A közszolgálati zsákmányrendszer kiépülésével az elmúlt két évtizedben kialakult az a gyakorlat, hogy a mindenkori kormányok a legfontosabb kormányzati szakmai vezetői beosztásokban is jelentős személycseréket hajtanak végre.
2010-et követően azonban új szintre lépett ez a folyamat, rendszerszintűvé váltak a módosítások, amelyek valamely független szervezetet vezető, „nemkívánatos” személy eltávolítását, és/vagy valamely „kívánatos” személy bebetonozását végezték el. Kinevezésüket immár a kormány (kétharmad), vagy a miniszterelnök intézi, megbízatási idejük pedig jóval túllép egy-egy kormányzati cikluson.
A Fidesz szisztematikusan bontja le a fékek és ellensúlyok rendszerét: kasztrálta az Alkotmánybíróságot, majd saját delegáltjaival töltötte fel a mindenkori kormány legjelentősebb ellensúlyaként számon tartott testületet. Kilenc évre biztosan bebetonozták Polt Pétert a legfőbb ügyészi pozícióba, Az MNB élére Matolcsy Györgyöt ültették, aki gátlástalanul szórja a közpénzt tündériskoláira. Létrehozták az egyszemélyes vezetésű Országos Bírói Hivatalt, amelynek élére Szájer József (Fidesz) feleségét ültették. Szétverték a jól működő ombudsmani rendszert, és hogyhogy nem, az újonnan létrehozott Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) élére 9 évre a fideszes médiabirodalom jogi képviselőjét nevezte ki Orbán Viktor.
Forrás: Origo
Miért szükségesek a független szervezetek?
Egyes állami szervek esetében kiemelt jelentőségű, hogy azok a mindenkori kormánytól függetlenek legyenek. Ennek oka az, hogy az adott szervezet a fékek és ellensúlyok rendszerében a kormányzattal szemben, annak döntéseit olykor felülvizsgálva, hatalmát korlátozva jár el (például Alkotmánybíróság, Költségvetési Tanács).
A függetlenség másik oka, hogy ezek az állami szervek gyakran a kormányzattal, a közigazgatással szemben védik az állampolgárok egyéni jogait (például ombudsmanok, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság). A függetlenségnek az is oka lehet, hogy így biztosítsák a megalapozott és hatékony gazdaságpolitikát, valamint a gazdasági élet tisztaságát (például Gazdasági Versenyhivatal, Magyar Energia Hivatal, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete).
A függetlenség biztosítása érdekében, törvényekben garantálták ezen intézmények vezetőinek függetlenségét a kormányzattól. Ennek az intézményrendszernek ma már csak a maradványait láthatjuk, a jogállamiság elvét sértve 2010 óta sajnos rendszerszinten zajlik a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása.
Az első lépés: Az ügyészség magához „ölelése”
2010-ben kapóra jött a kormánypártoknak, hogy lejárt a legfőbb ügyész megbízatása. Elsőként egy alkotmánymódosítással megszüntették a legfőbb ügyész parlamenti interpellálhatóságát. A változtatás a „szolgálati időt” is felemelte hatról kilenc évre, a legfőbb ügyész megválasztását pedig kétharmados parlamenti többséghez kötötte, utódja kinevezéséig (akár 13 évig) az előző ügyész marad pozícióban. Nem más ez, mint a tisztség „bebetonozása”.
Az Alkotmánybíróság „kasztrálása”
A legfőbb ügyész státuszának megváltoztatása csak bemelegítés volt. Kétharmados parlamenti többségüket kihasználva a kormánypártok elsőként az Alkotmánybíróság tagjainak jelölési metódusát változtatták meg (ehhez módosítaniuk kellett az Alkotmányt), majd a megüresedett alkotmánybírói székekbe saját jelöltjeiket, Bihari Mihályt és (a posztra egyesek szerint politikailag, mások szerint törvényileg alkalmatlan) Stumpf Istvánt, az első Orbán-kormány volt kancelláriaminiszterét választották meg.
A Rubicon átlépését jelentő lépés azonban egyértelműen a taláros testület hatáskörének – újabb alkotmánymódosítással megoldott – jelentős korlátozása volt. Ekkor a Fidesz úgy módosította az Alkotmánybíróság hatáskörét, hogy ne vizsgálhasson olyan ügyeket, amelyekről népszavazást sem lehet tartani. Mi úgy látjuk, ez egyenlő a testület kasztrálásával. Utolsó döfésként 2011-ben, egy újabb módosítással, 15-re emelték a taláros testület létszámát. A megnövelt létszámú szervezetet pedig jelentős részben a kormányzathoz valamilyen módon köthető jogászokkal töltötték fel, akik közül egyesek a nagy döntésekben is „hozták” a kormányzati elvárást.
Az új alkotmánybírók egy hónappal ezelőtti kinevezése tovább erősítette ezt a tendenciát. A kieső bírák ráadásul a radikális jogvédő vonalba tartoztak. Így az Ab-ban egyértelműen az új bírák többsége érvényesül, s a korábbi jogvédő szempontú elnököt (Paczolay) egy etatista-paternalista elnök (Lenkovics) váltja. Itt sem sikerült ugyanakkor minden igényt kimerítően a káderek ejtőernyőztetése, utólag legalábbis erre enged következtetni Stumpf István, aki egyedülálló módon a kormánypártoknak igen fontos kérdésekben mondott ellent, miután azok megválasztották.
Legfelsőbb bíróság helyett kúria, új vezetőkkel
A független intézmények körében a legfőbb bírói fórumot is elérte a jobboldali expressz. Az Alaptörvényt nyíltan kritizáló, a jobboldali igazságügyi csomag alkotmányosságát megtámadó, a bírák korai nyugdíjazása ellen élesen kirohanó Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság – korábban a Fidesz által is megszavazott – elnökét a Kúria kialakításának örvén – még a „régi” Alkotmány módosításával is – elmozdították.
Ezzel párhuzamosan átalakították a bírói igazgatás szervezetet is. A korábban testületi vezetésű Országos Igazságszolgáltatási Tanács feladatait az egyszemélyi vezetésű Országos Bírósági Hivatalra ruházták át, amelynek hatásköreit rendkívüli módon ki is szélesítették. Az OBH elnökét ráadásul már nem a bírói önkormányzatiság elvét követve választják, és nem is a Kúria elnöke látja el ezeket a feladatokat, hanem egy, az országgyűlés 2/3-os többségével (Fidesz) 9 évre választott személy. Ha a 9 év letelte után nincs az új jelöltnek kétharmados többsége, akkor a korábbi elnök megbízatása határozatlan idejűvé válik – mint a legfőbb ügyész esetében –, az új elnök megválasztásáig hivatalban marad. Az már csak „hab a tortán”, hogy ez a mindenható vezető a kormánypárt egyik prominens európai parlamenti képviselőjének a felesége.
Független jogvédő szervezetek átalakítása
Nem mehetünk el szó nélkül az ombudsmani rendszer radikális átalakítása mellett sem. A korábbi, egy általános, valamint több független szakombudsman működésén alapuló jól bevált jogvédelmi rendszert egy másik modell váltotta fel, amikor az általános jogok biztosán kívüli külön biztosok jogállását átalakították. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa, valamint a jövő nemzedék országgyűlési biztosa az új alapjogi biztos helyettese lett, így őket az alapjogi biztos utasíthatja. Láthatóan azonban ezen a területen nem sikerült tökéletesen a központosítás. Székely László, 2013-ban kinevezett alapjogi biztos először nyílt levélben kérte Lázártól a norvégok vegzálásának megszüntetését, amire a kormány is megtette a maga válaszlépéseit a Magyar Nemzet segítségével.
A médiahatóság átalakítása az egyik legjelentősebb változás volt. A korábbi Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) megbízatását egy új szervezet, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság felállításával szüntették meg. Az új szervezet hatásköreit jelentősen kiszélesítették, bár egyes, már-már rendészeti hatásköreiből – az Európai Unió eljárásai miatt – engednie kellett a kormányzatnak.
Az új rendszerben ráadásul az NMHH – jogalkotási jogkörökkel is rendelkező – elnökét 9 évre, a miniszterelnök nevezi ki. A miniszterelnöki kinevezés modellje nem az autonómiát erősíti, a 9 esztendős időtartam pedig itt is egyfajta „bebetonozást” jelent. Az NMHH új vezetője Szalai Annamária halála után a fideszes médiabirodalom egykori jogi képviselője lett, aki egyébként előtte magától a párttól is kapott megbízásokat.
Gazdasági élet tisztaságát védő testületek
A gazdasági élet tisztaságát biztosító független testületekkel szembeni küzdelem részeként a kormány összevonta a PSZÁF-ot az MNB-vel, amely pénzügyi gigaszervezetté vált, s amelynek az élén mindannyiunk kedvence, Matolcsy György áll. (De azért Szász Károlyt mentesítették a 98 százalék és több kellemetlen következmény alól a lex-Szász 3-mal). Az MNB Felügyelőbizottságát pedig nem töltötték fel tagokkal, hogy abban a nem fideszes parlamenti küldöttek ne tudjanak kellemetlenkedni (lásd: Róna Péter)
De lecserélték a KSH vezetőjét is, a NAV élére pedig sikerült a Fidesz által odagondolt Vida Ildikót tenni (aki a máig Simicska Lajos birtokában lévő Mahirnek volt a jogtanácsosa), aki egyébként még a szakmai feltételeknek sem felelt meg („szakirányú felsőfokú végzettséggel, legalább öt év közigazgatási gyakorlattal, öt éves vezetői tapasztalattal és kiemelkedő szakmai tekintéllyel rendelkező magyar állampolgár”), ezért Matolcsynak kormányrendeletet kellett módosítania.
A Magyar Energia Hivatal helyett Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal került, megerősített jogállás jogalkotási hatáskörrel is rendelkező önálló szabályozó szerv lett a korábbi kormányhivatalból. De a függetlenségnek ára is van: az új „rezsicsökkentésért” is felelős hivatal elnöke 2013-tól egy fideszes (ex)képviselő (2002-2013) között, aki – függetlensége jegyében – 2011 és 2013 között Fejér (vár)megye főispánja – bocs, kormánymegbízottja – volt. Valódi független ember a rezsiharc öklének független szervezete élén.
%20(1).png)
