A Fővárosi Közgyűlésben az októberi választások után 20 fideszes honatya foglalhatja el a székét, míg az ellenzéki pártok és a civil szervezetek összesen 13 főt delegálhatnak. Az eredményekből azonban kiszámoltuk: ha a Fidesz nem alakítja át saját érdekeinek megfelelően a választási törvényt, akkor még a jelen eredmény mellett sem lenne többsége a Fővárosi Közgyűlésben.
Nem véletlen tehát az önkormányzati választási rendszer fideszes módosítása, mert azzal kimaxolják a választási mutyit. Mi is írtunk róla, hogy a kormánypárt már áprilisban is csupán a meghekkelt választójogi törvény módosításának köszönhette a kétharmadot, mert egyébként, a minden szempontból jobbra lejtő pálya ellenére is messze lett volna a kétharmados többség megszerzésétől.
A Fidesz most úgy szabta át a fővárosi választások menetét, hogy a kormánypárti többség minél teljesebb módon érvényesüljön. A budapestieknek viszont az átalakítás katasztrofális következményekkel járhat, mert a tulajdonképpen 23 egymással versengő kisvárossá szabdalt főváros koncepciója ellehetetleníti az egységes fejlesztéspolitika kialakítását, ami még az eddigi rendszerben sem volt egyszerű. A ráadásul alkotmányjogilag is megkérdőjelezhető módosításokkal a kormánypártok ismét bizonyították, hogy nem csupán a fair play, de akár a jogállamiság kereteit is képesek szétfeszíteni, ha érdekük úgy kívánja.
Forrás: bazijoe.tumblr
Mandátumok a fővárosi közgyűlésben a 2010-es önkormányzati választási rendszer szerint
2014-ben az önkormányzati választásokon Budapesten a Fidesznek minden arról szólt, hogy sikerül-e kellően többségi irányba tolni a választási rendszert, ugyanis egy arányos választási rendszerben könnyen alulmaradhattak volna. Budapesten a közgyűlésben az erős budapesti baloldali-liberális tábornak akár még többségre is volt esélye egy arányos választási rendszerben, amilyen a 2010-es is volt.
Kiszámoltuk, hogyan szerepelt volna a kormánypárt, ha nem alakította volna magára a választási törvényt, és meglepő eredményre jutottunk. A rendszer átszabása nem csupán "sikeres" volt, hanem sorsdöntő is: a fővárosi közgyűlésben ugyanis csak úgy sikerült többséget szereznie a kormánypártnak, hogy magára szabta a választási rendszert. Enélkül, vagyis a 2010-ben hatályos önkormányzati választási törvény alapján a Fidesznek csak valamely más párttal együtt lenne meg a többsége a közgyűlésben.
Még jobban látszik a túlsúly, ha a 2010-es eredményeket vetítjük rá az új rendszerre. Akkor a Fidesz a szavazatok 50 százalékát szerezte meg, amellyel 17 helyet kapott a közgyűlésben az akkori 33-ból, 51 százalékot, ami megfelel a szavazati aránynak. Az új szabályozással a 2010-es eredmény 25 helyet eredményezett volna a Fidesznek, a mandátumok 75 százalékát. Tehát csupán a rendszernek köszönhetően 25 százalékkal nőne az elnyert mandátumok aránya.
Manipuláció a fideszes Budapestért
A módosított választási rendszer Budapesten csupán két ponton sérti az Alaptörvényt: nem közvetlen és nem egyenlő.
Nem közvetlen, mivel nem a képviselőket választjuk, hanem a (kerületi) polgármestereket. Míg egy társulásnál ez korrekt, de a Fővárosi Önkormányzat nem a kerületek (laza) társulása, hanem a főváros egészét megtestesítő szervezet.
Nem egyenlő, mert a kerületi polgármesterek egyenlő szavazattal rendelkeznek a közgyűlésben. Márpedig a kerületek lakosságszáma között óriási eltérések vannak: a legnagyobb kerület összlakosságszáma több mint hétszerese (145 ezer 510) a legkisebbének (19 ezer 982). S a közgyűlésben mindkettejüknek ugyanannyi szavazata lenne. Egy választópolgár szavazata tehát hatszor annyit ér, mint egy másiké pusztán azért, mert Budapest másik részén lakik. Ebben a formában tehát a rendszer sérti a választók közti egyenlőség elvét is.
Pedig a Fidesz-szólamokban pont azért gerrymanderingelt változtatta meg az országgyűlési választások előtt a választókerületek határait, hogy a lehető legkisebb arányban térjen el a választásra jogosultak száma az egyéni választókerületekben. Láthatólag sem a benyújtókat, sem pedig a Fidesz által delegált alkotmánybírákat nem érdekelte az, hogy még a kétharmad által keresztül dózerolt Alaptörvény is védi a választójog egyenlőségét.
Ennek ellenére most az a (Fidesz által delegált) Stumpf István, aki 2010-ben még alkotmányellenesnek találta a szavazókerületek rendeletben való szabályozásának kérdését, most párhuzamos indoklással elfogadta azt, így ezzel az egyszemélyes többséggel ment át a fideszes módosító az Alkotmánybíróságon. Pedig nemrégen még az Alkotmánybíróság mondta ki, hogy a választókerületek létszáma közti, akár kétszeres különbség is annyira aránytalan, hogy az már nem igazolható semmiféle alkotmányos indokkal. A hatszoros eltérés az új alkotmánybírák beiktatása után úgy tűnik, már egyáltalán nem jelent gondot a fékek és ellensúlyok őrének kirakatszervezetnek.
Megkérdőjelezhető továbbá a kettős többség elvének alkalmazhatósága is, hiszen a fővárosi közgyűlésben egy javaslat megszavazásához a kerületi polgármestereknek immár Budapest lakosságának legalább felét kell képviselnie. A kompenzációs listáról bekerült 9 jelölt ugyanakkor egyetlen kerületet sem képvisel, így kérdéses, hogy ők milyen súllyal kerülnek bele a számításba.
Csak a választási rendszeren múlt?
Ahogy azt már korábban is megírtuk, a baloldal (le)szereplését nem csupán a választási rendszer befolyásolta áprilisban és októberben sem. Nagy szerepe volt abban a médiában való kormányzati túlsúlynak, vagy a kampány baráti civilekhez és a kormányzathoz való "kiszervezésének" is. Mégis, az adatok fényében kijelenthető, hogy a baloldali ellenzék nem csupán a jobbra lejtő pálya miatt maradt alul áprilisban, és most sem. A baloldal számára a választások tétje leginkább a hajdan baloldali fellegváraknak számító kerületek megszerzése volt, amelyeknek nagy része azonban a Fidesznél maradt. A szimbolikus fontosságú főpolgármesteri posztra pedig a több hónapos huzavonát követően sem tudott a három baloldali párt igazi baloldali alternatívát kínálni. Ezek után nem csoda az sem, hogy az országos részvételi adatoknál máskor aktívabb Budapesti választókerületekben most ennyien távol maradtak az urnáktól.
Végeredményben, a baloldal országosan valamicskét javított a 2010-es eredményhez képest, de a hagyományosan baloldali körzetekben valamivel alacsonyabb volt a részvételi arány, mint az országos átlag. Így egyértelmű, hogy a baloldali pártok nem tudták növelni a szavazótáborukat.
Összességében azonban baloldalon a jelenlegi erőviszonyok alapján az MSZP ismét vezető pozícióban van a választások alapján, sőt megőrizte országos második helyét a Jobbik előtt is.
(A 2014-es Országgyűlési Választások 2010-es rendszer szerinti eredményét is kiszámoltuk. Itt olvashatod azt az elemzést. Annyit azért elmondunk: koránt sem lenne kétharmad.)
