Nehéz héten van túl az ország gazdasági vezetése. A brüsszeli jelentés kiábrándító, és újabb megszorításokat eredményezhet, ráadásul az államadósság elleni harc is kudarcba fulladt. Bár a miniszterelnök szerint Magyarország jobban teljesít, ezt számokkal és tényekkel nehéz alátámasztani - leszámítva a költségvetési hiányt, amely valóban sokkal jobb, mint a 2002-2010-es időszakban.
A többi mutató sem ad okot az optimizmusra: a GDP nem nőtt az elmúlt két évben, a versenyszférában csökkent a foglalkoztatás, 2010 óta a reálbérek sem emelkedtek. A devizaadósok felől is egyre több a rossz hír: összességében hiába csökkent jelentősen a devizakitettség, ha a kormányzati segítség pont nem a kritikus helyzetben lévő adósokat érintette, és így az összes rossz adós bent maradt a rendszerben, miközben a jó adósok egy jelentős hányada kikerült. Ráadásul a végtörlesztők egy része is pórul járt.
Ha mindez nem lenne elég, a kormány úgy gondolta, ideje lenne párat belerúgni a Magyar Nemzeti Bankba is, így amellett, hogy lejárató kampány indult Simor András ellen, Matolcsy György még a szakmai stáb munkáját is etikátlannak minősítette, mert a kizárólag szakmai alapon készített adósságpályára vonatkozó becslés nem egyezik a nemzetgazdasági miniszter fejében lévő víziókkal.
Természetesen a Ténytár csapata is örülne annak, ha az Orbán Viktor és Matolcsy György által elképzelt tündérmese megvalósulna, de ehhez először félre kellene tenni a politikai ambíciókat, és olyan szakértő gazdaságpolitikába kellene fogni, amely legalább lépéseket tesz Magyarország strukturális problémáinak megoldására.
Az Európai Bizottság legfrissebb jelentése szerint jelen körülmények között nem fog teljesülni a költségvetési hiánycél idén, mivel nemhogy GDP növekedés nem lesz, hanem 0,1 százalékos csökkenésre lehet számítani. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) - élén Matolcsy Györggyel - kiakadt a híren, rossznak tartják a brüsszeli becslést, és továbbra is növekedési fordulattal számolnak.
Kiindulva a NGM eddigi becsléseiből, véleményünk szerint legbelül ők is tudják, hogy az 1 százalékos növekedésre kevés esély van, és csak és kizárólag a kommunikáció próbálja azt a látszatot kelteni, hogy minden rendben van ebben az országban.
Tavaly, ugyanebben az időszakban a tárca legalább 1,5 százalékos növekedéssel számolt, és egészen szeptember végéig képtelenek voltak feladni a növekedésere vonatkozó prognózisukat, bár már az első két negyedéves adatból már látszott, hogy Magyarország jelentős visszaeséssel kénytelen szembenézni 2012-ben. Végül a +1,5 százalékból -1,7 százalék lett, zsugorodtunk.
Amennyiben a brüsszeli prognózis nem változik meg a következő hónapban, és az első negyedéves adat is kiábrándító lesz, akkor újabb megszorító csomagra lesz szükség annak érdekében, hogy Magyarország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól. Egy 200-300 milliárd forintos csomagról lehet szó, amely nagy valószínűséggel továbbra is unortodox tételeket fog tartalmazni, hiszen a választások előtt egy évvel a kormány nem teheti meg, hogy olyan kiigazító lépéseket jelentsen be, amelyek közvetetten érintenék a lakosságot. Ráadásul a csomag mérete tovább duzzadhat, ha az élelmiszerárak áfatartalmát csökkentenék - egyre erősebb a lobbi -, abban az esetben, ha a fogyasztás nem növekedne az érintett termékek iránt, és így a költségvetési áfabevételek csökkennének.
Kiábrándító adósságpálya
Az már rég egyértelművé vált, hogy az államadósság elleni harc megbukott. Az adósságállomány bőven 80 százalék felett lenne a magánnyugdíjpénztári pénzek bevonása nélkül, és rövid távon mindenki növekvő trendet jelez előre, elsősorban a recesszió miatt. Hiába tehát a rekord alacsony költségvetési deficit, ha a mindent egy lapra feltevő kormány közben aláásta a növekedést. A kibocsátási rés összehúzódása pedig azt sejteti, hogy komolyabb növekedésre nem lehet számítani középtávon se - a komolyabb alatt értsünk 2-3 százalékot -, mindaddig, amíg a 23 éve elmaradt struktúrális reformokat valamelyik kormány nem hajtja végre. Elsősorban erre a Fidesznek lett volna lehetősége a kétharmad birtokában, de nem éltek a lehetőséggel, és a gazdaságot egy még rosszabb pályára állító unortodox gazdaságpolitikába fogtak.
A jegybank is előállt hosszútávú prognózisával, amelyen Matolcsy György már akkor kiakadt, mikor még nyilvánosságra sem került az anyag. Bár a jelentés közép és hosszú távon már csökkenő trendet jelez előre, annak üteme messze elmarad a nemzetgazdasági miniszter víziójától, így talán nem meglepő Matolcsy György kifakadása. 2020-ra nemhogy az 50 százalékos, de még a 60 százalékos GDP-arányos államadósság sem fog összejönni, így a stabilitási törvényt nyugodtan ki lehetne dobni a kukába.
Talán ez az előrejelzés is közrejátszott, hogy kamunyomozás indult a jegybank ellen egy olyan ügyben, ahol még károsultak sincsenek. Az ügy pikantériája, hogy pont Simor András távozása előtti időszakra időzítették azt, bár az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) már korábban is észre kellett volna vennie a formai hibát.
Hadilábon a számokkal
A miniszterelnöki évértékelőből ismét kiderült, hogy Orbán Viktor hadilábon áll mind a számokkal, mind pedig a fogalmakkal. A legérdekesebb kijelentése talán ez volt:
"A reálbér folyamatosan emelkedik, már bruttó 223 ezer forint."
A reálbér nemhogy nem emelkedik, hanem 2012-ben például mind a köz, mind a versenyszférában csökkent. Ráadásul semmi köze a miniszterelnök által említett bruttó 223 ezer forinthoz, amely a bruttó átlagfizetés a nemzetgazdaságban adó és járulékbefizetések előtt. A reálértéket ráadásul nem is szokás abszolút értékben meghatározni, az egy viszonyító érték a korábbi időszakokhoz képest.
Joggal lehet persze azt mondani, hogy a miniszterelnök nem közgazdász, és elnézhető egy ilyen hiba, de azért a körülötte lévő szakértők átnézhetnék a beszéd tartalmát, mielőtt engedik, hogy butaságot mondjon.
Nagyívű tervek továbbra is
Matolcsy György mellett Orbán Viktor is megfogalmazott egy víziót, amely szerint 20 éven belül Magyarországon az életszínvonal meg fogja haladni az uniós átlagot. A jelenlegi tendenciák mellett ez természetesen elképzelhetetlen, és ahelyett, hogy konvergálnánk az uniós átlaghoz, egy helyben fogunk toporogni. Ez már lassan egy tíz éve tartó tendencia, és eközben a szomszédos országok sorjában elhúztak mellettünk - ebben egyaránt felelős a rossz gazdaságpolitikát folytató szocialista kormányzás, és a még rosszabb irányba elmenő Fidesz-kormányzás.
Természetesen a Ténytár csapata is örülne annak, ha az Orbán Viktor és Matolcsy György által elképzelt tündérmese megvalósulna, de ehhez először félre kellene tenni a politikai ambíciókat, és valódi szakértők segítségével olyan gazdaságpolitikába kellene fogni, amely megoldja Magyarország strukturális problémáit.
