A nyári uborkaszezon politikai „műsorának" egyik központi témája a szavazók előzetes választási feliratkozása, regisztrációja volt. A kérdéssel röviden már foglalkoztunk, és már akkor megállapítottuk, hogy bizony „jobbra lejt a pálya".
Most, kicsit hosszasabban azt vizsgáljuk, alkotmányos-e egyáltalán egy ilyen rendszer bevezetése. Első bejegyzésünkben az Alaptörvény és a választójog kérdéskörét vesszük szemügyre. Arra jutunk, hogy az előzetes regisztrációval kapcsolatban komoly alkotmányos aggályok fogalmazódhatnak meg.
Alaptörvény és választójog
Az Alaptörvény kimondja, hogy „m]inden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen." A választási regisztrációhoz kapcsolódó alaptörvényi szabály még az is, amely szerint „[s]arkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti".
Ez a szikár rendelkezés azt jelenti, hogy a magyar választójog általános, azaz minden nagykorú állampolgárra kiterjed. Egyben azt is biztosítja az Alaptörvény, hogy sarkalatos, azaz kétharmados többséggel elfogadott törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez kösse. Arról azonban semmit nem szól, hogy a választójog gyakorlása előzetes feliratkozáshoz lenne köthető.
Ez, a szándékoltan elnagyolt szabályozás így számos kérdést vet fel, többféle értelmezési lehetőséget nyit meg.
Az egyik értelmezés szerint, a választójog korlátozásának lehetőségét az Alaptörvény XXIII. cikkének (4) ls (6) bekezdése határozza meg. Ezen túl, a törvényhozó nem terjeszkedhet. Márpedig az csak a belátási képesség, bűncselekmény elkövetése és a magyarországi lakóhely hiánya miatt teszi lehetővé a választójog teljes vagy részleges korlátozását.
Ezért döntő kérdés, hogy miként tekintünk az előzetes regisztrációra. Ez ugyanis egyértelműen olyan nyilvántartásba vétel lesz, amelynek elmulasztása esetén, az adott állampolgár nem élhet az Alaptörvényben biztosított jogával. Így ha ezt a jelentkezést egyfajta korlátozásnak tekintjük, akkor alkotmányos aggályokat is felvethet, hiszen kizárja, hogy a határidőben nem jelentkezett személy élhessen alkotmányos jogával. A másik értelmezés szerint, ez a „feliratkozás" nem korlátozás, hanem előzetes nyilatkozat arról, hogy az adott állampolgár élni kíván ezzel a jogával. Ezen megközelítés alapján, tehát alkotmányos, hogy aki nem teszi meg a nyilatkozatot, az ne is szavazhasson.
Szükségesség és korlátozás
Mivel a választójog tényleges gyakorlását a listán való részvételhez kívánják kötni, ezért ez ténylegesen egyfajta, időbeli nyilatkozathoz kötött korlátozásként is értelmezhető. Egyesek szerint az, hogy az Alaptörvény nem szól a feliratkozásról, önmagában alkotmányellenessé tesz minden ilyen szabályt. Ha az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatára tekintünk, akkor ez az értelmezés túlzottan radikálisnak tűnik. Az AB gyakorlata alapján, mindenképpen felmerülhet a szükségesség és az arányosság vizsgálata.
Az is problematikus, hogy amennyiben a választói regisztrációban csak kevés ember vesz részt, akkor jelentősen csökken az új törvényhozás demokratikus legitimációja. A jelenlegi szabályok szerint, végső soron a választók egy jelentős hányadának (az első fordulóban a többségének, a másodikban több, mint egynegyedének) állásfoglalása kell a választás érvényességéhez. Amennyiben a regisztrált választók vesznek részt a döntés meghozatalában, eltűnik ez a részvételi küszöb. Könnyen megeshet, hogy csak kevés ember döntésén múlik az ország sorsa. Márpedig ez nem erősíti az államszervezet demokratikus legitimációját, s nem feltétlenül áll összhangban az Alaptörvényben rögzített demokratikus jogállamiság elvével.
Az ördög a részletekben rejlik
A szükségesség kérdésében egyértelmű, hogy a magyarországi lakóhellyel rendelkezők esetében – a jól kiépített magyar népességnyilvántartásra figyelemmel – nincs szükség egy ilyen rendszerre. Amennyiben az előzetes regisztrációt követő államokra tekintünk, láthatjuk, hogy azokban jellemzően nincs a magyarországihoz hasonló, alapos népességnyilvántartó rendszer. A regisztráció igazából csak a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárok, azaz a határon túli, külhoni szavazók esetében szükséges. Amennyiben a magyar AB gyakorlatára tekintünk, akkor jelezhetjük, hogy a megfontolt választásra való hivatkozást kétséges, hogy elfogadná szükségességi indokként a testület. Korábban, a kisajátítás körében, ennél komolyabb kritériumokat szabott meg.
Amennyiben mégis szükségesnek ítélnék az összes, tehát nemcsak a külhoni szavazóra kiterjedő regisztrációt, akkor kérdéses, hogy ez a korlátozás arányos-e. És pont itt rejlik az ördög a részletekben, amelyeket még nem ismerünk: nem tudni pontosan, hogy milyen bürokratikus formaságok között, milyen ügyfélszolgálati időben, miként lehet élni ezzel a joggal. Mindezek miatt, elképzelhető egy olyan rendszer, amely akár könnyedén működtethető is lehet. Például egyértelműen ilyen lenne az, az USA számos tagállamában elterjedt megoldás, amely a választás napján is lehetővé teszi a jelentkezést. Nálunk – a kiszivárgott nyilatkozatok alapján – nem ilyen megoldás körvonalazódik. Elképzelhető aránytalan korlátozás is: például, ha a manyup-ban maradás nyilatkozatának mintáját követné a kormányzat, akkor az nagy valószínűség szerint, erős alkotmányos aggályokat vetne fel.
Azt ugyan még nem tudjuk egészen pontosan, hogy milyen lesz a kormánypártok végleges javaslata, de az, hogy a választási eljárással kapcsolatban merülnek fel ilyen aggályok, már önmagában problematikus. A választójogi rendszer ugyanis a mindenkori hatalmat legitimálja. Ezt a legitimációt pedig semmiképp nem erősíti egy ilyen vitatható rendszer.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
