A kormány 2012 decemberében megígérte, és az év elején bevezette a 10 százalékos rezsicsökkentést. Ez egyaránt érinti az elektromos áram, a földgáz és távhő árát.
A lakosság azonban nem lélegezhet fel, hiszen a mesterséges hatósági árszabályozásnak komoly következményei lehetnek, és nem csak a következő években, hanem már idén is. A rezsicsökkentés az országgyűlési választás előtt jó PR-fogásnak tűnik, azonban a többszörös áthárításoknak és a minőség romlásnak köszönhetően végül mégis a lakosság fog rosszul járni. A folyamat szinte teljes egészében a bankadóhoz hasonlít, amelyről hiába kommunikálja azt a kormány, hogy nem hárítják át, egy részét mégis a lakosság fizeti meg a magasabb számladíjakon keresztül. A hitelezési rendszer összeomlása és ezen keresztül a beruházások csökkenése pedig kísértetiesen hasonlít ahhoz a folyamathoz, amely könnyen lejátszódhat majd az energia szektorban is a következő években.
Ráadásul a harmadik Matolcsy-csomagban bejelentett közmű adót a költségvetés elfogadásakor duplájára emelték, így a szolgáltatóknak további 60 milliárdos terhet kellene lenyelniük, amelyre kiadáscsökkentés ellenében nincs lehetőség. Így a következő években leromló infrastruktúrával, amortizálódó rendszerrel, végül pedig ellátási problémákkal kell számolni. A probléma még súlyosabb lesz, amennyiben a kormány folytatja a rezsicsökkentési programot, amely a tények ismeretében inkább nevezhető egy választás előtti PR-fogásnak, mint átgondolt lépésnek.
Valóban 10 százalék az a 10 százalék?
Több helyen is olvasni lehetett, hogy a 10 százalékos csökkentés az elektromos áram esetében valójában csak 3,5 százalékos csökkenést jelent a végfelhasználó háztartásoknak. Ez azonban nem igaz. Az árakról szóló miniszteri rendelet (78/2012. (XII. 22.) csak a villamos energiáért fizetendő árat határozza meg. Ehhez azonban hozzájön még az Energia Hivatal határozata is, amely szabályozza a rendszer használatáért fizetendő különböző díjtételeket, így ezek változását is. A számlán szereplő alapdíj csökkentésével már valóban megvalósul a kormány szándéka, és mind a négy szolgáltatónál 10,1 százalékkal lesz alacsonyabb az elektromos áram ára 2012-hez képest.
A földgáz esetében a miniszteri rendeletben az éves alapdíjat 10,04 százalékkal csökkentették, a gáz árát pedig a négy szolgáltatónál eltérő mértékben, 8,2 százalékkal. A lakosságnak 2013. január 1-jétől már nem kell fizetnie a biztonsági készletezés díját, így már valóban összejön a 10 százalékos csökkenés mind a négy szolgáltatónál.
A tavalyi és idei számlák összehasonlításánál természetesen figyelembe kell venni a fogyasztott mennyiséget is, egy enyhébb tél esetén például 10 százaléknál is többet lehet nyerni, egy keményebb tél esetén viszont kisebb lehet a különbség.
Valóban drága a rezsi Magyarországon?
Az Európai Unió tagországainak árait megvizsgálva abszolút nem, a magyar energia árak a középmezőnyben találhatóak. Régiós összehasonlításban már valamelyest rosszabbul állunk, de jelentősebb eltérés itt sincs (leszámítva a román gázárakat). Az energia árakra azonban jelentős hatással van a világpiaci árak alakulása, illetve a gáz esetében például az orosz partnerekkel kötött szerződések „milyensége”. (Az államnak a hatósági árszabályozás esetén illik figyelembe venni a külső tényezőket is.)
Sokkal árnyaltabb a kép, ha a vásárlóerő paritást is figyelembe vesszük az áraknál. Magyarország ebben az esetben már nem csak a régióban teljesít rosszul (itt tovább romlik a helyzet), hanem a teljes ranglistán is rosszabbul állna. A nyugat-európai országok áraival például nem is érdemes összehasonlítani a hazai árat, hiszen az ottani fizetések nagyságrendekkel magasabbak a hazainál.
A probléma leginkább odáig vezethető vissza, hogy az elmúlt 10 évben az energia árak jelentősen drágultak, és felzárkóztak az európai árakhoz, ezzel szemben 2003-2004 óta nem történt jelentősebb bérkonvergencia. Miközben az árszínvonal jelentősen megnőtt a rendszerváltás óta Magyarországon, és teljesen felzárkózott a nyugat-európai szinthez (leszámítva az ingatlanpiacot, és a szolgáltatások árait), addig a bérek tekintetében nem volt ilyen mértékű növekedés.
Így összességében elmondható, hogy az európai árakhoz képest nem szolgáltatnak sokkal drágábban a hazai szolgáltatók, viszont a hazai fizetések jóval alacsonyabb szintje miatt a rezsiárak sokkal inkább megterhelik a háztartások költségvetését.
Hol a buktató?
A rezsicsökkentés buktatója a többszörös áthárítás területén keresendő. A szolgáltatók az állami szabályozás miatt – támadnak a rezsikommandók – nem tudják a lakosságra áthárítani a terhet, viszont a cégekre igen.
A villamos energia esetében a közép- és nagyfogyasztók is fizetnek energia és rendszerhasználati díjat. Előbbi a piaci mechanizmusoknak megfelelően a két fél megállapodásán alapul. Utóbbit az állam szabályozza a Magyar Energia Hivatalon keresztül. Az első buktató itt található, ugyanis a Magyar Energia Hivatal által kiadott közlemény alapján a közép- és nagyfeszültségű fogyasztók esetében 12 százalékkal emelkednek a rendszerhasználati díjak. A kötelező átvételi rendszer cégekre történő áthárításával együtt 7-8 százalékkal fog drágulni a villamos energia ára e cégek esetében. A nagyobb stratégia befektetőknél viszont még ennél nagyobb drágulás (akár 15 százalékos) sem kizárható. Ezek között olyan cégek is vannak, amelyekkel a kormány korábban úgynevezett stratégiai megállapodást kötött. (Egyes hírek alapján azonban ezek a stratégia partnerek végül kimaradnának ebből a körből, de a beszállítóikat súlyosan érintené az áremelkedés.)
A rendszer igazi buktatója ez után következik. A cégek nem tudják lenyelni az így keletkező költségtöbbletet, így végül ezt is áthárítják a fogyasztókra áremelkedés formájában. Így az a fogyasztó, aki nyert valamennyit az otthoni rezsicsökkentéssel, azt majd kénytelen lesz megfizetni a boltok polcain.
Ráadásul a tranzakciós adó, a banki különadó áthárítása és a különböző ágazati adók áthárításai is a lakosságon csapódnak le, így a kisfogyasztók nem nyernek semmit.
Lehet tovább csökkenteni, de felesleges
A kormány természetesen megteheti, hogy tovább csökkenti a rezsiszámlákat, sőt a kétharmad erejével befolyásolni tudja a cégekre áthárított terhek mértékét is. Ennek azonban sok értelme nem lenne, mivel pár éven belül belerokkanna a magyar energia szektor. Tartalékok hiányában leépülő szolgáltatással, elhasználódott infrastruktúrával kell számolni, amely végül a szolgáltatások akadozásához fog vezetni. Egy ilyen környezetben nem csak a beruházások maradnak el, hanem az amortizáció fedezése sincs biztosítva. És ehhez még hozzácsapódik a közművezetékek adója, amely a költségvetési tervezet szerint 60 milliárd forintos bevételt fog eredményezni. (Ezek után kinek éri meg további beruházás, ha megadóztatják azt?)
(Kattintva nagyobb méretben megjelenik a kép.)
A rezsicsökkentés az országgyűlési választás előtt jó PR-fogásnak tűnik, azonban a többszörös áthárításoknak és a minőség romlásának köszönhetően végül mégis a lakosság jár rosszul. A folyamat szinte teljes egészében hasonlít a bankadóhoz, amelyről hiába kommunikálja azt a kormány, hogy nem hárítják át, egy részét mégis a lakosság fizeti meg a magasabb számladíjakon keresztül. A hitelezési rendszer összeomlása és ezen keresztül a beruházások csökkenése pedig kísértetiesen hasonlít ahhoz a folyamathoz, amely könnyen lejátszódhat majd az energia szektorban is a következő években.
