Négy hónappal az önkormányzati választások előtt, valamint az európai parlamenti választások eredményének ismeretében a Fidesz kimaxolta a választási mutyit: megalkotta a fővárosi választási rendszert, amely jó eséllyel ellehetetleníti a város fejlesztéspolitikáját és ellentmondásossá teszi a képviselők feladatát, ráadásul iszonyatosan torzít a Fidesznek.
Voltak, akik a fékek és egyensúlyok rendszerében bízva az Alkotmánybíróság ítéletét várták, amely kimondhatta volna, hogy a budapesti választási törvény sérti a szavazategyenlőség elvét, a gyakorlatban ezzel a Fidesz kezébe adva a győzelmet akkor is, ha történetesen vesztene. Nekik azonban csalatkozniuk kellett. A kétharmad ereje ugyanis beérett: úgy tűnik, immár az Alkotmánybíróságban is többségbe kerültek a Fideszes delegáltak, akik nem csupán a trafikmutyit (szabad vállalkozáshoz való jog sérelme) tekintik legitimnek, de az újabb szörnyszülöttet, a budapesti választási rendszert is.
Nincs itt látnivaló, tessenek továbbhaladni, a törvény az Alkotmány (a gránit szilárdságú egypárti) szerint íródott. Ezek szerint a többséget birtokolva elég minden esetben átírni a választási rendszereket úgy, hogy biztosítsa az alkotmányozó hatalom eszköztárát a kormányzó hatalomnak (országgyűlési választás), vagy úgy, hogy az esetleges kisebbségéből többséget csináljon (budapesti választások). Ha viszont ez a többség szerint elvi szinten rendben van, akkor bizony nagyon nagy baj van. Egyvalami viszont biztos: amint látjuk, lehet addig narancsokkal lőni a fékek és ellensúlyok rendszerét, amíg egy aggályos ügynél a narancsok súlya a kedvező irányba billenti a mérleget.
forrás: szuveren.hu
Az utólagos normakontroll esete a budapesti választási rendszerrel
Ezentúl a 23 kerület polgármestere és 9 kompenzációs listáról bejutott képviselő ül majd a közgyűlésben, míg eddig a teljes közgyűlést pártlistáról választhatták meg a budapestiek. Ez őrületes aránytalanságot eredményez, amellyel a fővárosban brutálisan torzítva a szavazatok súlyát, de képes lesz győzni a Fidesz. Ennek módjáról bővebben itt írtunk.
_1.gif)
Forrás: magyarinfo.blog
Bár a kormány jelentősen korlátozta az Alkotmánybírósához történő fordulás lehetőségét azzal, hogy az utólagos normakontroll kezdeményezését csak jól körülírt személyi körnek tette lehetővé, nem tudta kizárni azt, hogy ne kerüljön sor ilyen vizsgálatokra.
Az utólagos normakontroll-ügyek ugyanis politikailag mindig jóval érzékenyebbek: ugyanis ezek azok az ügyek, amelyek az egyéni alapjogokat csak közvetetten érintő, ámde a politikum világát annál jobban befolyásoló szervezeti kérdésekre vonatkoznak. Ahol az Ab bármit és bárhogy is dönt, annak a politikai jelentősége nagy.
Ez történt a fővárosi rendszert a választások előtt átalakító törvénnyel kapcsolatban. A döntés sok szempontból visszás. Bár többször írtunk róla, hogy az Alkotmánybíróság rendkívül megosztott, s hogy több bíró működésében kirajzolódik az őket nemrég delegáló párt érdekeinek figyelembevétele, azonban ez az elég durva változás a választási rendszerben még több, a jelenlegi kormánypártokhoz köthető, ámde régebben delegált bírónál is kicsapta a biztosítékot.
Így a választási törvényhez kapcsolódó döntéssel nem értett egyet, a helyi demokrácia és az emberi jogok mellett eddig is következetesen kiálló Lévay Miklós, Kiss László, Bragyova András, valamint az utóbbi időben a hozzájuk csatlakozó Paczolay Péter és Kovács Péter mellett Salamon László sem, aki hosszú időn keresztül jobboldali képviselőként működött közre a törvényhozás munkájában. A megnövelt létszámú testület azonban így is működött: nemhogy felszámolta volna a törvény legjelentősebb anomáliáit, inkább növelte azokat.
A kerületek társulása?
Mi is írtunk arról, hogy az új rendszerben kiütéssel győztek a kerületek, s az egységes főváros eszméje immár a múlté. Az új modellben ugyanis a fővárosi közgyűlés tagjai polgármesterekből és a kompenzációs listán vesztes polgármester-jelöltekből áll. Azaz: a főváros egységes érdekeit a sok esetben az egységes várossal szemben álló kerületek választott politikus vezetőinek kell majd képviselnie. Immáron a közvetlenül választott és a nagyobbik kormánypárt szerint a székét megőrző főpolgármester tisztségétől eltekintve a főváros nem más, mint a 23 kerület sajátos, kötelező társulása. Azaz a fővárost gyakorlatilag 23 kisváros laza szövetségévé alakította az új törvény. Így a jövőben még nehezebb lesz.
Kódolt döntésképtelenség
Ráadásul az új rendszer lényegében a 2014 nyarán fennálló politikai helyzetre lett modellezve, azaz arra, hogy itt és most a jobboldali főpolgármester a 2014-es őszi választások egyik legfőbb esélyese – főleg úgy, hogy a baloldal finoman szólva sem konstruktív ebben a kérdésben – azonban a listás választások akár baloldali többséghez is vezethetnek, vagy ha ahhoz nem is, de olyan körülményekhez, amikor a Fidesznek a Jobbikkal kellene nyíltan együttműködnie a közgyűlési többség biztosításához.
Ezt kívánták elkerülni a kerületi polgármesterek fővárosi képviselővé tételével. Mi is, s más blogok is leírták, hogy ez a rendszer valamilyen „kozmikus véletlen” folytán éppen a döntően jobboldali beállítottságú, az átlagosnál gyakran kisebb lakosságú belső és kertvárosi kerületeket hozta volna kedvezőbb helyzetbe.
A helyzet orvoslására két megoldást kínált a jogalkotó: egyrészt bevezetett egy, a lakosságszámmal arányosított, 9 fős kompenzációs listát, másrészt a döntések elfogadásához kettős többséget igényelt volna.
Látható, hogy a rendszerben kódolva van a döntésképtelenség. Könnyen előfordulhat olyan helyzet – akár most, akár a későbbi választásokon –, hogy a kerületi polgármesterek és a kompenzációs képviselők egy párthoz tartozó többsége nem fogja át a főváros lakosságának több mint felét. Ebben az esetben a testület könnyen válhat döntésképtelenné, hiszen a polgármesterek (és a kompenzációs képviselők) többsége a lakosság többsége hiányában nem tudja megszavazni a döntést, azonban a lakosság többségét képviselő, de a közgyűlésben kisebbségben levő képviselők sem tudnak – számbeli kisebbségük miatt – döntést hozni. Bár az új önkormányzati törvény megerősítette a főpolgármestert, egy ilyen patthelyzetet egymagában ő sem tudna megoldani. Ez mintha nem oldaná meg az arányosság kérdését – de láthatóan az Ab határozata nem foglalkozott mélyen ezzel a problémával. Az a kérdés, hogy az alkotmánybírák gyávasága vagy figyelmetlensége miatt. Attól tartunk, egyik válasz sem kellően megnyugtató.
Képviselői egyenlőtlenség?
A törvényen azon sem javított, hogy az Ab határozatában hatályon kívül helyezte egy erősen nyakatekert indokolással a kompenzációs lista arányosítását. Így itt megmarad a kerületek eltérő lakosságából fakadó, a kisebb kerületek veszteseit jobban kompenzáló megoldás.
A kompenzációs lista egy újabb kérdést vet fel: a képviselői egyenlőtlenséget. A kettős többség rendszere miatt ugyanis a polgármester képviselők befolyása erősebb: hiszen a lakosság többségének vizsgálata során értelemszerűen csak őket lehet figyelembe venni. Így lényegében a kompenzációs listán bekerülő képviselő súlya kisebb: ő csak szavazhat, ámde a lakosság súlyozásánál már nincsenek a döntésére figyelemmel. Az egyéneket kisebb súlyuk miatt azzal kárpótolják, hogy csak ezek a képviselők kaphatnak tiszteletdíjat.
Összegzés
Nincs itt látnivaló, tessenek továbbhaladni, az immár narancs-delegáltakkal feltöltött Alkotmánybíróság szerint a törvény az Alkotmány (a gránit szilárdságú egypárti) szerint íródott. Ezek szerint a többséget birtokolva elég minden esetben átírni a választási rendszereket úgy, hogy biztosítsa az alkotmányozó hatalom eszköztárát a kormányzó hatalomnak (országgyűlési választás), vagy úgy, hogy az esetleges kisebbségéből többséget csináljon (budapesti választás).
Mostanra tehát a kormány legfőbb ellensúlya, a fékek és ellensúlyok érzékeny rendszerének utolsó maradványa, az Alkotmánybíróság is fejet hajtott a központi erőtér bulldózere előtt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Paczolay Péter, az alkotmánybíróság elnöke kisebbségben maradt azzal a véleményével, hogy már a kétszeres eltérés is ellenkezik az egyenlő választójog elvével, a jelenlegi rendszerben lévő hatszorosnál is nagyobb különbség pedig végképp. Különvéleményében kifejtette azt is, hogy kollégái nem csupán szakmai szempontokat vettek figyelembe a döntés meghozatalánál. Nincs baj tehát azzal, hogy 22 ezer embert és 147 ezer embert is csupán egy hang képvisel. Nincs baj azzal sem, hogy az alkotmánybírák nem csupán szakmai szempontok szerint döntenek.
Ha viszont mindez a többség szerint elvi szinten rendben van, akkor itt nagyon nagy baj van. Egyvalami viszont biztos: amint látjuk, lehet addig narancsokkal lőni a fékek és ellensúlyok rendszerét, amíg egy aggályos ügynél a narancsok súlya a kedvező irányba billenti a mérleget. A Fidesz saját esélyeit növelő választási rendszerére most épp a budapesti polgárok szavazatának egyenlősége, egyik alapjoguk súlyos sérelme, és a fair play ment rá. De ezen mi már sajnos meg sem lepődünk.
