A hulladékkal kapcsolatos szabályozás kálváriája továbbra sem ért véget. Korábban már foglalkoztunk azzal, hogy a hulladékgazdálkodás is bekerül a Nemzeti Államosítás Rendszerébe.
Mivel a feltételek szigorodásával elvileg az áraknak is nőnie kellene (amelyet tovább hajthat fel az, hogy az új hulladéktörvény ennek a piacnak a nagy részét is államosította), a rezsicsökkentés kormánya sajátos kényszerhelyzetbe került, amelyből a szokott módon menekült előre: elrendelte az árak csökkentését, figyelmen kívül hagyva azt, hogy milyen egyéb következményekkel járhatnak a változások.
Mindezeken túl az "államosító" törvény sem volt túl sikeres: alig több mint fél éve működik a rendszer, s az új törvénynek közel a negyedét-harmadát már meg kell újítani. Ráadásul az új szabályozás miatt veszélybe kerülhet a hulladékgazdálkodási közszolgáltatáshoz való hozzáférés - elsősorban a kisebb településeken.
A hulladékpiac államosítása: sikertörténet?
Bár a környezetvédelemért felelős államtitkár szerint a hulladékgazdálkodási tevékenység államosítása sikertörténet, a törvény hatályba lépése óta eltelt fél év mintha nem az államtitkárt, hanem a tavaly vele erősen vitatkozó polgármestereket igazolná.
Mint arról korábban írtunk, a hulladékgazdálkodást úgy államosította a kormány, hogy a szabályok szerint 2013. január 1-jétől új közszolgáltatási engedélyt csak állami vagy önkormányzati többségi tulajdonú, és állami vagy önkormányzati irányítás alatt álló cég kaphat.
A javaslat indokolása szerint ezzel a jobb közszolgáltatást, valamint az alacsonyabb árakat kívánták megteremteni a törvényalkotók. Mindezeken túl az árszabályozást is központosították: míg korábban a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjakat az önkormányzatok állapították meg, addig az új szabályok szerint erre csak a nemzeti fejlesztési miniszter lesz - rendeletben - jogosult, aki a rendelet megalkotása előtt ki kell, hogy kérje a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal véleményét.
"De a törpök élete nemcsak játék és mese..."
A szép elvek mögött azonban ott van a nem túl kellemes valóság. Az Európai Unió szigorodó környezetvédelmi szabályai a hulladékgazdálkodást is erősen érintik. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetése, valamint az újrafelhasználás arányainak növelése jelentős beruházásokat igényel. A beruházások, az elkülönített gyűjtés és a szállítás magasabb költségei a díjakat felfelé hajtanák.
Igaz, hogy egy jól működő rendszerben hosszabb távon a szelektív gyűjtésből és az újrahasznosításból fakadó bevételek csökkenthetik a díjakat, de egy átmeneti időszak mindenképpen díjemelkedéssel járna - még nyugalmi időszakban is.
Csakhogy a magyar helyzet jelenleg sokféleképpen jellemezhető, csak nyugalmiként nem.
Egyrészt az árszabályozás átalakítása, másrészt a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás államosítása, végül, de nem utolsó sorban pedig a rezsicsökkentés miatt az ágazat amúgy is olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek komoly gondot okozhatnak.
Az államosítás és ami vele együtt jár
Az államosítás technikája elsőre rendkívül elegánsnak és olcsónak tűnt: nem arról volt szó, hogy elvették a magántulajdonú cégek vagyonát, hanem arról, hogy a hulladékkal összefüggő közszolgáltatási tevékenységet csak állami vagy önkormányzati többségi cég végezhet. Ez az elsőre elegáns megoldás azonban számos problémát rejtett magában: egy ilyen engedélyeztetési eljárás időbe telik. Sok településen azonban a korábbi szerződés 2013. elején járt le. Ők a régi szolgáltatóval nem tudtak szerződést kötni (hiszen ők nem rendelkeztek ilyen engedéllyel), azonban még az új szolgáltatóknak sem volt engedélyük. Így számos településen veszélybe került a szolgáltatáshoz való hozzáférés.
Másrészt az államosítás révén csak a közszolgáltatási tevékenységeket vonták állami körbe. Ez pedig olyan helyzetet is eredményezhet, amelynek köszönhetően az alapvetően veszteséges szállítást az állam átveszi, miközben a jelentős haszonnal kecsegtető újrafelhasználást és feldolgozást nem. Az újrafelhasználás, a feldolgozás, a kezelés ugyanis jelentős beruházásokkal járt, amelyet jelentős részben (nagyon magas támogatási intenzitású) uniós támogatásból, jellemzően részben külföldi tulajdonú magáncégek végeztek. Ezeknek a tevékenységeknek az államosítása nagyon nehézkes lenne. Márpedig a nagyobb haszon itt termelődött: a hulladék ugyanis erőforrás (nyersanyag) is, amelyet jó pénzért lehet értékesíteni.
Ráadásul a legnagyobb külföldi cégek sem hagyták annyiban (szerencsére ők nem úgy reagáltak, mint a Ténytár kedvenc hulladékgazdálkodási szolgáltatója) az ügyet: úgy tűnik, hogy az étkezési utalványok piacához hasonlóan itt is uniós jogvita elé nézhet Magyarország.
No meg a rezsicsökkentés
Mint jeleztük, ha nem történt volna semmilyen állami beavatkozás, a szigorodó előírások rövid távon akkor is növelnék az árakat. Azonban a verseny korlátozása, a folyamatosan változó jogszabályi környezet nem javított a helyzeten. Ezzel összhangban több településen január 1-jével jelentős áremelésekre is sor került.
A kormányzat azonban eltökélte magát a rezsicsökkentés mellett, ami alól a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás sem kivétel. Így a kormány és az országgyűlés nem túl szofisztikáltan járt el ezen a területen sem. A rezsicsökkentési törvénnyel kimondta, hogy 2013. július 1-jét követően a hulladékszolgáltatási díj nem haladhatja meg a 2012. április 14. napján alkalmazott díj legfeljebb 4,2 százalékkal megemelt összegének 90 százalékát. Azaz: itt is mechanikusan alkalmazni rendeli a 10 százalékos rezsicsökkentést.
Ez elsőre jól hangzik, de ez a megoldás komoly problémákat is felvet. Ugyanis ezt a csökkentést úgy kell végrehajtani, hogy közben a költségek nőnek. Ráadásul a szolgáltatók immáron csak állami vagy önkormányzati cégek lehetnek. Mindezek miatt könnyen előfordulhat, hogy vagy a szogáltatás színvonala csökken (egyes településeken csökkentették például a lomtalanítások számát), vagy pedig az ellátórendszert működtető önkormányzatok kerülhetnek bajba.
A kormányzat válasza: módosítsuk a jogszabályokat!
A kormányzat ezekre a kihívásokra eddig alapvetően a jogszabályok változtatásával próbált reagálni. Kérdéses azonban, hogy azzal, hogy az amúgy is változó helyzetben folyamatosan változtatják a joganyagot, segítenek-e a problémák kezelésében, vagy csak tovább növelik azok hatását. Az eddigi tapasztalataink alapján mi attól félünk, hogy az utóbbi verzió következik majd be.