2011-ben az MSZP, nem beszélve a többi ellenzéki pártról. Összességében tehát a tévé híradók a mindenkori Fidesz irányába elfogultak.
Elszemélytelenedés - felelősség elkenés
Amint azt már láttuk a közéleti hírek súlya csökkent a hírműsorokban 2008 és 2011 között. Vessünk egy pillantást arra, hogy a témák feldolgozása során előfordul-e elfogultság, egyes szereplők fokozott szerepeltetése, illetve hogy miként alakul egy-egy téma feldolgozásának mélysége. Ez utóbbinak lehet jó mérőszáma a hírekben szereplők átlagos száma.
Az m1, a TV2 és az RTL híradók egyes értékeit vizsgálva látható, hogy 2008-ban hírenként egy érintettet szólaltattak meg a készítők, azonban ez 2011-re megváltozott, és ahogy azt a fenti ábrán is látjuk, mindössze minden második hírben jelenik meg a témában érintett, vagy azzal kapcsolatban megszólaló személy. Elmondható tehát, hogy a híradások elszemélytelenednek.
Ez egy olyan tünet, amely a hírszolgáltatás normális működésének ellentmond, mert elkeni a felelősséget. Ez sajnos jól illeszkedik ahhoz a jelenséghez, hogy a sajtó egyre kevésbé képes "hozzáadott értékkel" megtölteni közéleti műsorait, elfogadja a politikusok és a politikai kommunikáció által diktált szabályokat. Ez már akkor is feltűnő lehet, ha csupán nyitott szemmel nézzük/hallgatjuk ezeket a hírműsorokat.
Lényegében nem történik bennük más, mint a politikai szereplők egymásnak üzengetnek, és a híradósok nem csinálnak mást, csak ennek teret adnak. Nem segítenek az amúgy gyakran bonyolult problémák megértésében, nem tartanak tükröt a szereplőknek. Azt is joggal feltételezhetjük, hogy ez nem minden esetben és minden médiumnál tudatos, sok esetben egyszerűen hiányoznak bizonyos szakmai normák, vagy a felkészültségük korlátozott.
Elfogult, kiegyensúlyozatlan
Fontos mutatószáma a hírszerkesztés elfogultságának, vagy kiegyensúlyozottságának, hogy az egyes politikai erők milyen arányban és milyen hosszan jelennek meg a képernyőn.
Mint az az alábbi ábrán is látszik, 2008-ban a kormány és a kormánypárt összesített szereplési aránya 94,1 százalék, 2011-ben 78 százalék. Lényeges különbség mutatkozik az éppen aktuális legnagyobb ellenzéki párt értéke között, mivel 2008-ban a legnagyobb ellenzéki párt lényegesen nagyobb teret kapott, hiszen megjelenési aránya 40,3 százalék, ami 2011-ben az MSZP esetében mindössze 23,3 százalék volt.
És ki csinálja a híreket?
Aki a híreket generálja, az irányítani tudja a közéletet, a közbeszédet és kevésbé kényszerül védekezésre, nem fut az események után. Úgy tűnik a híradók ebben is egyre jobban kiszolgálják a kormányt.
A megmaradt közéleti tartalomról általában elmondható, hogy közelebb került a politikához, nagyobb arányban tűnnek fel a politikai szereplők hírcsinálóként a 2011-es műsorokban, mint 2008-ban. Ebből a megnövekedett részből nagyobb szeletet kap a kormány és a jelenlegi kormánypárt. Eközben az is megfigyelhető, hogy 2008-ban az ellenzék vezető ereje, a Fidesz ezen a téren is jóval nagyobb teret kapott, mint 2011-ben az MSZP, nem beszélve a többi ellenzéki pártról.
Híradó ez egyáltalán?
Összességében elmondható, hogy a híradók közéleti tájékoztatási funkciójukat nem csak azért nem töltik be, mert drámaian csökkent az ilyen jellegű tartalom a hírműsorokban. Hanem azért is, mert ezek a hírműsorok lényegében mindenféle szempontból kiegyensúlyozatlanokká váltak. Ráadásul, ami tartalom maradt, azt is csupán valamiféle "csökkentett mód" jelenik meg, kivéve, ha valamilyen szaftos bulvárhírről van szó. Ott felvonul a hírkészítés teljes apparátusa. De a közéleti hírek esetében erről nem is álmodhatunk.
A politikusok egymásnak üzengetnek, a híradó nem szembesíti, ütközteti őket, nem jár utána a dolgoknak, nem bontja ki a felületes vagdalózást, nem tart tükröt. Az pedig, hogy valamiféle összefüggést próbáljon meg felvázolni, lényegében az utópia kategóriájába került.
Híradónak nevezhetjük még ezeket a műsorokat?