Továbbra sem rendeződik megnyugtatóan a köznevelés új rendszere. Október közepén látott napvilágot a hír, hogy lemond Gloviczki Zoltán, a közoktatásért felelős helyettes államtitkár. Hoffmann Rózsa helyettese figyelemre méltóan indokolta döntését: "Valóban felmentésemet kértem pozíciómból. Lépésem nem üzenet, nem figyelemfelkeltés, nem politikai állásfoglalás. Személyes szakmai és általában emberi lelkiismeretemnek való megfelelés diktálta. Ezzel kapcsolatos döntés még nem született."
A lemondást végül az emberi erőforrások minisztere nem fogadta el (igaz, így is csak tavaszig sikerült maradásra bírni Gloviczkit), a szándék viszont már önmagában gesztusértékű. Felhívja ugyanis a figyelmet arra, hogy nincs minden rendben a közoktatásban. Nagyon nincs.
A pedagógus-életpályamodell ismételt elhalasztása ugyanis nem az egyetlen gond. Ezen felül a héten kezdte el tárgyalni az iskolák államosítására vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés. Ha elfogadják (és a jelek szerint el fogják, tudomást sem véve a nyilvánvaló problémákról) 2013. január 1-vel minden köznevelési feladatot ellátó intézmény a Klebelsberg Központhoz kerül. Annak ellenére, hogy egyelőre nincs meg a költségvetési fedezet az államosításra, és akár már január elsejével elbocsátásokat hozhat a változás.
Pedagógus-életpályamodell - ismét elhalasztva
Az elmúlt időszakban nagy visszhangot váltott ki a pedagógus-életpályamodellhez ígért béremelés elmaradása. Az évek óta ígérgetett 200 ezer forintos fizetés ezúttal a Matolcsy-féle kiigazító csomagnak esett áldozatul.
Valóban megdöbbentő, hogy az évek óta hitegetett pedagógusnak most könnyedén azt mondja a kormány, hogy “bocs, mégsem telik rátok”. Ha el is tekintünk az eddigi ígérgetések és nyilatkozatok valósággal való laza viszonyától, komoly szakmai problémák is felmerülnek.
Az új köznevelési rendszer ugyanis sajátos alkut ajánlott a pedagógusoknak. A magasabb béreket az elvett önállóságért, a folyamatos adminisztratív ellenőrzésért, a megnövelt munkaterhekért kínálta cserébe. Bár erősen vitatható, hogy mennyire helyes az a szakmai koncepció, amelyik a pedagógusokat mechanikus végrehajtóvá ("közszolgává") degradálja, az biztos, hogy az ilyen módon bevezetett új modell katasztrofális hatású lesz. El lehet képzelni, hogy milyen lelkesedéssel megy majd be órát tartani ezek után a tanerő.
Még nagyon baj, hogy tovább romlik a pedagógus hivatás vonzereje (vagy inkább taszító ereje), ami azt jelenti, hogy épeszű fiatal nem megy a pályára, illetve tovább folytatódik a pályaelhagyás. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az elmúlt két évben havi 8000 forinttal csökkent az oktatásban dolgozó szellemi foglalkozásúak nettó keresete.
Államosítás - mégis miből?
Ezen felül más súlyos problémák is vannak a nemzeti köznevelés új rendszerében. Az iskolák államosításának komoly gyakorlati nehézségeire még október elején az országgyűlés oktatási bizottsága hívta fel a figyelmet. Azóta kiderült, hogy az aggodalom nem alaptalan. Egy, a HVG-hez került titkos kormányzati tanulmány szerint egyelőre nincs meg a költségvetési fedezet az államosításra, és akár már január elsejével elbocsátásokat hozhat a változás. De ez nem minden.
Az sem mellékes szempont, hogy a feladat gigászi. A pedagógus szakszervezet szerint a MÁV-nál is nagyobb, több mint 140 ezer fős struktúra jön létre. Ennek irányítása hatalmas erőforrásokat és komoly szakmai felkészülést igényel. Legalábbis kétséges, hogy sikerül-e majd az év végére megfelelő szinten kiépíteni ezt a szervezetet. Még akkor is, ha feltehető, hogy az újonnan létrejövő bürokratikus struktúra álláshelyeinek egy részét az önkormányzatok eddigi tisztviselőinek töltik fel. Tegyük hozzá, hogy ha valóban rendelkezésre állna az összes feltétel, akkor is évek kellenének ahhoz, hogy megbízhatóan „beüzemeljék” a rendszert. Ehhez képest már januártól a pedagógusoknak innen kéne kapniuk a bérüket.
Az új szervezeti rendben a szereplők feladata is jelentősen megváltozik. Egy központosított rezsimben szükségszerűen egy sor többletmunkát jelent majd a helyi irányítóknak és az iskoláknak is a „felsőbb irányítás” tájékoztatása, statisztikák és jelentések készítése. Ráadásul az adminisztratív feladatok jó részét eddig az iskolák vezetői „mellékállásban” maguk végezték, de mostantól kezdve gyakorlatilag mindenhez kell majd a központ hozzájárulása is. A rendszer várható működési nehézségeit jól példázzák a már átvett megyei intézmények tapasztalatai, például a mezőhegyesi iskola esetében.
Ki fizeti a számlát?
További gondot jelent, hogy 3000 fő felett kötelezően az önkormányzatok kapták meg az iskolák „működtetését” jogát. Praktikusan ez azt jelenti, hogy miközben az iskola szakmai munkájába nincs beleszólásuk, nekik kell fizetniük a működés béreken felüli költségeit. Mivel „közös lónak túros a háta”, nem kétséges hogy folyamatos vita lesz majd arról, hogy mi az állam és mi az helyhatóságok költsége. Az sem látható, hogy a saját bevételeiktől megfosztott, pénzügyi mentőcsomagot kérő önkormányzatok miből fizetnek ki majd bármit.
A pénzzel nagy baj van az állami központnál is. Az oktatási bizottságon elhangzottak szerint nagyjából 160 milliárd forint hiányzik ahhoz, hogy legalább a béreket ki tudják ebből a kasszából fizetni. Ez az összeg több, mint a kétszerese annak, mint ami az említett béremelésnél hibádzik. Ennek egy részét - a korábbi hírek szerint - iskola bezárásokkal és pedagógusok elküldésével akarják biztosítani. Ez azonban (a színvonalra gyakorolt negatív hatásán túl) előkészítést és időt igénylő folyamat. Kétséges, hogy mikor jelentkezhet valódi megtakarítás. A nyugdíj mellett dolgozók tervezett elküldése csak a probléma töredékét oldhatja meg, ugyanakkor a működésre gyakorolt hatása kiszámíthatatlan, mivel az érintettek - sajnálatos módon - szakok és terület szerint nem egyenletesen helyezkednek el.
Ahhoz, hogy egy ilyen méretű átalakítás sikeres legyen gondos előkészítés, jelentős források, széleskörű egyeztetés és hosszú átmenti időszak szükséges, egyébként könnyen káoszba fulladhat és aligha hozza meg a kívánt eredményt. Mivel az említett feltételek közül mind a négy hiányzik, nem megnyugtató a helyzet.
Ki végzi el a munkát?
Miképp a (majdnem) lemondott államtitkár-helyettes mondja: "Menekülésről sincs szó: felajánlottam, s a későbbiek alighanem eszerint is alakulnak, hogy a jelenlegi jogszabály alkotási folyamatok lezárásáért, az állami intézményátvételhez kapcsolódó, és az én hatáskörömbe tartozó, közvetlenül előttünk álló feladatok elvégzéséért, valamint azok közvetlen következményeiért is teljes felelősséget vállalok, ami önmagában is mindenképpen több hónapos további munkavégzést feltételez. "
Ennek ellenére a vonatkozó törvényjavaslatot a héten már el is kezdte tárgyalni az országgyűlés. Ha elfogadják (és a jelek szerint el fogják, tudomást sem véve a nyilvánvaló problémákról) 2013. január 1-vel minden köznevelési feladatot ellátó intézmény a Klebelsberg Központhoz kerül.
