Kijelenthető, hogy a második Orbán-kormány eddigi megszorító csomagjai közül a mostani az első olyan, amely nem unortodox lépésekkel próbálja betömni a büdzsében tátongó lyukat. Ez tartalmaz olyan elemeket, amelyek működhetnek, de az egyes pontokat megvizsgálva kijelenthető, hogy ennél még mindig többre van szükség.
A vélt 500-600 milliárdos eltérést a kormány két lépéssel próbálja megoldani. Egyrészt a korábbi 2,2 százalékos költségvetési hiánycélt 2,7 százalékra módosítják, ezzel 150 milliárdot tudnak „megspórolni”. Másfelől egy 400 milliárdos kiigazító csomagot jelentett be pénteken Matolcsy György, amely többnyire a kiadási oldalon próbálja lefaragni a deficitet. Pozitívnak mondható, hogy végre nem a bevételi oldalon, unortodox és inflációnövelő lépéssekkel próbálják befoltozni a büdzsét. A korábbi megszorító csomagokban többnyire különadókkal és indirekt adóemelésekkel próbálták megoldani a kiigazítást.
Miért is van szükség a legújabb Matolcsy-csomagra?
Egyszerűen azért, mert a kormány a 2013-as büdzsé megtervezésekor - akarva-akaratlanul, de - elszámolta magát. A GDP-növekedés prognózisa túl optimista volt – Orbán Viktor munkahelyvédelmi akciótervétől például irreálisan jelentős gazdasági növekedést reméltek –, és a kockázatokat is alulbecsülték. Júniusban még legfeljebb stagnálással számoltak az idei évre, 2013-ra pedig a 2 százalékos növekedést sem tartották lehetetlennek, legalább is Matolcsy György szavai szerint.
Annak ellenére, hogy a szakértők egyaránt azt hangoztatták, hogy az idei recesszió után, jövőre is maximum 1 százalékos növekedéssel lehet számolni. Az MNB becslése még ennél is alacsonyabb, a jegybank 0,7 százalékos növekedéssel számol. Ráadásul az IMF pont most rontotta a világgazdaság növekedési kilátásait, ez pedig Magyarországra nézve sem túl kedvező.
Már a nyáron is tudni lehetett, hogy a költségvetés tervezete kukába való, ennek ellenére a Költségvetési Tanács a kockázatokra való figyelmeztetés mellett mégis elfogadta. Végül a kormánynak több hónapra volt szüksége ahhoz, hogy felismerje a büdzsé fenntarthatatlanságát. Ahhoz meg több mint fél évre, hogy elismerjék az idei évi recessziót, annak ellenére, hogy már az első negyedéves adatok után látható volt, a magyar gazdaság recesszióba fordul.
A sokadik Matolcsy-csomag
A Matolcsy-csomag hét fő pontban foglalja össze azokat az intézkedéseket, amelyekkel elérhető a közel 400 milliárdos fiskális kiigazítás. Ezeket mutatjuk be most pontról pontra.
1. Bürokrácia csökkentése: Ha megszorításokról volt szó, a mindenkori kormányok előszeretettel nyúltak hozzá a bürokráciához. Most is a hiánycél elérésének érdekében szükséges ennek a csökkentés. A tervek szerint 22 ezerrel csökkentik a közszférában dolgozok létszámát. Egyrészt, a nyugdíjba vonulók helyét nem töltik majd be, másrészt, az iskola átvételekkel és a járási rendszer kiépítésével próbálják csökkenteni a dolgozók létszámát. Ha sikerül, a várt költségvetési hatás teljesülhet, +/- pár milliárdos eltéréssel. De fontos megjegyeznünk, hogy a közszféra létszám-csökkentése már középtávon is csak ritkán sikeres. Sok hasonló próbálkozás volt már eddig is, de egy idő múlva az emberek mindig „visszaszivárogtak" és hamar elillant a rövidtávon megszerzett haszon.
2. Elhalasztott pedagógus-béremelés: A pedagógusi-életpályamodell bevezetését elhalasztják 2014-re, és ezzel elmarad a várt béremelés annak ellenére, hogy kedden még Hoffman Rózsa egyenesen cáfolta, hogy elhalasztanák. Az oktatásért felelős államtitkár vagy hazudott, vagy a kormányban annyira súlytalan a személye, hogy egyszerűen nem közölték vele a tényeket.
Mindenesetre, így a várt 73 milliárd forintos megtakarítás teljesülhet. Matolcsy György szavai szerint, amennyiben a várt növekedés nagyobb lesz a most megcélzott 1 százaléknál, akkor a tanári béremelést nem halasztják el. A tények ismeretében a vártnál nagyobb növekedésre mi most nem mernénk fogadni.
3. Segélyek korlátozása: A kormány bevezeti a segélyplafont. Matolcsy szavai szerint az elsődleges cél, hogy a 47 ezres közmunkabérnél semmiképpen se legyen nagyobb a segélyek összege. A rendszeres szociális segély jelenlegi plafonja ennek az összegnek a 90 százaléka, azaz 42 326 forint. Ha a kormány spórolni akar, akkor valószínűleg vagy a korábban meghúzott plafont kell lejjebb vinnie, vagy a többi szociális kiadást kell maximalizálnia – amelyeket amúgy is csökkentett az elmúlt két évben. A várt bruttó hatás teljesíthető, de nem dicsérhető, hogy a kormány ismét a legjobban rászorulók zsebéből kaparja ki a pénzt. Mindezt annak tudatában, hogy a havi létminimum jelenleg 82 ezer forint Magyarországon.
4. Társadalombiztosítási járulék degresszivitásának megszüntetése: A társadalombiztosítási járulék lineárissá válik, a munkavállalói nyugdíjjárulék plafon megszűnik. Ez a legmagasabb jövedelmű csoportra vonatkozik, és körülbelül a foglalkoztatottak 1 százalékát fogja érinteni. A várt 51 milliárd forintos hatás teljesülhet, és örömtelinek nevezhető, hogy a kormány végre egy olyan intézkedést is hoz, amellyel nem az alacsony jövedelmű csoportokat sarcolja. Igaz, a félszuperbruttó kivezetésével kompenzálják majd ezeket a rétegeket.
Elmondható, hogy a kormány a gazdaságpolitikájának „szent tehenéhez", az egykulcsos adóhoz továbbra sem mer hozzányúlni, bár a legnagyobb spórolást talán így lehetne elérni.
A Ténytár az alábbi pontokat találja problémásnak:
5. Uniós pályázatok hazai társfinanszírozásának csökkentése: A kormány 15 zsázalékról 5 százalékra csökkenti az uniós pályázatok hazai társfinanszírozást. Mindezt úgy, hogy beruházás nem marad el. A tétellel az a legnagyobb probléma, hogy ez nem más, mint egy hitelfelvétel Brüsszeltől. 2013 decemberéig Magyarország az uniós forrásokat a tervezettnél gyorsabb ütemben hívhatja le, ezzel ideiglenesen pénzt megspórolva. Fenntartható költségvetési megtakarítást viszont nem tudunk elérni, mivel a támogatások főösszege nem változik. A későbbiekben az átmenetileg megspórolt tételeket vissza kell fizetni, így 2013 után már 15 százaléknál is magasabb lehet a társfinanszírozás összege. Némileg unortodoxnak nevezhető az így remélt megtakarítás.
6. Pénzügyi tranzakciós illeték kiterjesztése - megnövelt készpénzfelvételi adó: Az ATM készpénzfelvételekből származó tranzakciós adóbevételeket háromszorosára növelték, ebből remélnek 30 milliárdos többletbevételt. A várható bruttó hatás még kérdéses, hiszen a döntés hatására csökkenhetnek a készpénzfelvételes tranzakciók száma. (100 ezer forintos pénzfelvétele esetén 300 forintos tétellel kell számolni, a bankok körülbelül hasonló összegű tranzakciós díjat számolnak el abban az esetben, ha az érintett nem jogosult kedvezményre a bankjánál.)
Ennél is problémásabb az Államkincstárra kiterjesztett adó mértéke. Legoptimistább számítások esetén is inkább várható 10 milliárd forint nagyságrendű bevétel ettől a tételből, mint 30 milliárd. (Korábban a kormány is ekkora összeggel számolt.) Utóbbi csak és kizárólag akkor valósulna meg, ha az államkincstár által folyósított kifizetéseket megadóztatnák. Tehát végső soron a lakosságra kellene áthárítani a tranzakciós adóbevétel e formáját, ellenkező esetben kizárt, hogy befolyjon a várt összeg.
7. Gazdasági fehérítés, adóelkerülés visszaszorítása: A mindenkori kormányoknak mindig is főtt a feje, amikor a gazdaság kifehérítéséről volt szó. A feketegazdaság mérete a GDP 20-25 százalékára tehető. A Matolcsy-csomag bevételének több mint 25 százalékára épül a feketegazdaság visszaszorítására, és erősen megkérdőjelezhető a bruttó hatás mértéke. Egyrészt a kisvállalati adózás eltérő szabályozásáról még sok konkrétum nem derült ki, de azt tudni lehet, hogy jelenlegi formájában semmit sem ér. A fordított áfa bevezetése a sertéskereskedelembe még sikeres is lehet, azonban ez is „csak" egy 10 milliárd forintos tétel. A legnagyobb összeget a pénztárgépek „onlineosításától” várják. De mindezt hogy?
Hogyan lehet 400 ezer pénztárgépet három hónap alatt összekötni a NAV rendszerével? A rendszer kiépítését ki valósítja meg? Mennyibe kerül ez az államnak? Ha közpénzekről van szó, hogyan bonyolítják le ilyen rövid idő alatt a közbeszerzést? Egyáltalán tudni erről valamit? És ha létezik ilyen rendszer, miért nem valósították már korábban? Rengeteg megválaszolatlan kérdés. Ráadásul azzal a kormány nem is számolt, hogy ott, ahol a legtöbb csalás van, a pénztárgépekbe be se ütik a tételt. Aki eddig sem csalt, ezek után sem fog, aki viszont eddig is kijátszotta a rendszer, az ezután is trükközni fog. Nagyon bizonytalan lábakon áll a majd 100 milliárd forintos tétel.
Van még mit tenni
Úgy tűnik a kormány elkötelezett a hiánycél tartása mellett. Üdvözölendő az is, hogy az MNB-hez kapcsolódó tranzakciós adó kikerült a programból. Amennyiben meg akarnak állapodni az IMF-fel, a Matolcsy-csomag jobb alkupozíciót nyújt a tárgyalások során. Ráadásul Magyarország a túlzott deficiteljárás alól is kikerülhet, ha valóban teljesülni fog a 2013-as hiánycél. Ehhez azonban még van mit tenni, hiszen jó néhány pont hatásossága erősen megkérdőjelezhető.
A költségvetés szempontjából a mostani csomag bruttó hatása inkább 280-300 milliárd forintra tehető, mint 400 milliárdra – amennyiben az általunk leginkább kifogásolt pontok nem valósulnak meg. Ennek legalább kétszeresére lesz szükség, tehát a következő hónapokban még várhatóak kiigazítások. Reméljük, hogy nem kell eltelnie ismét jó pár hónapnak ahhoz, hogy a kormány felismerje a fennálló problémákat.
