Az európai parlamenti választások közeledtével érdemes megvizsgálni, hogy a magyar választás végeredménye hogyan illeszkedik az európai trendekhez.
Orbán Viktor és a Fidesz megnyerte a választást, de Orbán győzelmi beszédében túllőtt a célon, amikor Európában példátlan győzelemre hivatkozott. A Jobbik erősödése makroszinten is jelen van, a szélsőjobb Európában is egyre erősödik, ami az európai parlamenti helyekben is meglátszik. Kijelenthető, hogy a legnagyobb baloldali erő, az MSZP és általánosságban a baloldal gyengélkedése teljességgel szembemegy az európai trendekkel, országunkra jellemző jelenség. A zöld pártok európai fénykorának pedig úgy tűnik, vége.
Ezek az irányvonalak azért is lényegesek, mert a különböző tagállamokban lévő politikai folyamatok jelentősen befolyásolhatják majd az Európai Parlament összetételét. Mivel Orbán Viktor „európai” rekordról beszélt, nem pedig uniósról, így a kontinens többi államával is foglalkozunk majd.
Forrás: www.thehungariangirl.com
Példátlan győzelem?
A Fidesz-KDNP a listás szavazatok 43,57 százalékát szerezte meg, ami jelentősen eltér a 2010-es eredményétől (52,7 százalék), azonban hála a kormánypárt által kreált választási rendszernek, illetve a baloldal vártnál gyengébb szereplésének, ez ismét kétharmados felhatalmazást jelent. Ezt a valóban jelentős eredményt azonban némiképp beárnyékolja az a tény, hogy még 2010-hez képest is alacsonyabb részvétel mellett érte el ezt az eredményt a régi-új kormánypárt. A választók majd 40 százaléka, több mint 3 millió ember ugyanis nem szavazott.
A miniszterelnök szavait (miszerint pártja európai rekordot ért el) igen nehéz értelmezni. Mostani győzelme ugyanis a győzelem mértékét tekintve semmiképp nem európai rekord. Ennek bizonyításáért nem kell messzire menni: elég csak a Fidesz négy évvel ezelőtti eredményeire gondolni, amikor a pártszövetség a mostaninál sokkal jobban szerepelt. Ha csak a mostani ciklust figyeljük, akkor is találhatunk olyan pártokat Európában, amelyek a Fideszhez hasonlóan kiugróan jól szerepeltek, mégis, az ottani választási rendszereknek köszönthetően a győzelmük egyáltalán nem jelent kétharmados felhatalmazást.
No persze értelmezhető úgy is a kijelentés, hogy európai rekord az egymás utáni kétharmados győzelem. Ebben tulajdonképpen még igaza is van, ha nem tekintjük relevánsnak példának okáért a kádári időket, amikor kettőnél jóval többször sikerült a rekordkísérlet. Komolyra fordítva, ezzel kérkedni egy olyan választási rendszerben és környezetben, amelyet minden ponton a saját pártjára szabott, finoman szólva is visszás, hiszen egy tisztességes rendszerben a Fidesz távol lett volna a kétharmadtól.
Bár nem az európai unió tagja (ugyanakkor 1987 óta tagjelölti státuszban lévő), Törökország büszkélkedhet a legerősebb párttal. A mérsékelt iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 2011-ben zsinórban harmadszorra nyerte meg a török választásokat, legutoljára a szavazatok közel 50 százalékát megkapva. Mégis, kétharmados felhatalmazást még mindig nem sikerült szerezniük. Az uniós mezőnyt vizsgálva legfeljebb dobogós helyezéssel dicsekedhet Orbán Viktor, mivel Spanyolország és Szlovákia kormánypártjai is jobban szerepeltek a Fidesznél. Igaz, a választási rendszerekből adódó különbségek miatt kétharmados felhatalmazással ők sem rendelkeznek.
A Jobbik enyhén növekedett
A magyarországi választás egyik fontos fejleménye, hogy a Jobbik a 2010-es választásokhoz képest növelni tudta szavazói bázisát, egészen annyira, hogy csak egy hajszál választja el attól, hogy megszerezze az aranyérmet az európai radikálisok és szélsőségesek mezőnyében. Elgondolkodtató, hogy a kormánypropaganda által harsogott „Magyarország jobban teljesít” szlogen, valamint az a mögötti kormányzati teljesítmény egyre kevesebbeket győz meg, a Fidesz szavazótábora ugyanis még a külhoni magyarok szavazataival is több százezerrel zsugorodott. Erősödött viszont Vona Gábor radikális pártja, ez a parlament mandátumarányaiban csak a Fidesz által írt választási rendszernek köszönthetően nem látszódik meg.
A szélsőségesek „háziversenyében” a győztes nem más, mint a Jörg Haider által felfutatott, és korábban kormányzati szerepet is vállaló Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely 2013-ban a szavazatok 20,5 százalékát szerezte meg. Sógorainknál érdekesség, hogy rendelkeznek a radikálisokon túl egy erősen szalonképtelen jobboldali populista párttal is, (Szövetség Ausztria Jövőéért – BZÖ) azonban ők a 2008-as erős szereplésük után (10,7 százalék) a legutóbbi választás eredményeik alapján be sem kerültek az Osztrák Parlamentbe.
Figyelemreméltó, hogy Európában bár sok helyen megfigyelhető a szélsőségesek erősödése, a szomszédjaink magyarellenes pártjai (szerencsére) visszaszorulóban vannak. 2008-ban a Nagy Románia Párt még 13 százalékkal jelentős tényező volt a román politikai életben, azonban a legutóbbi két választáson még annyi szavazatot sem sikerült szerezniük, hogy bekerüljenek a helyi parlamentbe. Szlovákiában a Jan Slotá vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 2006-ban még 11,6 százalékot ért el, a 2012-es választáson azonban sikerült annyira leküzdenie magát a szlovák szélsőségeseknek, hogy jelenleg az SNS nem is tagja a szlovák törvényhozásnak.
Az európai radikális és szélsőjobboldali pártok térnyeréséhez még érdemes megjegyezni, hogy erősödésük egyben az orosz érdekeket is szolgálnak a Political Capital tanulmánya szerint. A szélsőjobboldali pártok 2014-ben a francia Nemzeti Front (FN) vezetésével oroszbarát frakciót alkothatnak majd az Európai Parlamentben. Tekintve, hogy a Jobbik programjában erőteljesen szerepel a keleti nyitás néven az orosz-magyar kapcsolatok újragondolása, illetve Gyöngyösi Márton azon nyilatkozata alapján, hogy Vona Gábor az esetleges választási győzelem után először Moszkvába repülne, elég egyértelmű, hogy a Jobbik ebből a szempontból az európai „partnereit” követné.
Magyarországon azonban nem csak a szélsőjobb gondolkodik hasonlóan a keleti nyitásról, a Fidesz ebben a tekintetben az utóbbi időben erőteljesen bizonyította elköteleződését az orosz érdekek mellett.
A növekvő baloldali „térfél”
A baloldali „kormányváltók” választási szereplése egyértelműen kudarcnak mondható, akármerre is lejtett a pálya. Az MSZP esetében akár a legrosszabb forgatókönyv is előfordulhat, és olyan sorsra jutnak, mint a lengyel párttársuk. Lengyelországban ugyanis már hosszú évek óta nincsen baloldali pólus, a két legerősebb jobboldali párt uralja a lengyel parlamentet. A baloldal gyengélkedése azonban nem európai tendencia.
Az európai szocialisták szerezhetik meg a szavazatok relatív többségét a 2014-es európai parlamenti választásokon. A baloldal előretörésének a „bizonyítékai” a jelenleg baloldal által vezetett francia parlament, a várható munkáspárti győzelem Nagy Britanniában, illetve az, hogy Németországban jelenleg a baloldalt is magába foglaló nagykoalíció van hatalmon. Az elemzés és a várakozások alapján a baloldal az európai parlamenti választások esélyese, de a szélsőjobb és a szélsőbal is erősödni fog az Európai Parlamentben, míg a konzervatívok és a liberálisok lehetnek a választások vesztesei.
Az európai zöldek hervadása
Végül térjünk rá a magyar parlament legkisebb szereplőjére, illetve annak európai pártcsaládjára. A Lehet Más a Politika a 2010-es eredményéhez (7,5 százalék) képest gyengébben szerepelt, igaz, nekik még egy pártszakadást is át kellett vészelni, így sikerként könyvelhetik el, hogy bekerültek a magyar parlamentbe. Európai viszonylatban megfigyelhető, hogy a zöldek évtizedek óta való töretlen erősödése most megállni látszik. Németországban a zöldek gyengültek a mostani választások alkalmával, a cseheknél pedig be sem kerültek az ökopolitikát hirdetők a helyi parlamentbe. A zöld pártcsalád a mandátumok 5,6 százalékát szerezheti meg, és 42 képviselővel lehet jelen így az Európai Parlamentben.
A magyar választás tanulsága
A Fidesz-KDNP valóban nagyarányú győzelmet ért el, azonban Európában egyáltalán nem egyedülállót. Az ismételt kétharmados többséget egyértelműen az általa írt választási rendszernek, és sok egyéb, a korrekt pártversenyt akadályozó intézkedésnek köszönheti. A választás körülményeit különösen éles kritikákkal illette az EBESZ, mi pedig megírtuk, hogy az anyag alapján már a balkáni országok szintjére csúsztunk vissza.
A Jobbik tovább erősödött az elmúlt években, a kormánypropaganda által harsogott „Magyarország jobban teljesít” szlogen ellenére is, így a többi szélsőséges és radikális európai párttársával együtt az oroszbarát és euroszkeptikus hangok még erősebbek lehetnek a következő európai parlamentben.
Az MSZP-nek egy nem várt mértékű vereség után kell újrarendeznie sorait, küzdve a szavazatokért. Az európai parlamenti választásokon a DK és az Együtt-PM is külön indul, így az is eldől majd, mely baloldali párt képes a legjobban mozgósítani saját szavazóit, illetve mennyi támogatóval rendelkeznek külön, külön. Ebben a felállásban előfordulhat még az is, hogy a Jobbik meg fogja majd előzni a szocialistákat. A baloldal ilyen szintű gyengélkedése azonban nem európai tendencia. Úgy, ahogy az ökoszociális politikát hirdető Lehet Más a Politika nem ért el nagy áttörést a mostani választáson, az európai zöldek sem számíthatnak majd kiemelkedő eredményre 2014 májusában.