Többször érte már kritika a Ténytárt, hogy nem teszünk javaslatot a problémák megoldására. Erre mi azt mondjuk, hogy ez nem célunk, hiszen ez a mindenkori kormány feladata. Most azonban kivételt teszünk: előállunk egy javaslattal, mi is megpróbáljuk megmenteni a devizahiteleseket.
Lényegesnek tartjuk kiemelni, hogy az alább vázolt javaslat célja nem az, hogy előtörleszthető legyen a devizahitel egy alacsonyabb árfolyamon, hanem az, hogy minél többen az árfolyamkockázattól mentes, stabil, kiszámítható és nem utolsósorban a piacinál alacsonyabb kamatozású forint-hitelre tudják konvertálni a durván ingadozó és drága frankhitelüket.
Egy ideális világban szerintünk egy közpolitikai megközelítésnek onnan kellene elindulnia, hogy azokon segít, akiknek mindennapi megélhetésében a legnagyobb gondot jelent a hitel törlesztése. A vagyonosokon, magas keresetűeken, illetve azokon, akik könnyen tudnak új, forint-alapú hitelt szerezni, csak ezután segítene az állam; a keretek függvényében.
Jelen pillanatban azonban erre nincs lehetőség és a realitásokból indultunk ki. Így a Fidesz által felvázolt keretet igyekeztünk úgy átkonstruálni, hogy kevésbé csak a tehetőseknek kedvezzen.
Az általunk javasolt megoldás jobb lenne, mint a jelenlegi, a jogállamiságot sem sérti, igazságosabb, a bankrendszert és a forintot pedig nem dönti be.
A kiindulási pont
Az állam a várható perek miatt akár több 100 milliárd forintot fog rászánni a devizahitelesek megmentésére. Költsünk e helyett arra, hogy versenyezzenek a bankok a jelenleginél kedvezőbb lakáscélú forinthitelezésért. Ha nem segítenek, rosszabbul járhatnak.
A javaslat: versenyezzenek a bankok
Jutalmazzunk minden negyedév végén 20 milliárd forinttal (15+5) két bankot, mely az adott negyedévben a legalacsonyabb THM mellett kínálta a forinthitelei (magánszemélyeknek, lakáscélra). Negyedév elején nyilatkozniuk kell, hogy milyen THM mellett fognak forinthitelt nyújtani. Az állam a két legalacsonyabbat "jutalmazza", miközben minden bank köteles a saját ajánlatán nyújtani a hiteleket a negyedév során. A legolcsóbb két banknak így megéri veszteséget termelnie a hiteleiken, hiszen azt az állam kompenzálja bizonyos szintig. A többiek viszont tisztán veszteséget termelnek majd új hiteleiken, vagy pedig piacot veszítenek.
Egy kis játékelmélet
Egy bank mondhatja, piaci áron ad forinthitelt, akkor nála nem változik semmi. Amennyiben bármely versenytársa olcsóbban adja forinthiteleit, kap az államtól 15 milliárd forintot. Ha egy bank ügyesen választja meg a THM-et, alacsonyabb mutatóval, és veszteséges hitelekkel együtt is jobban jár pénzügyileg, mint a második helyezett. A fogolydilemmához hasonlóan, a bankok csak úgy járhatnának jól, ha összebeszélnek. De pont a fogolydilemmába kényszerítés miatt érdekeltté válnak abban, hogy versenyezzenek, ki vállal alacsonyabb forintkamatokat, akár jelentős veszteségek árán is.
A szituáció vége hasonló, mindegyik bank licitál, akkorát, amekkora veszteséget elvisel. Az államnak korlátozott összegbe kerül, miközben a bekövetkező kamatcsökkenés költségeinek nagyobbik részét a bankok fizetik majd.
A licitálást olyan alsó limiten kell leállítanunk, ami már biztosan veszteséget termel, de nem kockáztatja a rendszer működőképességét, különben, a közösség tragédiájához, a bankrendszer összeomlásához vezetne, mint ahogy az 1 dolláros bankó aukciója nevű döntési probléma.
A végeredmény
Optimális megoldás, amikor olyan mértékben vesznek részt, amilyet elbírnak. Az aukció módszere miatt a licit eléri az alsó THM limitet. Az állam ki tudja kényszeríteni az alacsonyabb THM-et a résztvevő bankoktól, azoktól, akik elbírják a pluszterhet a jutalomért és piaci pozícióért cserébe.
Meghatározható az az optimum, ahol a legnagyobb fenntartható teher viselésére tudjuk a bankokat ösztönözni, ehhez igazítjuk a THM limitet és a jutalmat. Az állam így versenyre kényszeríti a bankokat, a minél alacsonyabb áru lakáscélú forinthitelekért. A bankoknak érdeke lesz, hogy veszteséget termeljenek, de kisebbet, mint a versenytársaik. Jogilag nem avatkozunk bele a szerződésekbe, új piacot teremtünk, melyben a részvétel önálló döntésen múlik.
Mindenki áldozatot hoz
Az állam nyilvánvalóan fizet, tervezhető, maximalizált szinten és nem kell félni a perektől. Kiárazódik a bizonytalanság a bankrendszer esetleges összeomlása, a jogállamiság sárban tiprása és az árfolyamkockázat miatt. Ezt a pénzt az állam a jelenlegi végtörlesztési törvénnyel is jó eséllyel elveszíti. A kifizetéseket elnyújthatjuk akár 10-15 évre is, így az állam akár évi 6-8 milliárd forintból fedezheti.
Fizet az adós, hiszen mindenképpen magasabb összegen fog végtörleszteni, mint amikor felvette a devizahitelét, de át tudja váltani közel hasonló terhet jelentő forinthitelre, csökkentve a kockázatot. A THM leszorításával együtt szélesedik a hitelképesek köre, ez a célunk, így a törleszteni kevésbe képeseket is segítjük. Fizet a bank, hiszen saját maga licitál, milyen kedvezménnyel hajlandó hitelt nyújtani, és ha veszteségei meghaladják a 15 milliárd forintot, az már mindenképpen a zsebére megy, a többi szereplő pedig biztosan veszít. A bankszektornak jóval többe kerülne, mint az államnak, de csak annyiba, amennyit vállalnak vagy elbírnak, önként.
Miben különbözik
Javaslatunkat a végtörlesztési törvény szülte. Egyrészt mert a végtörlesztés - bár minden egyénnek érdeke, és aki teheti élni is fog vele - végül ugyanúgy a közösség tragédiájához vezethet. Másrészt ha ezt el is kerüljük, a jogi problémákat és későbbi büntetéseket nem. Javaslatunk ezt a két problémát hivatott orvosolni.
A mostani megoldáshoz képest, egyenletesebben jutalmazza a hiteleseket, nem zárunk ki senkit. Az állam kiveszi a részét a költségekből, maximalizált szinten, csökkentve a költségvetési kockázatokat. A bankszektor pedig maga dönti el, mekkora veszteséget vállal fel. Minél kisebbet, annál komolyabb versenyhátrányba kerül. Nem éri stressz a bankrendszert, ezt több évre nyújtjuk el, minden bank számára olyan mértékben, amelyet vállalni képes, vagy akar. Nem juttatjuk hosszú távú előnyhöz a bankrendszer egyes szereplőit, azzal hogy más hitelintézeteket tőkepótlásra kényszerítünk, esetleg az ország elhagyására.
Összességében azt gondoljuk, hogy javaslatunk társadalmilag, jogilag, erkölcsileg lényegesen jobb megoldás, mint a jelenlegi. Igazságosabb is, bár nem annyira igazságos, mint azt szeretnénk. És még csak többe sem kerül.
Gazdaságilag fenntarthatóvá teszi a kedvezményes végtörlesztést és egyformán büntet minden résztvevőt, aki az elmúlt években részt vett eme össznépi szerencsejátékban.
Ez a blogbejegyzés a www.tenytar.hu oldalon található elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!