Miután a Fidesz nyolc évnyi szocialista kormányzás után hatalomra került, sokan sok mindenre számítottak, de arra az ámokfutásra kevesen gondoltak, ami végigsöpört az elmúlt négy évben. A kétharmadtól mindenki (így a befektetők is) stabilitást és a gazdaság felvirágoztatását várta azután, hogy a gazdasági és politikai válság gyakorlatilag lesöpörte az előző kormányt. Ráadásul el kell ismerni, az mszp-szdsz páros gazdaságpolitikája a válságtól függetlenül is - több ponton - hibás alaptételekre épült 2002-től kezdve. Azonban 2010 óta egyáltalán nem történt előrelépés, sőt, a többség erejét kihasználva a kormánypárt olyan törvényeket fogadott el, amelyek minden jó érzésű emberben visszatetszést kelt.
Gondoljunk csak a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítására. A folyamatot a tagok vagy elfogadták, vagy önként és dalolva kénytelen lettek volna lemondani az állami nyugdíjról - "nem kényszerből". A trafikmutyiról még hangfelvétel is kiszivárgott, mégsem lett ügy az egészből, pedig tízezrek vesztették el a megélhetésüket. És amikor még mindenki a trafikügyről beszélt, már jött is a takarékmutyi, amely odáig fajult, hogy a Fidesz a korábbi tagokat félresöpörve titokban kiépített egy saját állami bankot. A médiában kevés szó esett az utóbbiról, hiszen mindenki Paksról és az titkosított szerződéséről beszélt, amelynek az lett a végeredménye, hogy végül az orosz féltől kellett a magyar közvéleménynek értesülnie a paksi megállapodás pontos finanszírozási hátteréről.
Mindeközben több száz milliárd forint közpénzt sikerült a kormánynak elszórnia: több mint százmilliárdért modern, de a jövőben kihasználatlanul álló stadionok épülnek, illetve olyan infrastrukturális beruházások valósulnak meg, amelyek a korábbi időszakhoz hasonlóan a reális ár sokszorosába kerülnek.
Bár Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi biztos korábban azt ígérte, hogy megvédi az államosított nyugdíjvagyont, március elején hivatalosan is kénytelen volt megszüntetni ezt a pozícióját, hiszen a magánnyugdíjpénztáraktól elvont 3000 milliárd forintnyi vagyonból gyakorlatilag nulla forint maradt. Gyűjtőszámla ide vagy oda, a nulla forint az mégis csak nulla forint, így hiába keresi bárki is ezt a pénzt, vagy szeretne évtizedek múlva nyugdíjhoz jutni, erről a pénzügyi forrásról le kell mondania.
A nyugdíjvagyont az államadósság csökkenésére fordították (az államkötvényeket "bedarálták", az egyéb pénzügyi eszközöket pedig értékesítették), ennek ellenére az államadósság mégsem csökkent oly mértékben, mint kellett volna a teljes magánnyugdíj-pénztári vagyon felhasználása után, sőt. Az államadósság mára történelmi magasságokba emelkedett. 
Közben pedig több százezer ember évek alatt felhalmozott megtakarítása tűnt el, amely évtizedek múlva komoly feszültséghez fog vezetni az amúgy is ingatag lábakon álló nyugdíjrendszerben. Mindeközben a "bűnös, de még néhány meglévő pénztár" komoly hozamokat ért el a kedvező pénzpiaci környezetben, így aki ellenállt a kormányzati kényszerítőerőnek, az egyértelműen jól járt. Mint utóbb kiderült, a megtakarításokat a manyup-ok helyett az állam tőzsdézte el.
Mennyi pénzről van szó: 3000 milliárd forintról, egy paksnyi összegről.
II. Trafikmutyi
2013 tavaszán robbant a trafikmutyi: Fideszhez közel álló emberek ezrei nyertek a trafikpályázaton, miközben a korábban, évtizedeken át a trafikrendszerben dolgozó emberek tízezrei kénytelenek voltak feladni addigi életüket. A trafikmutyiról felvétel is kiszivárgott, azonban a Fidesz a kétharmad erejét kihasználva úgy alakította ki az egész rendszert, hogy abból ne legyen büntetőügy.
A vesztes pályázók azóta sem juthattak hozzá azokhoz a papírokhoz, amelyek alapján kiderült volna, hogy miért is vesztettek a pályázatukkal. Egy normálisan működő országban már maga a folyamat is abszurdnak nevezhető, a mai Magyarországon viszont, ahol az állampolgárok adatain kívül lassan már minden titkosítva van, nehogy kiderüljenek a visszaélések, már nem.
A trafikmutyi komoly károkat okozott a gazdaságban, hiszen egyrészt olyanok jutottak hozzá trafikokhoz, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan kell azt normálisan üzemeltetni, másrészt a piaci szereplők érzékelték, hogy az állam gond nélkül képes tönkretenni egy-egy piaci szegmenst, ha ki szeretné szolgálni híveit. Ez erősíti a Magyarországgal szembeni bizalomvesztést. Ráadásul elszállt a dohánypiac negyede: a piac újraosztása élénkítette a feketekereskedelmet és ezzel párhuzamosan 41 milliárddal csökkentette az állami bevételeket is.
Mekkora pénzről van szó: A dohánypiac éves szinten 500 milliárdos forgalmat bonyolít le.
III. Takarékmutyi
A Fidesznek egy év sem kellett ahhoz, hogy bújtatott törvényalkotás által kiépítse saját takarékszövetkezeti hálózatát. A folyamat tavaly nyáron vette kezdetét a trafikmutyi árnyékában, végül idén robbant.
Hogy milyen szándékok húzódnak meg az államosítás mögött, azt máig sem tudni, azt azonban igen, hogy a Takarék Bank, amelyet korábban a takarékszövetkezeti tagok tiltakozása ellenére államosított az állam, végül Fidesz közeli emberek kezébe került. A nehezen átlátható ügy mögött nagy valószínűséggel egyfajta állami bankrendszer kiépítésére való törekvés állhat. Orbán Viktornak nem titkolt vágya, hogy a hazai bankrendszerben a magyarok legyenek többségben, és a miniszterelnök nem bánná azt sem, ha a magyar tulajdonosok és a vezetők szorosan kapcsolódnának személyéhez.
Mekkora pénzről van szó: százmilliárdos nagyságrend.
IV. Paks 2
Komoly pénzügyi terhet jelent majd a későbbi kormányoknak az új paksi blokkokra felvett orosz pénz törlesztése, elzálogosítva a következő nemzedéket.
Paks 2 tipikus példája a Fidesz gépezetének: a kétharmad gondolkodás nélkül, jó szavazógép módjára mindent elfogad, a közvéleményt teljesen kizárják a folyamatból, a megállapodás részleteit titkosítják, és közben a propaganda azt harsogja, hogy ez a megállapodás hozza az olcsó áramot, miközben minden szakértő arról ír, hogy drága lesz a paksi áram.
Két hónapnyi titkolózás után az orosz fél döntése tette fel az i-re a pontot: a demokratikusnak közel sem nevezhető Oroszország nyilvánosára hozta a pénzügyi finanszírozás részleteit. Ha azonban a magyar kormányon múlt volna, még mindig sötétben tapogatóznánk. Szégyenteljes demokráciafelfogás.
Forrás: portfolio.hu
Na de, miért is ez a nagy titkolózás? Valószínűleg azért, mert a Fidesz is jól tudja, hogy az olcsó áramhoz biztos nem Paks 2 fogja megnyitni az utat. Akkor viszont nem tudni mi ez a nagy sietség, hiszen a jelenlegi blokkok még két évtizeden át üzemképesek.
Mekkora pénzről van szó: 10 milliárd euró ~ jelenlegi árfolyamon több mint 3000 milliárd forint + körülbelül 700 milliárd forint önrész.
V. Közpénzek szórása
A Fidesz joggal vádolta az MSZP-t, hogy a 2002-2010-es időszakban nem bántak jól a közpénzekkel, hiszen irreálisan drágán valósultak meg beruházások, nem beszélve az olyan látványos, de teljesen felesleges beruházásokról, mint az M6 alagútjai, vagy a Kőröshegyi völgyhíd.
Tanult-e valamit a Fidesz elődje hibájából? Nem.
Lassan már az egész országot behálózzák a stadionépítések, miközben a magyar foci és gazdaság állapotát ismerve mindenki jól tudja, hogy ennek az országnak sok mindenre van szüksége, csak stadionokra nem. 
Az állami stadionprojektre már több mint 100 milliárd forint jutott, 2017-ig pedig 345 milliárdot tesz ki. A megtérülés pedig egyenlő a nullával.
De nem csak stadionok épültek az elmúlt négy évben: a Budapest-Székesfehérvár vasútvonal ára kilométerenként 2,01 milliárd forint volt, miközben a Szajol-Püspökladány 2,41 milliárd forint. Az M4-es autópálya 29 kilométeres szakasza 2013-ban rekordáron, 110 milliárdért kezdett épülni, ezzel még a botrányos völgyhíd árait is felülmúlta. Ezek az összegek már vetekszenek, olykor felülmúlják a szocialista kormányok autópálya építéseinél tapasztalt túlárazásokat. És ez csak három példa az elmúlt évek átláthatatlan, túlárazott üzleteiből, amelyek egyaránt a Fidesz közeli cégbirodalomhoz köthetőek.
Mekkora pénzről van szó: több száz milliárd forint.
Az imént felsorolt öt példából jól látható, hogy a Fidesz az elmúlt négy évben a magántulajdont egyáltalán nem tisztelte, miközben a közpénzekkel sem bánt jobban, mint a baloldali kormányok. Vizsgálni azonban sosem lehet majd ezeket az ügyeket, hiszen a kétharmad gondosan, törvénybe iktatva valósította meg terveit, esetenként akár egy-egy teljes piac újraosztását. Ezeknek célja nem a közjó szolgálata, hanem egyes üzleti körök érdekeinek kiszolgálása volt. Ezzel a korrupció új formáját, a foglyul ejtett állam esetét hozta létre. A kár már most ezermilliárdokban mérhető, és csak egyre nagyobb lesz.
