A 2010-es magyar médiaszabályozás már a megalkotásától kezdődően erős hazai és nemzetközi kereszttűzbe került. Ezeket a törvényeket eddig is több ízben módosították. Rendelkezései ellen számos nemzetközi szervezet tiltakozott, s egyes szabályait 2011. végén az Alkotmánybíróság is megsemmisítette. A médiatörvényen keresztül a magyar demokráciát is kritizáló (s nem mellékesen a befektetői bizalmat negatívan befolyásoló) észrevételek miatt, 2012-ben ismét módosította az Országgyűlés a médiatörvényt.
A módosítások azonban egyrészt elsősorban nem a nemzetközi intézmények, hanem az Alkotmánybíróság részleges megsemmisítő határozata nyomán előállt helyzetet kívánják csak kezelni. Így láthatóan nem elégítik ki sem az Európai Bizottságot, sem az Európa Tanácsot. Ráadásul a törvénybe olyan rendelkezést is becsempésztek, amely a Klubrádió ellehetetlenítését szolgálhatja.
Mindazonáltal törvény egy, két éve nem látott intézmény létét is bizonyította: a javaslatot - eljárási hiba miatt - az új köztársasági elnök visszaküldte a T. Háznak, amely azonban azt várhatóan változatlan szöveggel fogja elfogadni. Így a „szappanopera" tovább folytatódhat...
A médiatörvény(ek) és a fogadtatás
A Ténytár már korábban írt arról, hogy a 2010-ben megalkotott médiaszbályozás a bizonytalan jogi tartalmú fogalmakkal, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság széles körű, rendészeti jellegű hatásköreivel, magas bírságtételeivel, s erőteljesen átpolitizált szabályaival a sajtószabadság korlátozását is lehetővé teheti.
Hasonló kifogásokat fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban az Európai Unió, valamint az emberi jogokat és a demokráciát védő európai szervezet, az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői szervezete, a Velencei Bizottság is.
Az első uniós észrevételek alapján – jellemzően azokat elfogadva, amelyek nem a törvény rendszerének egészét, hanem csak annak a versenyt korlátozó jellegét érintették - már 2011-ben módosították a törvényeket.
Időközben az Alkotmánybíróság is beszállt ebbe az allstar gálába, s 2011. végén hozott döntésében a törvény számos fontos passzusát alkotmánysértőnek minősítette. Így többek között megsemmisítette az újságírói források védelmét korlátozó rendelkezéseket, a médiabiztosra vonatkozó szabályok többségét, valamint egyes sajtótermékek refisztrációját előíró normákat.
2012-ben a Magyarország iránti befektetői bizalom növelése érdekében, a kormány ismét jelezte, hogy hajlnadó megfontolni a nemzetközi szervezetek észrevételeit. Sőt, maga kérte az Európa Tanácsot, hogy mondjon véleményt a szabályozásról.
Európának semmi nem elég?
Mindezekkel párhuzamosan, a kormányzat egy újabb módosító csomagot készített elő. Azonban ez a csomag nem az európai észrevételekre, hanem az Alkotmánybíróság döntésére reagál elsősorban. Így a 2011-es alkotmánybírósági döntést és annak érvelését elfogadva szabályozta újra a médiabiztos jogállását, az újságírói források hatékony védelmét szolgáló szabályokat illesztett be, rögzítette, hogy az NMHH-nak a miniszterelnök által kinevezett elnöke csak úgy válhat a Médiatanács elnökévé is, ha őt az Országgyűlés kétharmados többséggel megválasztja, valamint pontosabban meghatározott egyes, bizonytalan jogi fogalmakat.
Nem kezelte azonban a törvényjavaslat az európai aggályok többségét. Így az Európa Tanács egy 60 oldalas dokumentumban fogalmazott meg kifogásokat egyes médiatermékek kötelező regisztrációját, a kötelező tartalomszolgáltatást, a pályáztatásokat, a médiahatóság által kivethető büntetések mértékét, a közszolgálatiság követelményeit és a közszolgálati média irányítóinak kiválasztását illetően.
A legnagyobb problémát a Médiatanács tagjainak – a parlamenti kétharmad általi – megválasztásában, a közszolgálati média – végső soron – Médiatanács alá rendelésében látta. Álláspontjuk szerint, ugyanis így a Médiatanács és a közszolgálati média valójában nem független a politikától, hanem annak alárendelt. Ezzel az észrevétellel – a sajtóhírek szerint – az Európai Bizottság is egyetért, amely ismét felhívta a figyelmet a média függetlensége intézményi garanciáinak kiépítésére.
Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy bár történtek fontos előrelépések a médiaszabályozás módosításában, azonban az intézményi garanciák köre még mindig nem teljes. Továbbra is érvényesülhet a „kétharmad" akarata a magyar média igazgatásában.
„Apró" adalék: „lex Klubrádió" és az elnök politikai vétója
A médiatörvény módosítása kapcsán, egy zárószavazás előtti módosító indítvánnyal kívánta a kormánypárti többség a Klubrádió helyzetét jelentősen megnehezíteni, s lehetővé tenni, hogy közösségi frekvenciáját elvonhassák. A gépezetbe azonban homokszem került, ugyanis a kormánypárti többség még a saját maga által decemberben hozott, a parlamentarizmust erősen korlátozó szabályokat sem tartotta be. Ezt az érdemi módosítót ugyanis bizottságnak kellett volna benyújtania, azonban ezt végül egy országgyűlési képviselő adta be.
A fenti eljárási hibára figyelemmel, a köztársasági elnök egy határozott, ámde baráti „nem"-mel reagált. Határozott, ugyanis nem írta alá a törvényt – az eljárás hibájára hivatkozva. Ez az alá nem írás azonban a lehető legbarátibb módon történt: ugyanis ez a hiba megalapozhatta volna az Alkotmánybíróság előtti normakontroll kezdeményezését. Egy ilyen esetben a törvény elfogadására csak jelentős csúszással kerülhetett volna sor, s könnyen lehet, hogy az eljárási hibákra kényes AB meg is semmisítette volna a szabályozást.
Így viszont, mivel a törvényt az Országgyűlés változatlan szöveggel fogadta el, azt a köztársasági elnök köteles aláírni. A Fidesz ugyanis már korábban jelezte, hogy a törvényt a kormánypártok várhatóan változatlan szöveggel fogják elfogadni - amire végül is így került sor. Ez azt jelenti, hogy Áder János - hasonlóan a népmesék okos lányához - hozott is meg nem is, azaz megtagadta a törvény aláírását, de úgy, hogy az mégse szenvedhessen jelentős késedelmet.
Mindezek azt mutatják, hogy a médiatörvény körül még mindig erősen forrnak az indulatok, úgyhogy a teleregény újabb fejezeteire számíthatunk.
