Schmitt Pál lemondását követően az új köztársasági elnök, Áder János súlyos kihívásokkal nézett szembe. Hivatali elődjének a "törvényhozás motorjaként" betöltött szerepe a köztársasági elnöki hivatal tekintélyét is elinflálta. Így ha azt vissza akarta állítani, akkor elődje tevékenységéhez képest változtatnia kellett. Mindezt ráadásul úgy, hogy kormánypárti (párt)politikus is egyben, aki a kinevezését megelőző időszakban olyan fontos jogszabályok elkészítését vállalta el, mint például (a jelen pillanatban a Fidesznek kedvező) új választási törvény.
Ez egyfajta 22-es csapdáját eredményezett, amelyből nehéz volt menekülnie. Igaz ugyan, hogy már hivatalba lépésekor olyasmire került sor, amelyre Schmitt Pálnál még soha (törvényt küldött vissza az országgyűlésnek), azonban vétói inkább formálisak, ráadásul a kormánytöbbség számára végső soron kedvezőek voltak. Arról nem is beszélve, hogy a bírói nyugdíjazással kapcsolatos intézkedéseit a bíróságok több esetben jogellenesnek minősítették. Áder János azonban a választói regisztrációval kapcsolatban végül is alkotmányos vétót emelt, amely bár tartalmazott "Mátyás királyi" elemeket, de megnyitotta annak a lehetőségét, hogy az Ab (a nemzetközi kötelezettség-vállalásokra is hivatkozva) megsemmisíthesse a törvényt.
Az Alaptörvény újabb módosításával ismét súlyos dilemmákkal kell szembenéznie a lassan egy éve a Sándor-palotában dolgozó államfőnek. Sok múlik azon ezúttal, hogyan dönt. A jogállamot, avagy régi barátait helyezi-e az első helyre. Ha előbbit, akkor talán sikerül belenőnie abba a bizonyos kabátba.
Schmitt Pál után
Áder János helyzete hivatalba lépésekor annyiban mindenképpen könnyebb volt, hogy elődje gyakorlatilag nem élt a köztársasági elnök ellensúlyt jelentő jogköreivel. Így akár kevés intézkedéssel is kedvezőbb képet festhetett tevékenységéről.
Az is fontos szempont, hogy Schmitt Pállal szemben Áder János nem az ezredforduló környékén került közel a kormánypártokhoz, hanem a Fidesz alapító tagja és meghatározó, korábban is fontos tisztségeket - pl. 1998 és 2002 között az országgyűlés elnöke - betöltő pártpolitikusa volt. Mindezek nyomán hivatalba lépésekor élénk találgatások kezdődtek arról, hogy mire számíthatunk tőle. Azt, hogy más lesz, mint Schmitt Pál, már megválasztásakor előre jelezte megígérve, hogy rossz törvényeket nem fog aláírni.
Formai vétók
Az új elnök gyorsan egyértelművé tette, hogy szakítani kíván elődje gyakorlatával. Már hivatalba lépését követően gyorsan alkalmazta az elnöki vétó intézményét. Vétójogával azonban jellemzően csak formai hibák miatt élt. Ráadásul kezdetben az elnök számára nyitva álló kétféle - a lényegében halasztó hatályú politikai és az Ab-eljárását megindító alkotmányos - vétó közül csak a politikaival élt. Így az elnök "hozott is, meg nem is". Élt ugyan a vétóval, ám annak eredményeként nem történt más, minthogy az érintett törvény csak pár héttel később lépett hatályba.
Egy nagy pofon: a bírói nyugdíjazás
Ráadásul az Alkotmánybíróság és a bíróságok is egy nagy pofont adtak a köztársasági elnöknek. Az Ab ugyanis megsemmisítette (még az elődje, Schmitt Pál által aláírt) bírói jogállási törvény azon szabályát, amely előírta a kötelező bírói nyugdíjazást. Ezt a törvényt többen megtámadták az Ab előtt. Áder hivatalba lépésekor már folyt az Ab-eljárása.
Áder azonban minden további nélkül aláírta a vitatott törvény alapján előkészített nyugdíjazási intézkedéseket, holott - szűk körben, de - lehetősége lett volna az aláírás megtagadására. Így az a ritka eset fordult elő, hogy a megsemmisítést követő munkaügyi perekben a bíróságok kimondták a köztársasági elnöki határozatok jogsértő mivoltát. Ilyenre eddig nem nagyon volt példa.
Az első alkotmányos vétó
Bár úgy tűnt, Áder csak a politikai vétó eszközével fog élni, végül mégis sor került arra, hogy az Ab elé utaljon egy törvényt előzetes normakontrollra. Ez végül a választói regisztrációt tartalmazó választási eljárási törvénnyel jött el.
Áder indítványa ugyan sok tekintetben "Mátyás királyi" volt, hiszen több lehetőséget is felkínált az Ab-nek, azonban végső soron ez adta meg a lehetőséget arra, hogy elkaszálja a regisztrációt. Ezzel a lépéssel Áder (a jogállamiság védelmében) saját pártájával is konfrontálódott.
Áder dilemmája 2.0
Ez az útelágazás különösen élesen jelenik meg az Alaptörvény 4. módosításával kapcsolatban. Egyes alkotmányjogászok szerint ugyanis a módosított Alaptörvény formálissá tenné a jogállamiság elvét, valamint megszüntetné a korlátozott hatalom 1989 óta működő rendszerét. Magyarul, véget érne a fékek és ellensúlyok kora. Szabó Máté az alapvető jogok biztosa, nyílt levélben fordult az elnökhöz annak érdekében, hogy a demokrácia őreként ne írja alá az Alaptörvény módosítását, ugyanis az - miként arról korábban mi is írtunk - egymással ellentétes értelmezési eredményekhez is vezethet.
Ez a helyzet Áder számára egy valódi 22-es csapdáját teremt. Egyfelől az Alaptörvény előírja az elnöknek, hogy azt alá kell írnia, ugyanakkor azt is rögzíti, hogy elsődleges feladata a demokrácia védelme. Így a regényben leírtakhoz hasonló patthelyzetbe kerül, amelyre többek szerint szinte csak a lemondása jelenthetne megfelelő választ.
Áder Jánost nem csak alkotmányjogászok, ombudsmanok, politikusok és tüntetők kérik arra, hogy ne írja alá a hatalommegosztás rendszerét sokak szerint felszámoló Alaptörvény-módosítást, hanem még Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke is. Sólyom publicisztikája szerint a köztársasági elnök csak akkor teljesíti alkotmányos kötelezettségét, ha nem írja alá ez a jogállamot megrendítő módosítást.
Merre tovább, Elnök Úr?
Az Alaptörvény módosításának hatályba lépése után (a Szabó Máté által is jelzett) egyenetlenségek megteremtik a lehetőségét annak, hogy egy kellően bátor és merész Alkotmánybíróság folytassa azt a gyakorlatot, amelyet a bírói nyugdíjazásról való döntéssel elkezdett. Azaz, hogy a jogállamiság elvével ellentétes törvényeket akkor is megsemmisítse, ha van olyan alkotmányos szabály, amely látszólag ezt megengedi.
Ha pedig a módosított Alaptörvény nyomán tömegesen fogadnak el a jogállamiság elvével ellentétes törvényeket, Áder János újabb súlyos dilemmák elé kerülhet. Újra és újra döntenie kell abban a kérdésben, hogy ezeket a törvényeket normakontrollra küldje az Ab-hez, amelynek eredményeként az akár meg is semmisítheti azokat. Ha a törvényeket megtámadja, akkor sok esetben az őt delegáló politikai erők napi politikai érdekeit sérti, ha pedig külön kontroll nélkül átengedi őket, akkor hozzájárulhat az elnöki tisztség további inflálásához.
Sok múlik tehát azon, ezúttal milyen döntéseket fog hozni az államfő. Kérdés, hogy a jogállamot, avagy régi barátait helyezi-e az első helyre. Ha előbbit, akkor talán (majd egy évvel kinevezése után) sikerül belenőni abba a bizonyos kabátba.