A rendszerváltozást követő hazai sportpolitikában és sportigazgatásban egyetlen dolog volt állandó: a folyamatos változás és irányváltás. Ez fokozottan igaz az elmúlt év sporttal kapcsolatos fejleményeire is: a “sportoló nemzet” vízióját úgy értelmezte újra a kormányzat, hogy azt a “sportot néző és azért rajongó” nép és a “sikeres élsport” világának tekinti. Ez ellentétes azzal a megközelítéssel, amely szerint a “sportoló nemzet” az “egészséges nemzet” alapja, viszont sok tekintetben emlékeztet a korábbi évtizedek sporttal kapcsolatos gondolkodására.
Magyarország 1948-1989 között az ún. államközpontú modellt alkalmazta (a modellekről részletesen írtunk elemzésünkben): az élsport volt a középpontban, a sportpolitika legfőbb értékként az olimpiákon elért érmek minél nagyobb számát tekintette. Ha ezeket az éveket az akkori (sport)politika saját céljai mentén vizsgáljuk, akkor hihetetlenül sikereket értünk el: az olimpiákon Magyarország a nyári olimpiai játékok legeredményesebb 10 nemzete közé tartozik.
A sikernek azonban súlyos ára volt: a tömegsport a rendelkezésre álló szűkös erőforrások szétosztása során hátrébb sorolódott, arra a döntéshozók csak mint az élsport utánpótlásbázisára gondoltak. Mivel az államszocialista vezetés a társadalomra elsősorban mint a sport nézőjére tekintett, és a tömegsport a háttérben szorul, a lakosság egészségi állapota elkeserítő; az egyik legrosszabb Európában. Népbetegség az elhízás, ami szoros összefüggésben áll a rendszeres testmozgás hiányával.
Az 1990-es rendszerváltozást követően történtek kísérletek egyes sportágak piacosítására - pl. az 1990-es évek végén a futballkubok gazdasági társasággá alakításával -, azonban az állami és önkormányzati támogatás aránya még így is kiemelkedően magas.
A szemléletváltást a 2007-ben elfogadott Nemzeti Sportstratégia hirdette meg. Rögzítette azt a célkitűzést, amely Magyarországot “sportoló nemzetként” definiálta, s ezt a célt a tömegsport bázisán kívánta elérni. Az élsportra, mint a tömegsportot népszerűsítő és a közösségi összetartást erősítő területre tekintett.
Ezzel azonban részben szakított a sporttal kapcsolatos törvények 2010-es módosítása is, amely elsősorban a sportok megtekintéséhez fűzött többlettámogatásokat, az élsport utánpótlásbázisát adó sportiskolák állami finanszírozását, és a várható kiemelt sikereket hozó sportágak támogatását erősítette (ismét).
Úgy tűnik a sport területén visszakacsintanak az államszocialista idők.