Jó IMF-hitel? Rossz IMF-hitel? Véleményünk szerint ez egy téves és rossz megközelítés. Nemzetközi Valutaalap általában azokban az országokban szokott megjelenni, ahol valamilyen válság következményeként komoly gazdasági problémák vannak. A megegyezés pedig szükséges, hogy az adott ország kimásszon abból a kátyúból, amelybe „beleragadt".
Magyarország az elmúlt két évben pont egy ilyen kátyúban van. A gazdaságpolitika zsákutcába vitte az országot, ezt minden adat és mutató is alátámasztja. És Orbán Viktor hiába magyarázza azt, hogy ez csak és kizárólag az európai adósságválság hatása, ez csak részben igaz. Függetlenül attól, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, vagy sem, ugyanúgy Németország, Ausztria és a környező országok lennének a legfőbb kereskedelmi partnereink, így a nettó export dinamikájának csökkenése akkor is érzékelhető lenne, ha nem lennénk uniós tagország.
De a kiskereskedelmi forgalom nem azért zuhan, mert a görögök vagy a spanyolok bajban vannak. Nem azért van mélyponton a beruházási kedv, mert az olasz államadósság lassan finanszírozhatatlanná válik. És nem azért érkezik egyre kevesebb tőke az országba, mert a portugáloknál éppen megszorításokat vezetnek be. Ezek már egytől egyig a belső tényezők következményei.
2008-ban és ma
2008-ban két tényező befolyásolta az akkori gyors IMF-megállapodást: a jegybanki devizatartalékok mértéke nagyon alacsony volt, valamint jelentős tőkekivonás kezdődött meg októberben. A sokkhatások begyűrűzése az országba - részvénypiaci zuhanás, hozamemelkedés, forintgyengülés - elkerülhetetlenné tették a megállapodást, ellenkező esetben az ország, Izlandhoz hasonlóan csődbe is mehetett volna.
A jelenlegi helyzet némileg más. A jegybanki tartalékok rekordot döntöttek, és olyan pénzkivonás sem volt tapasztalható, mint 2008-ban. Ennek ellenére a forint árfolyam és a CDS-felár is negatív rekordot döntött, ráadásul az év elején az állampapír-hozamok is egyrövid ideig átlépték a 10 százalékos szintet. Mindez akkor történt, amikor az országgyűlés elfogadta az IMF és Brüsszel által kifogásolt jegybanktörvényt. A folyamatok jól szemléltetik az országgal szembeni befektetői bizalomvesztést.
Az IMF-megállapodás szükségességet leginkább a rossz makrogazdasági környezet és a imént említett bizalomvesztés magyarázza. A térség legkockázatosabb országa lettünk.
2009 után már-már úgy látszott, hogy az ország kievickél a recesszióból, és ismét növekedési pályára állunk – nem csak rövid, hanem hosszú távon is. Sajnos nem így történt. Ismét recesszióban vagyunk, ráadásul az Európai Unióban az infláció nálunk a legmagasabb. Még aggasztóbb, hogy egyfajta magyar jelenségről van szó, hiszen Szlovéniát és Csehországot - mindkét országban jóval magasabb az életszínvonal, mint nálunk - leszámítva a régió összes országában pozitívak a növekedési mutatók. És még komolyabb inflációs nyomás sincs ezekben a gazdaságokban.
Törökország képes volt kibújni a megállapodás alól, de ezt jó gazdasági teljesítményének köszönhette. Miután a 2008-2009-es sokkhatások csitulni kezdtek, a gazdaság jelentős növekedést mutatott, ez pedig pozitívan hatott a befektetői környezetre. A jó számadatok meggyőzték a piaci szereplőket, és könnyen feledtetni tudták az IMF-tárgyalások elmaradását. Törökország alkupozíció kedvezően alakultak.
Számunkra kevésbé járható ez az út
A magyar kormány taktikázik. Hol meg akar állapodni, hol meg nem. És véleményünk szerint ez még sokáig így is lesz, hiszen még azt sem tudni, hogy pontosan mikor folytatódnak a tárgyalások. Mivel már október van, szinte kizárható, hogy még ősszel lesz valamilyen megállapodás. Félő, hogy addig nem is lesz, amíg a forint és az államkötvény hozamok át nem lépik azt a lélektani határt, amely ismét térdre kényszerítheti a kormányt. A nyár elején pont ez történt, amikor a hazai pénz árfolyama megközelítette a 310 forintos határt az euróval szemben.
Ennek ellenére a török út nehezen járható Magyarország számára, mivel még 2013-ban sem várható makrogazdasági fellendülés. Az inflációs kilátásokat pont most módosították 3,5 százalékról 5 százalékra, és a jegybanki prognózis alapján a GDP-növekedés az 1 százalékot sem fogja elérni. Ez közel áll a többi elemzői előrejelzéshez. Nyilvánvaló, hogy a kormány 2 százalékos növekedési prognózisa egy tündérmese, a munkahelyvédelmi akciótervtől pedig senki se várjon csodát - főleg annak tudatában, hogy még azt se tudni, hogy miből fogják finanszírozni.
A kormány akkor tudja kijátszani az IMF-védőhálót, ha 2013-ban beindul az európai gazdasági növekedés és megoldódik a mediterrán térség problémája. Eléggé kockázatos erre építeni.
Az IMF-megállapodás hatásai
Az IMF-fel való megállapodás és „nem megállapodás" hatásait az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
A táblázatban jól látható, hogy a gazdasági környezetre pozitív hatással lenne a védőháló megléte. Tény, hogy ehhez további költségvetési megszorításokra van szükség - ezek amúgy is szükségesek, ellenkező esetben Magyarország nem kerül ki a túlzott deficit eljárás alól-, azonban a háztartások sokkal jobban megszenvednék a védőháló hiányát. Elég csak abból kiindulni, hogy a lakosság mennyire érzékenyen reagál a devizaadósság növekedésére a gyengébb forint miatt. Igaz, hogy csak a belső okok javulásától nem várható a 200 forint alatti svájci frank árfolyam - mivel a frank az euróval szemben is jelentősen erősödött 2011-ben -, azonban 10-20 forintos erősödés is már sokat segítene. És akkor a többi tényezőről még nem is beszéltünk.
Ezt ajánlja a kormány az IMF-nek
Rövidebb huzavona után végre kiderült, hogy mit ajánl a kormány az IMF-nek Orbán Viktor fiktív listája helyett. Varga Mihály szerint a kormány az alábbi pontokat vetette fel a Valutaalap-Brüsszel párosnak:
- Közszféra méretének csökkentése
- Hatékonyabb bérszabályozás a közszférában
- Feketegazdaság csökkentése és ezáltal hatékonyabb adóbeszedés
- Társadalombiztosítási befizetések hatékonyabbá tétele
- Uniós projektek és az ezekhez kapcsolódó támogatások felülvizsgálata, valamint az önrész hatékonyságának javítása
- Hatékonyabb áfaszabályozás: fordított áfa kiterjesztése
És amiről nem hajlandóak tárgyalni (fiktív IMF-lista):
- Nyugdíjcsökkentés
- Bércsökkentés
- Bizonyos szociális juttatások csökkentése
A közszféra létszámleépítéséről már eddig is szivárogtak ki információk, várhatóan 6-8000 embert bocsátanának el. Ezt leszámítva látható, hogy a legtöbb pont a hatékonyságjavulást célozza meg. Kérdés, hogy Magyarországon, ahol az elmúlt 22 évben nem sikerült megoldani a hatékonysági problémákat, most egyik napról a másikra hogyan fog mindez megvalósulni. Maga Varga Mihály is elismerte a bizottsági meghallgatáson, hogy a jövő évi büdzsé 300-350 milliárdos lyukat tartalmaz - ez a Századvég számítása. Független elemzők szerint ennek mértéke inkább 500-600 millárd forint. Ennek legfőbb okai a túl optimista várakozások: felülbecsült növekedési pálya és a kockázatokkal való nem számolás. Szakértők már hónapok ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy felesleges volt ilyen gyorsan elfogadni a 2013-as költségvetés tervezetét.
A felsorolt pontok közül egyedül a fordított áfa kiterjesztésének ötlete elgondolkodtató.
A fordított áfa lényege, hogy például nem a szállítónak kell foglalkoznia az áfával, hanem az a vevő felelőssége. A szállítónak nem kell számláznia, és bevallási kötelezettsége sincsen. A vevő feladata az áfa ellenértékére való rátétel, a bevallás, és amennyiben nem jogosult levonni, akkor a befizetés is.
Még ha valóban sikerülne az adóbevételeket növelni önmagában ez és a közszférában megvalósuló elbocsátás is kevés lesz ahhoz, hogy a 2013-as büdzsében tátongó lyukat betömje. Ehhez még mindig több kell. Így nem lepődnénk meg azon, ha a következő hónapokban még bejelentenének jó néhány egyéb intézkedést.
Akkor most mi lesz?
Erre nehéz válaszolni. Mellár Tamás jobboldali közgazdász szerint például a kormány megpróbálja kihúzni addig, amíg át nem veszik a jegybank felett az irányítást. Mi is úgy gondoljuk, a kormány egyelőre kivárásra játszik. Orbán Viktor legfrissebb mondatani is ezt sejtetik. A kormány számára a legfontosabb támaszpontok az eurózóna válsága és a forint árfolyamának változása. Ha előbbire nem születik tartós válasz, míg utóbbi ismét megközelíti, vagy átlépi a léléktaninak számító 300 forintos határt, akkor elkerülhetetlenné válik az IMF-fel való megállapodás, hiszen a védőháló hiányában nem csökken az országgal szemben fennálló kockázatkerülés.