A rendszerváltás óta nem tapasztalt jelenség tanúi lehetünk a parlamentben nap mint nap mióta Kövér László lett a ház „fura ura”. A 2010. május 14-én megalakult országgyűlés házelnöke és a szocialista alelnök, Ujhelyi István olyan új légkört hozott a falak közé, amely eddig még nem volt tapasztalható.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a független és semleges ülésvezetés mára már csak egy múltbéli álom, pedig most erősítették meg még egy külön törvénnyel is: „A házelnök biztosítja az Országgyűlés jogainak gyakorlását, gondoskodik az Országgyűlés tekintélyének megóvásáról, az Országgyűlés rendjének és biztonságának fenntartásáról, valamint az Országgyűlés munkájának megszervezéséről.”
A jelen parlamenti ciklus házelnöki és alelnöki hozzászólásait vizsgálva, arra a következtetésre jutottunk, hogy míg Ujhelyi István a „bohóc" szerepét ölti gyakran magára, addig Kövér László „fideszes" élharcosként pártosan vezeti a T. Ház üléseit. Pedig inkább pártatlanul kellene neki.
Indul az új ülésszak, lássuk hát hogyan teljesített eddig a Ház elnöke és szocialista alelnöke.
Kövér László és a „különös anyagból gyúrt lények"
Két év házelnöksége alatt Kövér László igen csak megedződött, mondhatni felnőtt a feladathoz, belenőtt abba a bizonyos kabátba. Törvényi szabályozás ide vagy oda, a ciklus elejétől kezdve kemény kézzel bánt a renitens szocialista felszólalókkal.
„Gyurcsány, Veres, Lendvai meg az Őszöd után lapító haszonlesők többet ártottak az országnak, mint egy ellenséges megszálló hadsereg (…) amíg ezek a különös anyagból gyúrt lények el nem tűnnek a közéletből, addig az mérgezett marad” - mondta Kövér László frissen megválasztott házelnökként egy Népszabadságbeli interjúban.
A házelnök elmondta, hogy ennek ellenére tiszteletben tarja a „lények" mandátumát. Az már korántsem biztos, hogy emberszámba is veszi őket, hiszen rendre lényekként azonosítja őket
„Elismerésemet szeretném kifejezni az MSZP képviselőinek, mert több mint egy órán keresztül relatíve normálisan tudtak viselkedni (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.), de ez az a pillanat, amikor azt érzékelem, hogy kezdik elveszteni a fonalat. (Dr. Ujhelyi István: Lázár úr teszi!) Miután az ülésteremből szabadon lehet ki- és bejárni, ezért akinek pihennie kell, az nyugodtan, csöndben hagyja el a termet. (Derültség.) Parancsoljon!”
Kövér László a ház „apukájaként”, ha kell dicsér, ha kell tanácsot ad. Ha valaki fáradt, menjen pihenni és ne zavarja a ház munkáját. Indokolt is lenne eme atyai intés, ám amikor a „jó fiúk” csinálják ezt, akkor valami oknál fogva sokkal megengedőbb a házelnök. Az persze jó kérdés, hogy hol van az igazságosság és a pártatlanság. A mérce ugyanis egyértelműen kettős.
„Bohóc" alelnök?
Amíg Kövér László a bajsza alól fenyíti a tőle balra lévőket, addig Ujhelyi István alelnök sajátos humorával szórakoztatja a plenáris ülések résztvevőit/nézőit.
„A Fidesz-frakció kezdeményezte a következő napirend elhalasztását az őszi ülésszakra.”
Ez bizony egy április elsejei tréfa a' la Újhelyi, nyilvánvalóan nem komoly kísérlet az új alaptörvény elfogadásának elhalasztására. Nem mindenki nevetett.
„A következő képviselők csak nóta kíséretében szólhatnak hozzá. Oly mennyiségű bejelentkezőnk van, hogy belecsúszunk abba az időpontba, amikor én már szívesebben nótáznék. Zakó László képviselő úr, Jobbik.”
Zakó László: Köszönöm, elnök úr. Kérdezem, hogy mennyi az időkeretem.
Elnök: Az időkerete? 15 perc, körülbelül három nóta.”
A tréfát nem csak áprilisban kedveli az alelnök, hanem akkor is, amikor hajnalig tartó maratoni ülést vezet. Megnyugtatásképp közöljük, végül nem került sor nótázásra.
Indulat, düh, dac és móka
Nem akarjuk az előző ciklusokat jobbnak vagy szebbnek feltüntetni, mert ott is bekiabáltak és ott is voltak sértések, de a hangsúly a mértéken van.
Azt azonban elmondhatjuk, hogy a humorral színesített ülések feszültségoldó hatása valamivel jobb, mint a pártos kiszólások a bajusz alól.
Az mindenesetre érdekes kérdés, hogy hol érhető itt tetten a Ház tisztelete, amit annyiszor kérnek számon mindenkitől (gondolunk itt az Index újságíróinak kitiltásáról vagy a kötelező nyakkendő-hordásra és számtalan más esetre), mégis éppen akiknek példát kellene mutatnia, nem felelnek meg ezeknek a szigorú elvárásoknak.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
