A fiatalkori munkanélküliség évtizedek óta komoly gondot jelent Európában. Az elmúlt években a válság hatásai egyes államokban csak felerősítették a problémát. Az Eurózóna periféria-országaiban a helyzet olyannyira súlyos, hogy lényegében társadalmi katasztrófa sújtja például Görögországot, Spanyolországot, mert ezekben az országokban minden második fiatal állástalan. Nem is csoda, hogy Angela Merkel nemrég az EU legeslegfontosabb feladatának azt nevezte, hogy az állástalan fiatalok munkához jussanak. Ha a magyarországi adatokat megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, mi is nagy bajban vagyunk.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) büszkén megírta a május elsejei győzelmi jelentésében, hogy a magyar fiatalok munkanélkülisége (19,2 százalék) kedvezőbb az európai átlagnál (20,9 százalék), illetve azt, hogy új munkahelyek döntően a versenyszférában jöttek létre. A szomorú valóság az, hogy több fontos tényezőt egyáltalán nem vett figyelembe az NGM, amikor világgá kürtölte ezeket az eredményeket. Az elmúlt évek folyamán fiatalok tízezrei hagyták itt az országot, a munkanélküliségi ráta csökkenése ellenére pedig egészen a múltévig növekedett a nem foglalkoztatott, de oktatásban, képzésben sem részesülő fiatalok (NEET youth) száma. Ezen kívül a KSH adataiból az is látszik, hogy a versenyszférának nem sok köze volt a munkanélküliséget érintő számok javulásában.
Európa egyik legsúlyosabb problémája
A fiatalkori munkanélküliség azért jelentős probléma az EU-ban, mert annak aránya jelenleg a legtöbb államban a kétszerese a statisztikailag felnőtteknek minősülőkhöz (25-54 év között) képest. Az Eurostat legfrissebb felmérése alapján kijelenthető, hogy bár az elmúlt években némileg javult a fiatalkori munkanélküliségi ráta, a helyzet még mindig tragikus.
A legnehezebb helyzetben Görögország és Spanyolország van, ahol a fiatalok több mint 50 százaléka nem talál állást magának. Ezen kívül akár egy országon belül is hatalmas különbségek lehetnek. A legjelentősebb különbségek például Olaszországban találhatóak, ahol is északon, Lombardiában a fiatalok harminc százaléka nem talál munkát magának, míg délen vannak olyan területek, ahol 60 százalékos munkanélküliségi ráta is előfordulhat a fiataloknál.
A fiatalkori munkanélküliséggel leginkább Németország és Ausztria áll jól. A kutatások egyértelműen rámutatnak arra, hogy e két ország sikere abban rejlik, hogy megfelelő kapcsolatot és átjárhatóságot építettek ki az oktatás és a munkaerőpiac között. A gyakornoki és duális rendszerek mellett az alacsony munkanélküliség másik kulcsa, hogy az államok milyen stabil szociális hálót működtetnek, illetve milyen mértékben vesznek részt a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javításában
Magyarország kettészakadt
Mint láthattuk, előfordulhat az, hogy egy ország munkanélküliségi ráta (és gazdasági fejlettség) szempontjából kettészakad. Magyarország is olyan ország, ahol a fiatalkori munkanélküliség szempontjából legjobban, illetve legrosszabbul álló régiója között több mint kétszeres a különbség.
Magyarországon a legszerencsésebb régió a Nyugat-Dunántúl (12,8 százalék), a legsúlyosabb az Észak-Alföldön a helyzet. Itt 28,9 százalék a fiatalok munkanélküliségének rátája, ami már jóval magasabb, mint az EU-s átlag.
Csúsztatott az NGM
Tíz-tizenöt éve a magyar fiatalok munkaerő-piaci helyzete még kifejezetten jó volt Európában. A válsággal azonban ez megváltozott: 2011-re a 25 év alattiak munkanélkülisége már jócskán meghaladta az uniós átlagot. Bár az ifjúsági munkanélküliségi ráta csökkent az utóbbi időben Magyarországon, ez azonban inkább annak köszönthető, hogy „statisztikázásban” rendkívül jók vagyunk.
Az Nemzetgazdasági Minisztérium megírta győzelmi jelentésében, hogy a magyar fiatalok munkanélkülisége (19,2 százalék) is kedvezőbb az európai átlagnál (20,9 százalék). Ezen kívül az NGM a közleményében nagy eredménynek nevezte, hogy a mindent korosztályt érintő munkanélküliség csökkenése döntő részben a versenyszféra bővülésének köszönhető. Az NGM megállapításai azonban több sebből is véreznek.
Először is a minisztérium mindig elfelejti megemlíteni, hogy azok a fiatalok, akik az elmúlt években kivándoroltak, már nem szerepelnek a statisztikában. A KSH adatai szerint csak tavaly minimum 31 ezer 500 magyar állampolgár távozott legalább egy évre külföldre, majdnem másfélszer annyi, mint egy évvel korábban, és csaknem hat és félszer annyi, mint 2009-ben. Ráadásul közülük jelentős részben a fiatalok azok, akik külföldre mentek szerencsét próbálni.
Onnan is láthatjuk, hogy nem túl rózsás a helyzet, hogy a munkanélküliségi ráta csökkenése ellenére egészen a múltévig növekedett a nem foglalkoztatott, de oktatásban, képzésben sem részesülő fiatalok (NEET youth) száma.
Az NGM a legnagyobb csúsztatását azonban akkor követte el, mikor azt állította, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos pozitív eredmények (amelyeket minden korosztályra értett ) leginkább a versenyszféra bővülésének köszönhető. A KSH adatait megvizsgálva azonban láthatjuk, hogy míg 2010-ben 1 millió 826 ezer 700-an, addig 2014-ben 1 millió 867 ezer 200-an dolgoztak Magyarországon a versenyszférában. A különbség mindösszesen alig több mint 40 ezer fő 4 év alatt. Ezeknek az új munkahelyeknek ráadásul csak a töredéke juthatott a fiatal álláskeresőknek.
A fiatal munkavállalók sajátos helyzete
A 25 év alattiak munkaerő-piaci helyzete több szempontból is sajátos - írja a vs.hu. Jellemzően alulfizetett, vagy nem bejelentett álláshoz jutnak, azaz a minimális biztonságot sem garantáló, sokszor alkalmi munkához. Ha valaki kap is szerződést, azt általában alkalmazottként, határozott időre.
Egy másik fontos jelenség, ami a fiatalokat sújtja, az úgynevezett „tapasztalati csapda”, vagyis az, amikor a munkáltatók megfelelő tapasztalatot várnak el a dolgozóktól, amellyel a fiatalok nem rendelkeznek, de nem is rendelkezhetnek, ha sehol nem foglalkoztatják őket.
A 15-24 évesek Magyarországon kétszer akkora arányban dolgoznak határozott munkaidős szerződéssel, mint a 15-64 év közötti népesség. Európa többi országához képest nálunk alacsony a diákmunka és a részmunkaidős lehetőségek aránya, ami még inkább beszűkíti a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit.
Mivel próbálkozik az EU?
Az EU annyira komolyan veszi a problémát, hogy a múlt héten elfogadta az Európai Szociális Alap módosítását, amely szerint a tagállamok 2015-ben egymilliárd eurót fordíthatnak a fiatalok foglalkoztatásának bővítésére.
2014-ben és idén Magyarország az ifjúsági garanciaprogramból és a szociális alapból összesen csaknem százmillió eurót fordíthat a fiatalok foglalkoztatásának elősegítésére. Talán érdemes megjegyezni azt, hogyha nem lennénk az EU tagjai, és nem érkeznének meg ezek a jelentős pénzügyi támogatások, akkor még nehezebb helyzetben lenne az ország a fiatalkori foglalkoztatottság problémáinak megoldásában.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Nemzetgazdasági Minisztérium álláspontja a cikkel kapcsolatban:
Valótlanul állítja a Ténytár blog, hogy „az NGM a legnagyobb csúsztatását azonban akkor követte el, mikor azt állította, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos pozitív eredmények (amelyeket minden korosztályra értett ) leginkább a versenyszféra bővülésének köszönhető.” Valótlanul állítja továbbá, hogy „a KSH adatait megvizsgálva azonban láthatjuk, hogy míg 2010-ben 1 millió 826 ezer 700-an, addig 2014-ben 1 millió 867 ezer 200-an dolgoztak Magyarországon a versenyszférában. A különbség mindösszesen alig több mint 40 ezer fő 4 év alatt.”
A valóság ezzel szemben az, hogy a blog által idézett adatok a KSH intézményi felmérésből származnak, amelyek nem a foglalkoztatottak számát, hanem a keresetek alakulását mérik. Ezek az adatok nem tartalmazzák az 5 fő alatti vállalatoknál alkalmazásban állókat, valamint az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazottakat, ami összesen jóval több, mint 1 millió fő.
A foglalkoztatás mérésére a KSH Munkaerő Felmérését használjuk, amely nemzetközi sztenderdek alapján épül fel, ezt használja az Eurostat is a tagállamok összehasonlítására. A KSH munkaerő felmérése a magát Ténytárnak nevező blog állításával szemben azt mutatja, hogy 2010 és 2015 első negyedéve között mintegy 440 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ha ezt az adatot megtisztítjuk a közfoglalkoztatottaktól és a külföldön munkát végzőktől, akkor mintegy 250 ezres növekedés adódik.
