Gyakorlatilag közhelynek számít mostanság, hogy a kétharmados többségével (vissza)élő kormánypárti frakciószövetség jelentős létszámbeli fölényét felhasználva tesz arról, hogy különös hordereje sem a Parlamentnek, sem a parlamenti vitáknak ne legyen. (Elég ha a 2011-ben bevezetett kivételes sürgős eljárásra gondolunk.)
Idén azonban a kormánypártok újabb innovatív eszközzel rontják le a parlamentarizmus alapját jelentő nyílt vita lehetőségét. A módszert akkor alkalmazzák, ha egy törvényjavaslat erősen vitatott és súlyos támadások kereszttüzébe kerül, elfogadása pedig nem elsődleges érdek. Ilyenkor a kormánypártok a javaslat vitáját végigviszik, szavaznak a módosító indítványokról, majd azt egy időre félreteszik. Amikor elült a vihar, akkor egy gyors zárószavazással elfogadhatják, sőt, a zárószavazás előtti módosítás kiterjesztésével akár a vitától eltérően újra is írhatják. Ez a megoldás a nyilvános és a társadalom széles bevonásával járó vita intézményét tovább erodálja, így gyökeresen ellentétes a parlamentarizmus eszméjével.
Már csak színjáték
A parlamentarizmus eltüntetése
A kormánypártok a parlamentarizmus felszámolásában eddig is élen jártak. Ennek legfőbb eszközeként a zárószavazás előtti módosítók alkalmazásának kiterjesztését használták. Első lépésként általában bővítették annak a lehetőségét, hogy a parlamenti vita lezárását követően, az utolsó pillanatban újraírjanak egy teljes törvényjavaslatot. Ez azonban eredetileg nem terjedt ki a költségvetési jogalkotásra, így ott a vita megkerülhetetlen - volt. 2012-ben ugyanis ezt a “felesleges akadályt” is elhárították. Ezzel lehetővé vált a valós parlamenti viták kikapcsolása.
A gép forog, de az alkotó nem pihen
Ez a mechanizmus gyorsan működésbe lépett, a parlamentarizmus megcsúfolásaként fontos törvényjavaslatok tárgyalásából kapcsolták ki a valódi vitát. Jól megfigyelhettük ezt az idei költségvetés elfogadása során, amikor a hosszas vitákat követően, már nyárra kialakított büdzsét az ősz végén - tél elején teljesen átírták.
Hasonló megoldást alkalmaztak a földtörvény esetében is. Igaz, az egy fokkal elegánsabban jártak el, ugyanis a plenáris vita érdemi befejezését követően - de még a formális befejezés előtt - nyújtottak be olyan bizottsági módosítókat, amelyekkel átírták az egész törvényt. Mégpedig úgy, hogy a média teljes nyilvánossága előtt zajló parlamenti (plenáris) vitát kikapcsolhatták.
Az alkotó azonban nem pihent meg. 2013-ban egy újabb, a parlamentarizmus eltüntetését szolgáló innováció jelent meg.
A “tesztüzem”
Az ötlet nem új, szűk körben történő alkalmazására már 2011-ben sor került. A rendszer tesztüzemét a népszavazási törvényjavaslat jelentette, amely 2011-ben az új Alaptörvényhez igazította volna a népszavazási szabályokat. A kérdés azonban eléggé kényes volt, így bár a javaslatot benyújtották, általános vitáját lefolytatták, de részletes vitára azóta sem bocsátották. Az alkotmányos gondokat úgy kezelték, hogy a “régi” népszavazási törvényt módosították. Így azonban számos ellentmondás áll fenn a népszavazási szabályok és más törvények között. Ezek azonban nem olyan súlyúak (egyelőre), hogy komoly politikai problémát okoznának. Azzal azonban, hogy ezt a törvényt fektették, nagyobb vitákat sikerült a kormánypártoknak megelőzni.
A tesztüzem következő állomására 2012. végén és 2013. elején került sor, amikor is a szintén vitatott Magyar Művészeti Akadémia működéséről szóló törvényjavaslatot már az előző év végén benyújtották, azt a tavaszi ülésszakon megtárgyalták, de a Magyar Művészeti Akadémiával kapcsolatos, fokozódó ellenszenv miatt végül nem fogadták el.
A rendszer beindul: 2013. tavasz-nyár
A tesztüzem során jól teljesítő megoldást szélesebb körben 2013. tavaszán kezdték el alkalmazni. Az első ilyen törvény a számos vitát kiváltó fémkereskedelmi javaslat volt, amelyet elvittek ugyan a zárószavazásig, végül azonban nem fogadták (még) el.
A rendszer működésének a lényegét legszebben talán a temetkezési javaslat mutatja meg. A törvényjavaslat be kívánta vezetni a szociális temetkezés rendszerét, amelyben bizonyos szolgáltatásokat az elhunyt rászoruló hozzátartozóinak kellene elvégezni, például nekik kellene kiásniuk a sírt. Ez az intézkedés komoly tiltakozást váltott ki, az országos hírekben kiemelten foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az országgyűlés végül megtárgyalta a javaslatot, lefolytatta annak általános és részletes vitáját, mégsem fogadta el.
Miért jó ez?
A szociális temetés intézményét bevezetni kívánó törvényjavaslatra sokan figyeltek a nyár során, ami a kormány számára - kommunikációs - támadási felületet jelentett. Azonban ezeket le lehetett azzal szerelni, hogy az indítványt az országgyűlés nem fogadta el. Ha ősszel előveszik - összesen egy szavazás erejéig - a kérdést, akkor ez csak az éjszakába nyúló szavazási pontok egyike lesz, amit már egyébként is elfelejtettek az emberek. Így lehet minimalizálni a népszerűtlen javaslatok miatti tiltakozást. Más szempontok - például a kormányzati döntések halogatása, a bankok “megfegyelmezése” - is szerepet játszott abban, hogy hasonló forgatókönyv körvonalazódik a PSZÁF és az MNB összevonását jelentő új nemzeti bank törvény javaslatával kapcsolatban is.
Ez a megoldás politikai kommunikációs szempontból még zseniális is lehet, de éppen a lényegi és nyilvános vitákat zárja ki, amely egy modern demokrácia nélkülözhetetlen velejárója.
