Rendszeres olvasóink számára nem lehet meglepetés - hiszen már februárban jeleztük - hogy csúcsra fog járni az államadósság az első negyedév végére. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatai szerint mintegy 972 milliárd forintnyi új hitelt vettünk fel 2013 első negyedévében. Ez a GDP mintegy 3,5 százalékának megfelelő összeg, amely a zéró növekedésünk és a rendkívül alacsony infláció miatt szinte egy az egyben átkerül a GDP-arányos államadósságba és hozzáadódik az év végi 79 százalékhoz.
Ezzel várhatóan 81 százalék fölé ugrik az államadósságunk március végével, ami megegyezik a kormányváltáskori összeggel. Csak épp azzal az apró különbséggel, hogy a jelenlegi kormány eközben lenyúlt 3000 milliárd forintot az emberektől, mégpedig az államadósság elleni harc magasztos céljáért. Ez az összeg pedig mostanra (kamatokkal és az azóta befizetett járulékokkal együtt) mintegy 4200 milliárd forintra rúg.
Az elmúlt 3 évben minden létező egyszeri bevételforrást kiaknázott a kormány - a jegybanki tartalékok pazarlásán kívül. Mindennek az eredménye, hogy a jövőben már nincs mit lenyúlni. Az elmúlt évek egyszeri tételeivel egyensúlyban tartott költségvetések ideje lejárt. Idén talán, 2014-ben pedig biztosan nehezebb dolga lesz a gazdaságpolitika irányítóinak.
Van is baj, meg nincs is
Bár a felszínen minden rózsaszín, alacsonyak a kamatok, alacsony a deficit, az ördög nem alszik. A munkanélküliség 11,8 százalékkal a csúcson, és számos adóbevétel elmarad a tervezettől. Ide tartozik például a tranzakciós adó, amelytől éves szinten 300 milliárd forintot vár a kormány. Az első 3 hónapban azonban mindössze 27 milliárd forint folyt be, igaz az februárban és márciusban. Ezzel a tempóval jó, ha 150 milliárd összejön az év végéig, így azonnal mintegy 150 milliárdos lyukat ütve a költségvetésen.
Ugyanakkor a büdzsé tartalékai elegendőek lehetnek a jelenleg látható lyukak betömésére. Az alacsony foglalkoztatottság, a visszaeső kiskereskedelmi adatok mind-mind az elmaradó adóbevételek és a csökkenő infláció irányába hatnak.
Utóbbi persze jó hír lehetne, de a főmumussal, az államadóssággal szembeni harcban az alacsony infláció az ellenség táborát erősíti.
Kockázatok és mellékhatások
Még ha teljesül is a tervezett 3 százalékos hiánycél, 3 százalék alatti infláció és 0 százalékos GDP-növekedés mellett szükségképpen növekvő államadóssággal nézünk szembe. Így bár a kormányoldal büszkén jelentheti ki, hogy leszorították a hiányt 3 százalék alá, nem kis részben a lenyúlt havi 30 milliárdos magánnyugdíj-pénztári befizetéseknek köszönhetően. De mindennek az ára, hogy a gazdaságot az egyéb adóterhekkel annyira lefékezték, hogy a növekedés látta kárát. És ne feledjük el, hogy tavaly áprilisban még egy egyszeri 200 milliárd forintnyi áfát is lenyúltak, nem kis részben segítve a tavalyi alacsony deficitszámokat. Ez idén már nem lesz megismételhető.
A Fidesz-kormány három éve alatt egy tapodtat sem emelkedett a GDP, és nagyon úgy fest nem is fog. Az államadósság és a deficit leszorításának rögeszmés célja nem várt mellékhatásokkal járt. Az egyik ilyen, hogy a növekedés megállt, ami mellett adósságot csökkenteni nem lehet. Ehhez hasonlóan, az alacsony infláció is a fékeződő gazdaság (no meg a rezsicsökkentés) következménye, amely szintén nem várt mellékhatás és az adósságcsökkenés ellenébe hat.
Morfiumot a betegnek
Az ellopott, a lenyúlt, a visszatartott egyszeri tételek úgy hatnak a gazdaságra, mint a morfium a betegekre. Nem érzik a fájdalmat, ezért nem is tudják elmondani, mi bajuk van, ha van bajuk egyáltalán. Ha pedig valami elkezd fájni, benyomnak egy újabb adagot. Aztán, ha a beteg egyszer csak meghal, akkor csodálkoznak: de hát tegnap még olyan jól volt! Ha a gazdaságban keletkező lyukakat, amelyek a rossz folyamatok tünetei lehetnek, elfedjük ellopott pénzekkel, akkor sohasem fogjuk tudni a betegséget kezelni, miközben a beteg állapota romlik. Mi több, nem csak hogy a gazdaság ugyanúgy összeroskadhat meglepetésszerűen, de az orvosi példával ellentétben, itt a morfiumkészletünk is véges.
Mi lesz jövőre, meg azután
Az elmúlt három évben minden létező egyszeri bevételforrást kiaknázott a kormány - a jegybanki tartalékok pazarlásán kívül. Mindennek az eredménye, hogy a jövőben már nincs mit lenyúlni. Az elmúlt évek egyszeri tételeivel egyensúlyban tartott költségvetések ideje lejárt. Idén talán, jövőre pedig biztosan nehezebb dolga lesz a gazdaságpolitika irányítóinak.
