Korábbi blogunkban összeszedtük, milyen témákkal szembesíthetik az európai képviselők Navracsicsot bizottsági meghallgatásán. Mint írtuk, szerepe a magyar alkotmányreformban, a hallgatók röghöz kötésében, vagy az egyetemek önállóságának felszámolásában tagadhatatlan.
Ha hazai ténykedését mérlegre tennénk: a bírói függetlenség csökkentése, a megyei önkormányzatok kádertemetővé süllyesztése, az ombudsmani rendszer szétverése, valamint asszisztálás a médiatörvényhez, a jobbra lejtő választási törvényhez és a választójogi törvényhez, illetve az alkotmányellenes törvényeket alaptörvénybe emelő 4. alkotmánymódosításhoz, kétségessé tenné biztosi jelölését.
A meghallgatáson végül négy problémás terület rajzolódott ki a kérdésekből: a magyar médiatörvény és szólásszabadság helyzete, a magyar kormány és az európai értékek viszonya, a hazai oktatáspolitika problémái, valamint a magyar kormány és a civil szervezetek viszonya. Végül nem tudtak nyugodt szívvel igent mondani a biztosjelöltre, írásbeli "pótvizsgára" küldte a szakbizottság.
Egybehangzó vélemények szerint a fideszes politikus jól állta a sarat, köszönhetően felkészültségének cinizmusának, kitéréseinek és az európai képviselők felkészületlenségének, illetve annak, amiért egyáltalán ő kerülhetett a magyar biztosjelölt pozícióba: sokáig távol tudott maradni azoktól a botrányoktól, amelyekkel nem értett egyet, pontosan emiatt romlott meg a viszonya Orbán Viktorral, mert nem elég vehemensen vállalja a konfliktusokat a stratégiai ügyekben. Így a korábbi kompromisszumkeresésre hivatkozva is tompította a feléje irányuló támadásokat.
Az a bizonyos médiatörvény
„Teljes mellszélességgel kiállok a sajtó szabadsága mellett.[...] Éppen én voltam az egyik közvetítő, aki az Európai Bizottsággal végigtárgyalta a médiatörvényhez kapcsolódó kérdéseket."
Való igaz, hogy 2012-ben maga Navracsics Tibor ment raportra az Európai Bizottsághoz, Neelie Kroes akkori EB-biztos a médiatörvény átalakítását és megfeleltetését kérte az EU-s normákkal. Az Európa Tanács ajánlásainak megfelelően fogja a kormány átdolgozni a magyar médiatörvényt – jelentette be az akkor még miniszterelnök-helyettes Brüsszelben, a magyarországi helyzetről rendezett európai parlamenti meghallgatáson.
Nem kezelte azonban a törvényjavaslat az európai aggályok többségét. Így az Európa Tanács egy 60 oldalas dokumentumban fogalmazott meg kifogásokat egyes médiatermékek kötelező regisztrációját, a kötelező tartalomszolgáltatást, a pályáztatásokat, a médiahatóság által kivethető büntetések mértékét, a közszolgálatiság követelményeit és a közszolgálati média irányítóinak kiválasztását illetően.
A legnagyobb problémát a Médiatanács tagjainak – a parlamenti kétharmad általi – megválasztásában, a közszolgálati média – végső soron – Médiatanács alá rendelésében látta. Álláspontjuk szerint, ugyanis így a Médiatanács és a közszolgálati média valójában nem független a politikától, hanem annak alárendelt. Ezzel az észrevétellel – a sajtóhírek szerint – az Európai Bizottság is egyetért, amely ismét felhívta a figyelmet a média függetlensége intézményi garanciáinak kiépítésére.
Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy bár történtek fontos előrelépések a médiaszabályozás módosításában, azonban az intézményi garanciák köre még mindig nem teljes. Továbbra is érvényesült a "kétharmad" akarata a magyar média igazgatásában.
Oktatáspolitika és röghöz kötés
Az elmúlt évek gazdaságpolitikájának legnagyobb áldozatai a magyarországi egyetemek és főiskolák voltak. Míg 2010-ben a felsőoktatás állami támogatására kb. 190 milliárd forint állt rendelkezésre, 2013-ban erre már csak 123 milliárd forint jutott.
Ez az összeg (kivéve, ha valamilyen pénzügyi zárolás nem jön közbe, mint ahogy általában az lenni szokott) a 2014-es költségvetés alapján fog valamelyest emelkedni ebben az esztendőben. Azonban az elmúlt évek forráskivonásait a legtöbb magyarországi egyetem és főiskola keményen megsínylette. A Debreceni Egyetem például, ahol a miniszterelnök tanévnyitó jubileumi beszéde elhangzott, az egyik legnagyobb vesztese volt a kormány megszorító politikájának.
Szintén problémás a uniós biztosjelölt kapcsolata a hallgatói szerződéssel. A röghöz kötés ugyanis teljességgel ellentmond az Erasmus-program mobilitást elősegítő filozófiájának, Európán belül csak Fehéroroszországban találunk hasonló jogszabályt.
A legfontosabb európai érték az egyetértés keresése
A kétharmad birtokában az a kormány, amelynek tagja volt Navracsics mindent, csak nem nagyvonalúságot és kompromisszumkeresést mutatott az elmúlt években. Az egyetértés keresése helyett otromba erődemonstráció jellemzi mind a mai napig a kormányzati politikát. A kormányzat és a kormánypárti parlamenti többség tevékenysége – a hangzatos deklarációk ellenére – fokozatosan építette le a fékek és ellensúlyok rendszerét, miközben az Alaptörvény szerint a magyar állam működése a hatalommegosztáson alapul.
2012 májusában, amikor Navracsics Tibor – a társadalom elvárásaira hivatkozva – levélben kérte az "ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát". Így tulajdonképpen beavatkozott a "harmadik hatalmi ág", a bíróságok működésébe. Hasonlóképpen vélekedett erről a Kúria elnöke is, aki közleményében határozottan visszautasította a miniszter kezdeményezését.
A bíróságokat illetően szintén az általa vezetett minisztérium készítette elő az Európában is jelentős felháborodást kiváltó, a bírák kötelező nyugdíjazását az Alaptörvény rendelkezései alapján elrendelő, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényjavaslatot. A hatályba lépést követően a törvényt mind nemcsak az Európai Unió Bírósága találta a közösségi joggal ellentétesnek, hanem az Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel is ellentétesnek találta, ugyanis a bírói függetlenség garanciáinak leépítéseként értelmezték a törvényt.
Ha egy táblázatban szeretnénk összefoglalni azokat a fontosabb törvényeket, amelyek hozzájárultak a fékek és egyensúlyok rendszerének - finoman szólva is - az eltorzulásához, akkor a következő főbb törvényeket emelhetjük ki:
Szintén nehezen fér össze az európai értékekkel örmény katonatársát álmában meggyilkoló azeri katona kiadása, akit aztán otthon nemzeti hősnek kijáró fogadtatásban részesítettek. Bár Navracsics először vonakodott, végül ő volt az, aki Orbán Viktor utasítására kiadta azt az azeri katonát Azerbajdzsánnak. Navracsics tehát annak ellenére írta alá az Orbán Viktor által elé tolt papírt, hogy tudta, ezzel egy gyilkos kerülhet szabadlábra. Az elvek helyett végül mégis győzött a lojalitás.
A virágzó civil társadalomról
“Magyarországon virágzik a civil világ. [...] A civil társadalommal karöltve indítottunk harcot a közigazgatásban jelentkező korrupció ellen."
Emlékezhetünk, hogy a Fidesz és a kormány már három nappal a választások után nekiment a Norvég Civil Alap pénzeit elosztó Ökotárs Alapítványnak. Azóta pedig volt házkutatás és adószámfelfüggesztés a virágzó civil társadalom és a pluralizmus jegyében.
Az elszánt korrupció elleni küzdelemről pedig könnyen eszünkbe juthat az információszabadságról szóló törvény megnyirbálása, ami miatt több civil szervezet kilépett a Navracsics minisztériumával együttműködő korrupcióellenes kerekasztalból, amit aztán fideszbarát "civilekkel" töltötték fel.
Az információszabadságról szóló törvény számos ponton korlátozta a közérdekű adatokhoz történő hozzáférést. A közérdekű adatokhoz való hozzáférés nélkül nagyon megnehezedik a kormányzat és a politika ellenőrizhetősége, működésének átláthatósága, így végső soron a kormányzati munka feletti társadalmi kontroll.
A fideszes, baráti civilek és pártja mindenesetre elégedettek Navracsics bizottsági meghallgatásán
teljesítményével.
Ellentmondott Orbánnak is
„Azt várom, hogy a magyar biztos a magyar kormány érdekeit képviselje majd Brüsszelben” - mondta Orbán Viktor, még Andor László biztossága idején, pedig nyilvánvalóan nagyon jól tudta, hogy az országuk melletti „kiállás” szigorúan tilos a bizottság tagjainak, ők ugyanis biztosi pozíciójukkal kötelesek az egész közösség érdekeit szem előtt tartani. Ez ugyanis az Európai Bizottság feladata, nem pedig a tagállami érdekek védelme. A tagállami érdekek védelmét ugyanis az EU-n belül a Miniszterek Tanácsa (és az Európai Tanács) látja el. Az Európai Bizottság biztosai részrehajlás esetén komoly szankciókkal is számolhatnak. Mint ahogy azt a hatályos alapszerződés is kimondja.
Most persze már érdekes módon a Fidesz háza táján is hasonlóképp látják a biztosok szerepét, Navracsics Tibor legalábbis a meghallgatáson úgy nyilatkozott: „Egy biztos nem szolgálhat nemzeti érdeket, csak a közösség érdekében tevékenykedhet”. Ezt nevezi a fideszes "szakzsargon" kettős mércének.
Akár a biztosi pozíciót is bukhatja
Az Európai Parlament szakbizottságának tagjai három órán keresztül faggatták Navracsics Tibort, de egyelőre még nem döntöttek, hogy támogatják-e, ezért "pótvizsgáztatják": hétfőig írásbeli kérdésekre is válaszolnia kell. Nincs minden esetben szavazás a biztosjelöltekről, a volt igazságügyi miniszter jelöltsége kapcsán azonban koránt sincs egyetértés, a pártok többségének kérésére pedig szavazásra is sor kerül. Ennek ellenére valószínűtlennek látszik, hogy végül ne engedjék biztosi pozícióba, hiszen az már Brüsszelben is nyilvánvaló, hogy Navracsics elutasítása esetén egyszerűen egy másik kádert küldene a kormány a biztosi pozícióba.
