Tegnap azzal foglalkoztunk, hogyan derült ki a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (röviden Klik) vezetésének inkompetenciája, majd azzal, hogy a kormányzat hogyan nem tett semmit a vizsgálat szerint visszamenőleges szerződéseket kötő, törvénytelen elszámolásokat végző mamutintézménnyel. Ma kicsit kifejtjük, mi is a Klik, és miért látszott előre a teljes kudarc.
Az oktatásban immár sokak kedvence (kérdezzük csak meg tanár ismerőseinket) a Klik, a közoktatás teljes centralizálása után létrehozott állami intézmény. Az új köznevelési törvény bölcsességéből ez a központ az, amely átvette a korábbi önkormányzati fenntartók feladatainak nagy részét. Így aztán az állam legnagyobb szervezete lett, amely 3000 intézményt irányít, 1 millió 200 ezer diák oktatásért felel, 120 ezer pedagógus és 30 ezer technikai dolgozó munkáltatója.
A közoktatás centralizálásának veszélyeire már kezdettől sokan figyelmezetettek, köztük Pokorni Zoltán, a parlament oktatási bizottságának fideszes elnöke is. Legutóbb októberben beszélt a 25 éve oktatáspolitikával foglalkozó politikus, szinte megjósolva a jelenlegi helyzetet:
"A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ oly mértékben centralizált, hogy az túl van az egészséges üzemméreten. Több tízezer telephellyel, 120 ezer pedagógussal ez hosszú távon szerintem nem működőképes. Ezért leginkább az lenne célravezető, ha minél több döntési jogkört visszaadnának a tankerületeknek, illetve az intézményeknek, hogy ne kelljen hónapokig várni egy számla kifizetésére” – mondta Pokorni Zoltán 2013. október 7-én.
Nem ő volt azonban az egyetlen, aki előre megmondta. A pedagógus szakszervezetek már 2012-ben figyelmeztettek a MÁV-nál is nagyobbá váló struktúra létrehozása kapcsán, hogy annak irányítása komoly szakmai felkészülés nélkül meghaladhatja a létrejövő Klik képességeit.
Intő előjel volt Gloviczki Zoltán, a közoktatásért felelős helyettes államtitkár 2012-es lemondási kísérlete, majd 2013-as lemondása is, aki lelkiismereti okokra hivatkozva hagyta ott az Emberi Erőforrások Minisztériumát.
Látszott tehát, hogy a szakértőktől kezdvea baráti oktatáspolitikusokon át, pedagógusoktól a helyettes államtitkárig mindenki látta a közelgő problémát, és figyelmeztetni próbált. De ez sem volt elég.
A zürzavaros kezdés után már az átadás szabályainak meghatározása is elhúzódott, majd az állami monstrum a várakozásoknak megfelelően rosszul kezdett. A teljesség igénye nélkül okozott már gondot a pedagógusok korábbi juttatásainak kifizetése, a cafetériáról való megállapodás, ami aztán novemberre is csak részben sikerült, valamint elképesztő bürokráciával jár minden beszerzés, kinevezés. Volt, ahol a működéshez szükséges bútorokat és számítógépeket is az iskoláktól szedték össze.
Ahogy arról már írtunk, a kívülről is érzékelhető problémák mellett az Index által most nyílvánosságra hozott jelentés rendkívül negatív képet fest a mamutintézmény belső működéséről is. Tavaly szeptemberben a “külsős” Szabó Balázs, a Magyar Közút Zrt. korábbi informatikai igazgatója kapott megbízást arra, hogy világítsa át a Klik működését. Mondanunk sem kell, katasztrofális állapotokat talált. Aztán, miután elkészült a most kiszivárgott részjelentés, a megbízatását hogyhogy nem, egyszerűen nem hosszabbították meg.
A Ténytár számára nem meglepő a lesújtó eredmény. 2013 elején megpróbáltunk ugyanis hozzájutni a Klik működésének alapvető adataihoz, közérdekű adatigénylést nyújtottunk be az ügyben.
Kétszeri kísérletünk ellenére is csak felettébb hiányos és ellentmondásos adatokat kaptunk: 10 kérdésből csak egyre született megnyugtató válasz. Mivel a látható igyekezet ellenére sem sikerült például választ kapni arra, hogy hányan is dolgoznak a Klik-ben és milyen eszközöket használnak, már akkor is gyanús volt, hogy nem annyira a szokásos titkolásról, hanem inkább a szervezet működését alapvetően meghatározó tervezési és szabályozási hiányosságokról van szó. (A teljes levelezés itt olvasható).
A jelentés szerzője az észlelt problémákért a Klik vezetőjét teszi felelőssé. Jegyezzük meg, hogy a kétségtelen vezetői felelősség mellett mélyebb problémáról is szó van. Az például, hogy a központ költségvetése nem lesz elégséges már a Klik létrehozása előtt kiderült a parlament oktatási bizottságában, azonban a politikai elszántság felülírta a józan megfontolásokat. Komoly kérdés az is, hogy lehet-e egyáltalán hatékonyan működtetni egy ekkora óriás szervezetet, és pedagógiai szempontból is erősen vitatható a központosító koncepció. Az viszont biztos, hogy a mostani, erőltetett, gyors és kontroll nélküli centralizáció szükségszerűen vezetett egy diszfunkcionális és kaotikus működésmódhoz.
Nem meglepő, hogy az EMMI szerint a tények ellenére minden a legnagyobb rendben van. A zűrzavarért és visszaélésekért ugyanis a felelősség nemcsak a Klik vezetőjét és főnőkét, az oktatási államtitkárt terheli, hanem a koncepciót minden ellenérvvel szemben áterőltető miniszterelnököt és miniszterét is. Nem beszélve a virtuális valóságban élő közoktatási államtitkárról, Hoffmann Rózsáról.
