Örömmel jelentjük, hogy szeptemberi a Pinokkió-díjra nem kell a hónap végéig várni, már most kiosztjuk! Giró-Szász András pár hónapja már megkapta kitüntető elismerésünket teljesítményéért: akkor a kormány két éves munkájának kudarcait védte a hvg.hu újságírójának - viszonylag kevés sikerrel.
Ezúttal a nol.hu munkatársával folytatott egy nagyobb lélegzetvételű beszélgetést. Az biztos, hogy ez az interjú sokkal izgalmasabbra sikeredett, mint az Obersovszky-féle alákérdezős kormányzati kinyilatkoztatások.
A kérdések természetesen a jövő évi költségvetés, az IMF-tárgyalások, valamint az azeri baltás gyilkos kiadatása körül forogtak. Csakúgy, mint korábban, most is derekasan állta a sarat Giró-Szász. Sőt, úgy véljük egyre jobban kezd belejönni kormányszóvivői szerepébe. Már amennyiben a feladat ellátásnak legfontosabb feltétele, hogy ő is Tündérországban él.
Miért nincs még IMF-megállapodás?
„Erre az a válasz, hogy egyetlenegy oka lehet az IMF-hiteltárgyalások elhúzódásának, hogy igazából a szándék alapján nem vagyunk jogosultak rá. Túl jók vagyunk a számaink alapján."
Két mondat - két hazugság. Ez nem rossz teljesítmény. (Bár a miniszterelnököt, augusztusi nyertesünket azért nem győzi le.)
Az IMF-tárgyalások megkezdésének egyik fő akadálya valójában az volt, hogy a kormány képtelen volt hét hónapon keresztül meghozni egy olyan törvényt, amely nem veszélyezteti az MNB függetlenségét. Miután Matolcsyék elfogadták 2012. július 6-án az EU, EKB, IMF által kielégítőnek tartott törvényt, Varga Mihály végre bejelenthette, hogy július 17-én megkezdődhetnek a tárgyalások a Valutaalappal.
Nem tartott sokáig az öröm, mostanság a miniszterelnök borzolja a kedélyeket fantom IMF-diktátumokkal. Az újabb „izmozás" miatt a főtárgyaló Varga Mihály szerint is csak októberben folytatódhatnak a tárgyalások. Pár hónapja ez még a megállapodás céldátuma volt. Mi most már attól félünk, idén nem is jön már össze, holott nagy szükségünk lenne rá.
Az a kijelentés pedig, miszerint túl jók lennének a számaink maximum kínos mosolyt csal az arcunkra. Cáfolatnak elég, ha rápillantunk a régiós adatokra:
A teljes képhez természetesen az is hozzátartozik, hogy a gazdasági növekedésen kívül rengeteg tényező befolyásolja egy ország gazdasági stabilitását. Közvetlen fizetőképességi veszély valóban nincs. Csak elvesztegetett idő és feleslegesen drága szabadságharc. Így viszont vidáman finanszírozhatjuk magunkat, csak éppen magasabb kamatok mellett hosszú távon is.
Emellett mindössze magas inflációval, csökkenő versenyképességgel és európai szinten az egyik legalacsonyabb beruházási kedvvel kell megküzdenünk Magyarországon.
A költségvetési hiány
„A költségvetési hiányunk 2011-ben és 2012-ben nem olyan, ami az EU első hét országába sorol minket? "
Való igaz, szinte az egyetlen pozitív gazdasági mutató szám (meg a pozitív külkereskedelmi mérleg), amit a kormány fel tud mutatni, az a költségvetési hiány. A dolog szépséghibája, hogy ez az egyszeri tételeknek („manyup" pénzek behúzása) és a különadóknak volt köszönhető, amivel sikeresen be is vittek pár gyomrost a befektetői bizalomnak és a jogbiztonságnak. Ezek nélkül azonban hosszú távon nem tarthatóak majd a gazdasági sikernek beállított költségvetési számok.
Ráadásul az Unió szerint egyenesen a duplája lesz a jövő évi hiány, mint amennyit a kormány prognosztizál. A tárgyalásokkal foglalkozó EB dokumentum hosszú távon sokkal pesszimistábban ítéli meg Magyarország helyzetét. A helyzetelemzés igen borús képet fest a jövőről: a jelenlegi pályán haladva az adósságszint 2020-ra elérheti a 100 százalékot a GDP-hez viszonyítva.
Növekvő foglalkoztatás?
„A jelenlegi foglalkoztatás 3,9 milliós, 150 ezerrel több, mint a kormányra kerülésünkkor volt. Ennek a foglalkoztatásba bevont többletnek a KSH-adatok alapján alig 35 ezer a közmunkás része."
Bár valóban elérte a foglalkoztatottak száma a válság előtti szintet, nincs okunk a pezsgőbontásra. A kormányszóvivő bagatellizálni próbálja a közmunka szerepét a foglalkoztatás növekedésében, holott a versenyszférában idén folyamatosan csökken a foglalkoztatottak száma. Idén júniusban 50 ezerrel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban.
A költségvetési szférában 742 ezren dolgoztak, közülük átlagosan 79 ezren közfoglalkoztatás keretében. A teljes munkaidős közfoglalkoztatottak létszáma 2012 első hat hónapjában több, mint négyszerese volt (átlagosan 62,6 ezer fő) a 2011. azonos időszakinak. A miniszterelnök ígérete szerint pedig 2013-ban még több főt (95 ezer embert) vonnak be a foglalkoztatásba.
Még maga Matolcsy György is elismerte(!), hogy a kormány a közmunkaprogrammal hozta létre a 120 ezer új munkahely döntő részét 2010 óta, ebben a versenyszféra nem vett részt. Amint a nemzetgazdasági miniszter is elmondta, jelenleg 205 ezer ember kap munkát a közmunkarendszerben. Ezek 4, 6, 8 órás munkák és 6, 8, 10 hónapig tartanak, úgyhogy égető szükség lenne a versenyszférára is.
Konfliktus Azerbajdzsánnal?
„Ha fordítva döntött volna a kormány, azaz az azeri írásos garanciavállalás után nem adtuk volna ki Safarovot, ugyanilyen konfliktusban lennénk Azerbajdzsánnal."
Először is: most már mindenki tudja, hogy nem a kormány, hanem Orbán Viktor döntött a kiadatásról. Másodsorban az a bizonyos „garanciavállalás" valójában nem volt jó semmire. Végezetül: nem lett volna itt semmiféle konfliktus, ha a miniszterelnök pár milliárd reményében nem paktál le az azeri elnökkel. Safarov továbbra is hazánk „vendégszeretét" élvezné, Azerbajdzsán időnként benyújtaná a kérelmét a kiadatásra, amit a magyar külügy visszautasítana - miként tette az elmúlt években.
Bár a Pinokkió-díj jópofának tűnhet, komoly aggodalommal tölt el minket, hogy egyre gyakrabban, és egyre több fontos kormányzati szereplőnek kell jeleznünk: hazudnak. Nem igazán értjük, hogy miért gondolják, ha minél többször ismételnek el egy-egy hazugságot, akkor az szép lassan igazsággá válik. A valóságban nem válik azzá, a magyar kormány pedig csak lejáratja magát belföldön és külföldön egyaránt. A többség ugyanis nem Tündérországban él.
