A múltkori elemzésünkben az európai parlamenti választások magyarországi tanulságaival foglalkoztunk, most körbetekintünk a többi tagállam eredményeit vizsgálva. Azt már sokan előre jelezték, hogy a mostani EP-választás folyamán tovább fognak erősödni az eurokritikus, euroszkeptikus pártok.
Arra azonban már kevesen számítottak, hogy ezek a pártok sok tagállamban is a legtöbb szavazatot besöprő erőként fognak szerepelni. A mostani EP-választás ideális terep volt arra (főleg a viszonylagosan alacsony választási részvétel miatt), hogy a szavazók megbüntessék az eddig kormányzó bal- és jobbközép pártokat, elősegítve a különböző radikális-szélsőséges irányzatok térnyerését.
Az Európai Unió két jelentős tagállamából is az euroszkeptikusok küldhetik a legtöbb képviselőt az EP-be: Nagy-Britanniából és Franciaországból egyaránt 24-24 főt. Azonban ha az összképet nézzük, még mindig sokkal több tagot tudnak delegálni azok a politikai erők, amelyek ha eltérő mértékben, de továbbra is bíznak az Európai Unióban. Ezeknek a pártcsaládoknak (néppártiak, szocialisták, liberálisok, zöldek) még mindig jelentős fölényük van a különböző bal- és jobboldali radikális-szélsőséges erőkkel szemben. (kb. 521 mandátumuk lesz a 751-ből).
A két legérdekesebb eredmény
A brit euroszkeptikusok (UKIP), a szavazatok 26,77 százalékát szerezték meg, ezáltal megelőzve a kormányon lévő Konzervatív Pártot (23,31 százalék) és az ellenzékben lévő Munkáspártot (24,74 százalék). Az UKIP elsődleges célkitűzése, hogy Nagy-Britannia minél előbb lépjen ki az Unióból, és ezzel együtt számolják fel a szigetországba érkező (leginkább kelet-közép európai) szabad munkaerő-áramlást. A párt vezetője nemrég azt nyilatkozta, hogy: „teljes joggal aggódhatna bárki" Nagy-Britanniában, ha a szomszédságába „hirtelen románok egy csoportja költözne".
Franciaországban a Nemzeti Front a szavazatok 24,95 százalékával megnyerte az EP-választást, több mint 4 százalékkal maga mögé utasítva a jobbközép Népi Mozgalom Unióját (UMP). Ami azonban sokkal fontosabb a francia belpolitikai életre nézve, hogy a most kormányon lévő szocialistákra (PS-PRG) több mint 10 százalékot vert rá Marien Le Pen pártja. A Nemzeti Front kimondott célja, hogy Franciaország első számú pártjává váljon és átvegye a vezető szerepet az ellenzéki térfélen. Az eredményekből látszik, hogy a szavazóurnához járult franciák nemcsak az Európai Uniót, hanem az eddig kormányzó középpártokat is megbüntették a választások alkalmával. A francia miniszterelnök szerint a Nemzeti Front előretörése egy földrengés, a néppárti vezér is szomorú és szégyelli, hogy az ország ezt az arcát mutatta a világnak.
További radikális-szélsőséges előretörés
Nem csak Nagy-Britannia és Franciaország „dicsekedhet” az euroszkeptikusok előretörésével. Dániában a populista és bevándorlás-ellenes Néppárt a szavazatok mintegy 26,6 százalékát szerezte meg, mintegy 7 százalékot ráverve a második helyezett szociáldemokratákra és közel 10 százalékot a Dán Liberális Pártra. Ausztriában és Hollandiában is bronzérmet szereztek a radikális-szélsőséges erők, a szavazatok mintegy 19,7 illetve 13,2 százalékával. Kiegészítésként itt lehet megjegyezni, hogy a baloldali pártok külön-külön indulásának eredményeképpen Magyarországon is a Jobbik szerezte meg az ezüstérmet.
Görögországban nem jobbról, hanem balról jött leginkább az euroszkeptikus előretörés. A Sziriza nevű pártszövetség, amely a legjobban kritizálta az EU-s pénzügyi beavatkozásokat, a szavazatok több mint negyedét szerezték meg, (úgy, hogy 5 éve még csak közel 5 százalékot értek el). A második helyezett kormánypárt (Új Demokrácia – 22,71 százalék ) mögé a szélsőjobboldali Arany Hajnal zárkózott fel, a szavazatok 9,38 százalékával.
(A kép kattintásra megnő)
A különféle államokban hányan mentek el szavazni?
Az bizonyos, hogy ez az EP-választás sem a kiugróan magas részvételi adatok miatt lesz emlékezetes, bár hosszú idő óta először összességében épphogy bár, de többen járultak az urnákhoz, mint 5 évvel ezelőtt. Az európai polgárok mintegy 43 százaléka szavazott . Érdekesség azonban, hogy egyáltalán nem „egyenletes” arányban: míg például Luxemburgban, ahol kötelező a választásokon való részvétel, a szavazati joggal rendelkezők 90 százaléka nyilvánította ki véleményét, addig Szlovákiában ez az arány mindösszesen csak 13 százalék volt. A választási hajlandóság vizsgálatánál észrevehető, hogy fordított arányosság van az EU „nettó befizető” államainak választási részvételi adatai és a legtöbb támogatást kapó országok részvételi adatai között:
A táblázatból nem véletlenül hiányzik például Portugália vagy Görögország, amely államok szintén hatalmas támogatásokban részesültek, de ezekben az országokban az eu-s részvételi átlag érvényesült. A 2004-óta csatlakozottaknál figyelhető meg, hogy miközben jelentős pénzügyi támogatásban részesültek az elmúlt években, valahogy mégis az eu-s átlagnál alacsonyabb mértékben mentek el szavazni. Mindeközben ahol a legtöbbet fizették be a közösbe, ott viszonylag magasabb volt a részvétel, illetve az ottani tagállamokban (Németország kivételével) jelentős eredményeket értek el az euroszkeptikusok.
Vége az EU-nak?
Bár a mostani választások alkalmával valóban előretörtek a különböző euroszkeptikus erők, emiatt temetni az Európai Uniót még elég korai lenne. Az integráció a történelme során ugyanis átélt már a jelenleginél jóval erősebb válsághelyzeteket is. A mostani választási eredményekben pedig nem csupán az EU-val szembeni kritika fejeződött ki, nagy szerepe volt a gazdasági világválság és az euró-válság kirobbanásának, illetve a későbbi válságkezelés politikai árát is most fizették meg a válságkezelő kormányok. Továbbá az EP-választás ideális terep is volt a nagyobb aktivitású radikális-szélsőséges erőknek, hogy retorikájukkal bevonzzák azokat a választópolgárokat, akik meg akarták büntetni a bal- és jobbközép kormánypártokat az elmúlt évek sikertelen politikája miatt.
Az euroszkeptikus EP-képviselők azonban nem valószínű, hogy össze tudnak majd fogni egymással, még ha meg is van a szükséges képviselőszámuk. Igen nehezen képzelhető el a szélsőjobboldali koalíció, hiszen ezek a pártok sokszor még egymást is elutasítják. Az egyik legaktuálisabb példa, hogy többek között a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front sem kér a Jobbikból, jelentős nézeteltéréseik miatt.
