A magyar egészségügy és oktatási rendszer az elmúlt 25 évben sem tartozott az európai élvonalba, azonban az elmúlt 5 év felelőtlen gazdasági intézkedéseinek köszönhetően a helyzet még tovább romlott. Mind az állami egészségügyi, mind a hazai oktatási rendszer súlyos gondokkal küzd, és a negatív trend vesztesei egyértelműen az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások, amelyek egyszerűen nem tudják megfizetni a drága privát egészségügyi szolgáltatásokat, vagy éppenséggel a felsőoktatásban általánossá váló tandíjat.
Bár a Fidesz is felismerte, hogy valamit tenni kell annak érdekében, hogy a nagy ellátórendszerek ne omoljanak össze, mégis kevés költségvetési forrást fordítottak arra, hogy legalább a tanárok, orvosok és ápolók bérét egy kicsit is egészségesebb szintre emeljék. Nem véletlen, hogy mindenkinek elfogyott a türelme, és legjobbjaink távoznak nyugatra a tisztes megélhetés reményében.
Korábbi írásunkban az egészségügyi ellátórendszerben jelentkező finanszírozási problémákra fókuszáltunk, most az oktatási rendszer kerül a középpontba.
Alig költünk az oktatási rendszerre
Nem csak az egészségügyre jutott egyre kevesebb pénz, az oktatási rendszer is megsínylette az elmúlt 10 évet. Miközben 2003-ban még a központi költségvetésben GDP-arányosan 5,7 százalékot fordítottak oktatásra, addig 2013-ban ez az arány már csak 3,93 százalék volt. 2010 után ráadásul felgyorsult a folyamat és 3 év alatt közel 1 százalékponttal csökkent a GDP-arányos állami kiadás, aminek fő elszenvedője a középfokú és felsőfokú oktatás volt.
Talán mindenki emlékszik rá, hogy 2011-ben és 2012-ben a kormány több költségvetési megszorító csomagot is elfogadott – ezekre részben az adóreform miatt volt szükség -, ezek közé tartozott a Széll Kálmán-terv is, amelyben például 38 milliárd forinttal csökkentették a felsőoktatásra szánt pénzeket. Ezzel párhuzamosan pedig olyan felsőoktatási reformba kezdtek, amely számos szak esetén kizárta azokat a rendszerből, akik nem rendelkeztek megfelelő anyagi helyzettel ahhoz, hogy részt vegyenek a felsőoktatásban. A reform eredménye, hogy több tízezerrel csökkent a jelentkezők száma, és egyre többen jelentkeztek inkább külföldi egyetemekre.
Romló minőség, alacsony bérek és egyre rosszabb feltételek
Hasonlóan az egészségügyhöz, az átalakításoknak és az egyre kevesebb állami pénznek köszönhetően itt is azok a háztartások jártak rosszul, amelyek egyszerűen nem tudják kifizetni a tandíjat, a diákhitel felvételétől pedig tartanak, vagyis pont azok a háztartások nem tudják kigazdálkodni az adott esetben megfelelő kvalitásokkal rendelkező fiataljaiknak az egyetemi tandíjat, ahol a legjobban segítenie kellene az államnak az egyenlő esélyek megteremtése érdekében.
De nemcsak a felsőoktatásban aggasztó a helyzet, hanem az alap és középfokú oktatásban is. A legfőbb ok pedig itt is a pénzhiány, amit már az egészségügyi ellátórendszerben is tapasztaltunk: arányaiban kevés pénzt költ az oktatásra az állam, és ez a tanári fizetéseket is meghatározza. A bérek alacsonyak, emiatt pedig nem vonzó a szakma. Ennek eredménye pedig a minőség romlása. Bár a Fidesz meghirdette a tanári életpálya-modellt, és a bérek fokozatosan emelkedni kezdtek, arányaiban még sem jutottak jóval magasabb jövedelemhez a tanárok, mert rengeteg egyéb juttatást elvettek tőlük, ráadásul a kicsivel több bérért cserébe jóval többet kell dolgozniuk.
Hogy mennyire rossz a helyzet, arra az OECD legfrissebb jelentése is felhívja a figyelmet: 2012-ben az alsó- és középfokú képzésben dolgozók átlagos bére 53 százaléka volt a felsőfokú oktatásban dolgozók átlagához képest – a bérek itt is jelentősen elmaradnak Nyugat-Európához képest -, ez pedig a második legrosszabb arány az OECD országok között. A minőségi romlás pedig egészen odáig vezetett, hogy a magyar diákok a legfrissebb PISA-teszteken is borzasztóan teljesítettek, ez pedig nem túl hízelgő az ország jövőjének szempontjából.
A minőség romlása és az egyre nehezebb egyetem-bemeneteli követelmények miatt egyre kevesebben jutnak be a felsőoktatásba, ami közép távon a hazai munkaerőpiacon is feszültségekhez vezethet, hiszen még mindig felsőfokú végzettséggel a legkönnyebb elhelyezkedni. Egy 2012-es OECD-statisztika alapján a munkanélküliségi ráta 44,5 százalék volt azok körében, akik csak alapfokú (8 általános) végzettséggel rendelkeztek, azok körében viszont, akik diplomával, csak 3,9 százalék, ami még az OECD-átlagnál is jobb.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szinte mindenki el tud helyezkedni a szakmájában, aki diplomával rendelkezik, ugyanakkor a munkáltatók sokszor előnyben részesítek egy adott pozíció betöltésekor azokat, akik diplomával rendelkeznek még akkor is, ha az adott pozíció nem kívánja meg a felsőfokú végzettséget. Összességében viszont jól látható, hogy mennyivel könnyebb helyzetben vannak a munkaerőpiacon azok, akik diplomával rendelkeznek szemben azokkal, akik nem.
A lisszaboni stratégia keretén belül Magyarország is vállalta, hogy 2020-ig Magyarországnak is 40 százalékra kellene emelni azoknak az arányát, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, hazánk azonban nagyon távol áll ettől az aránytól, és az elmúlt évek felsőoktatási reformjai csak még távolabb lökték ettől.
Az alacsony jövedelemmel rendelkezőek járnak rosszul
Hasonlóan az egészségügyhöz, az oktatásnál is jól látható, hogy az arányaiban egyre kevesebb költségvetési forrás miatt az amúgy sem magas minőség még lejjebb csúszott, ez pedig egyaránt érintette az oktatási rendszer összes szintjét. Miközben az alap- és középfokú oktatásban szignifikánsan megfigyelhető a diákok teljesítményének romlása, a felsőoktatásba már nem csak azért nem jutnak be, mert nem rendelkeznek megfelelő tudásszinttel, hanem azért sem, mert az elmúlt években egyre több akadályt gördítettek a diákok elé. A finanszírozás csökkenése miatt egyre többen kényszerülnek arra, hogy tandíjat fizessenek, viszont ezt sokan nem tudják megtenni, így a pénzhiány szűkében nem jutnak be a hazai egyetemekre, főiskolákra.
Ha egy háztatás kevés jövedelemmel rendelkezik az nem csak a felsőoktatásba bekerülés során jelenthet problémát. Már az alap- és középfokú képzés során is nagy előnyre tudnak szert tenni azok, akik meg tudják fizetni a magántanárokat, például angol vagy német nyelvből, így könnyebben jutnak nyelvvizsgához, mint azok, akiknek nincs pénzük erre. Az állami iskolákban pedig legtöbb esetben nincs lehetőség arra, hogy ilyen szintű nyelvtudásra tegyenek szert a diákok, hogy az elegendő legyen a nyelvvizsga letételéhez. Ez a probléma amúgy az egyetemekre/főiskolákra is tovább gördül, sokan azért nem kapják meg a diplomájukat, mert nincs nyelvvizsgájuk.
Aki teheti, nyugatra megy
Ilyen körülmények között természetesen sokan azt az utat választják, hogy külföldre mennek szerencsét próbálni. Ami már nem is nevezhető szerencsevadászatnak, hiszen több nyugat-európai országban is hiány van képzett munkaerőből. Számos olyan ország, mint például Németország vagy Anglia szívesen várja a képzett magyar munkaerőt, főleg a hiányszakmákban. A bérszínvonal pedig sokszorosa a hazai átlagnak, így hosszú távon egyszerűen az a drámai helyzet fog kialakulni, hogy tartós hiány lesz számos szakmában (tanár, orvos, ápoló), mivel aki egyszer kimegy, annak nem éri meg visszajönni Magyarországra, látva a hazai trendet.
Hasonló a helyzet a felsőoktatásban is. Mivel számos európai országban nincs tandíj (például a szomszédos Ausztriában sincs), vagy a tehetséges diákokat nagyon kedvező ösztöndíjjal várják, így egyre több középiskolás jelentkezik külföldi egyetemekre. A legtöbb esetben, aki külföldön fejezi be tanulmányait nem fog visszajönni Magyarországra, mert az egyetemi évek alatt ott építette ki a kapcsolati rendszerét, sikeresen integrálódott az ottani környezetbe, így nem csak munkát könnyebb találnia, de még a feltételek is sokkal kedvezőbbek. Mégis miért jöjjön valaki haza dolgozni külföldön szerzett végzettséggel, ha ott négy-ötszörösét is megkeresi annak, mint ami a magyarországi kezdő bér átlaga?
Nincs ezen mit szépíteni, a nagy hazai ellátórendszerek lerohadása egyszerűen odáig vezetett, hogy aki rendelkezik a megfelelő tudás és nyelvismerettel ahhoz, hogy Nyugat-Európába menjen, az élni fog a lehetőséggel, mert a kormányzati intézkedésekből nem látszik, hogy akár közép távon is javulni fog a helyzet hazánkban.
(Elemzésünk elérhető honlapunkon.)
