„Meglepődnénk, ha a programok összehangolása során komoly döccenők lennének - bár kétségtelen, hogy vannak eltérések -, az viszont korántsem biztos, hogy a többi kérdésben is egyszerű lesz a megállapodás. A lényeg tehát még hátravan. (...) Az előzetesen megállapított menetrend szerint a héten megállapodás születhet a szakpolitikai kérdésekben és következhetnek a személyi ügyek. Miként mi is jeleztük: ez jóval nehezebb „menet” lesz, mint az eddigiek.”
Ezek a mondatok az ellenzéki tárgyalások eddigi fordulóinak apropóján született írásainkban szerepeltek. No persze nem kellett különösebb jóstehetség annak megállapításához, hogy az eddig viszonylag jó ütemben haladó egyeztetések legnehezebb részével a személyi kérdések eldöntésekor szembesülnek majd a tárgyaló felek. Arra azonban még mi sem számítottunk, hogy mindössze 24 óra leforgása alatt sikerül felrúgni az összes, addig elért eredményt.
Ez már csak azért is sajnálatos a szereplőknek, mivel mind az Együttnek, mind az MSZP-nek szüksége lenne az összefogásra annak érdekében, hogy kormányváltásra kerülhessen sor. Egymással szemben versenyezve erre semmi esély.
Forrás: Bandilight
Baljós árnyak
Azt ugyan már korábban is sejteni lehetett , hogy valami nem stimmel. A kiszivárgó információk arról szóltak, hogy abbamaradt a tárgyalás a két érdekelt fél között. Ezt a szocialista Szanyi Tibor igyekezett cáfolni Kálmán Olgánál:
„Nem hagytuk abba a tárgyalásokat az Együtt - PM Szövetséggel, de most mindenki hazament egy hétre gondolkodni egy kicsit.”
Amilyen az „adjonisten”...
Szanyi szavainak megfelelően tegnap került volna sor a következő fordulóra. Erre viszont (bármilyen előzetes egyeztetés nélkül) Bajnai egy ún. „gyorsító és problémamegoldó” javaslatcsomaggal érkezett. Ennek lényege, hogy kettéválasztanák a miniszterelnök-jelölt, illetve az egyéni körzetek kérdését. Egy rövid, két hetes kampányt követően a közvélemény-kutatók által megkérdezett választópolgárok döntenének a miniszterelnök-jelölt személyéről.
Ami az egyéni jelölteket illeti, a javaslat szerint a 106 körzetben az Együtt 2014 35, az MSZP pedig 71 jelöltet indítana. Közös listaállítás esetén ugyanilyen arányokat javasolnak, amelyet kis mértékben lehetne módosítani attól függően, hogy a miniszterelnök-jelöltség kérdése miként dől el. A második helyre szoruló formációt kompenzálnák ebben az esetben a listán, tehát Mesterházy jelöltsége esetén Bajnaiék kapnának némileg több listás helyet, és fordítva.
...olyan a „fogadjisten”
Bár Mesterházyt és a szocialistákat meglepte a velük korábban egyáltalán nem egyeztetett javaslat, nem kellett sokat várni az MSZP válaszára. Pár órával később Mesterházy sajtótájékoztatóján mutatta be pártja saját ajánlatát. Ezt elmondása szerint már hónapokkal ezelőtt összeállították, de bíztak abban, hogy tárgyalásos úton is rendezni lehet a vitás kérdéseket. Ennek lényege, hogy az előválasztás nem csak a miniszterelnök-jelölt, hanem a 106 egyéni képviselőjelölt személyéről, valamint a közös választási lista mandátumarányáról is döntene.
Mivel Bajnaiék gyakorlatilag ultimátum adtak tárgyalópartnerüknek, Mesterházy azt is világossá tette: ha az Együtt nem fogadja el az általuk felvázolt megoldást, akkor részükről itt a vége a tárgyalássorozatnak, köszönik szépen, keresnek más szövetségeseket.
Egyik kutya, másik eb
Mi úgy látjuk, a jelenlegi magyar viszonyok között egyik javaslat sem kivitelezhető. Mind a közvélemény-kutatás általi, mind a valós előválasztást jelentő megoldás ezer sebből vérzik. (Bár az MSZP javaslata nem ördögtől való, csak kicsit előbb kellett volna erre gondolni.) Hajlunk arra, hogy hitelt adjunk azoknak, az időközben kiszivárgott információknak, amelyek szerint Bajnaiék azért dobták be a közvélemény-kutatás ötletét, mert a legkevesebb „arcvesztéssel” akartak kihátrálni. Ez feltehetőleg most meg is valósul. Karácsony Gergely (aki egyébként éppen a közvélemény-kutatók világából érkezett a politikába, ezért különösképp érthetetlen, hogyan tudja felvállalni az Együtt ötletét) telefonon az Indexnek azt mondta, hogy elfogadhatatlannak tartják Mesterházy javaslatát.
Hogyan tovább?
Az egyelőre nem teljesen világos, hogy milyen megfontolások alapján döntöttek úgy az Együtt-PM-ben, hogy a külön listás, koordinált jelöltállításos indulást favorizálják. Az ugyanis jelen pillanatban biztosnak látszik, hogy önállóan nem tudják „megugrani” a 10 százalékos belépési küszöböt. Van persze egy másik megoldás, az egyesülés (ekkor csak 5 százalék a plafon), ez azonban az Együtt PM „szárnyának” bedarálását jelentené.
A szocialisták számára szintén az összefogás az egyetlen út. Igaz esetükben nem a parlamentbejutás, „csak” az esetleges kormányváltás bukik akkor, ha az ellenzéki erők egymással kezdenek el rivalizálni az egyelőre amúgy sem elegendő ellenzéki szavazatokért. Lehet persze más szövetségeseket keresni (így legalább megoldódik a DK körüli dilemma is), de gyakorlatilag semmi esélye annak, hogy ebből összeállhat egy kellő támogatottságot felmutatni képes erő a Fidesz- KDNP-vel szemben. Elég csak egy pillantást vetni a pártok támogatottságának az adataira.
