A "Magyarország jobban teljesít" szlogen jegyében a kormány már régóta folyamatosan ünnepli a rekord foglalkoztatottságot. Csakhogy, ahogy arra többször rámutattunk, a foglalkoztatottság statisztikai javulásában jelentős szerepe volt a közmunka felfuttatásának és annak, hogy a külföldön munkát vállalók egy része is beleszámít az itthoni foglalkoztatottsági statisztikákba. Arról nem is beszélve, hogy a 2010 óta folyamatosan erősődő külföldi migráció is jelentősen csökkenti a feszültségeket a munkaerőpiacon (és javítja a statisztikákat), mivel a pár százezer külföldi munkavállaló foglalkoztatására egyszerűen nincs pénz sem a verseny-, sem pedig az állami szférában.
A bruttó minimálbér jelenleg 101 ezer 500 forint, de ez nettóban mindössze 66 ezer 483 forint, vagyis még az idei nettó minimálbér is messze alatta marad a KSH által meghatározott egy főre jutó tavalyi létminimumösszegnek. Januártól a közfoglalkoztatásért járó havi bér, a teljes munkaidő esetén bruttó 77 ezer 300 forint, vagy 99 ezer 100 forint között alakul. Ez nettóban 50 ezer 632 forint és 64 ezer 911 forint közötti keresetet jelent. Ha az illetőnek vannak gyerekei, akkor számuktól függően nőhet a nettó kereset.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat kutatásából az derül ki, hogy bár a segélynél jobb, a munkaerőpiacra nem vezet vissza, így hosszú távon ugyanúgy fenntartja a szegénységi spirált a közmunka. A programban résztvevők helyzete attól is nagyban függ, hogy ki és hogyan vezeti a közmunkások munkáját. Sokszor megfelelően ellátják őket, de egyes helyeken megalázóak és elégtelenek a közmunkások munkafeltételei, ez főleg a fizikai munkásokra jellemző.
forrás: liganet.hu
A közmunka csúcsra járatása
A választások előtt sikerült csúcsra járatni a közmunkát: a téli közfoglalkoztatásba a célként kijelölt 200 ezer helyett végül majdnem 230 ezer embert sikerült bevonni. Közvetlenül a választás után felmerült, hogy a közmunka ilyen mértékű kiterjesztése fenntarthatatlan, a közmunkásokat szélnek eresztik. Ezt támasztja alá, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szerint májusban 100 ezer fővel ugrott meg az álláskeresők száma.
Majd májusban Lázár János bejelentette, hogy nem lesz hátra arc: az államnak május 1. és december 31. között éves szinten 200 ezer embernek kell biztosítania közmunkát, ami legalább annyi ember, mint amennyi május 1-je előtt dolgozott, sőt bizonyos településeken több is. Azóta az az ígéret is elhangzott tőle: a kormány célja, hogy 2015 januárjától minden munkaképes korú, egészséges embernek legalább közmunkát biztosítson.
Állások már a versenyszférában is!
A Portfolio azt próbálta megbecsülni, hogy milyen arányban járulnak hozzá a már említett tényezők a foglalkoztatottság növekedéséhez. Pozitívum, hogy már világosan látható, a versenyszféra is kiveszi a részét a növekményből. De hozzáteszik, a foglalkoztatottak közül jelenleg nagyjából 80 ezer főt azok a külföldön dolgozók jelentenek, akik itthon is rendelkeznek háztartással. A gazdaságilag aktívak száma is emelkedett a korkedvezményes nyugdíjra jogosultak létszám csökkenésének, másrészt a nyugdíjkorhatár-emelés hatása miatt, de ezek még mindig elmaradnak az uniós átlagoktól.
A versenyszférában tapasztalható pozitív jelenség az idei gazdasági növekedésnek köszönhető: nyolc éve nem látott ütemben bővült a magyar gazdaság az év második negyedévében.
A minimál- és közmunkásbér is a létminimum alatt
A Központi Statisztikai Hivatal idén is közzétette a létminimumösszegeket, de harmadik éve nem közlik, mennyien is élnek ez alatt. Ráadásul a szegénységi statisztikákon is spórolt a hivatal, így azok csak novemberben lesznek hozzáférhetőek. Utoljára 2010-ben közölték a létminimum alatt élők százalékos arányát, ekkor 37 százalék, azaz 3,7 millió ember élt a küszöb alatt. Pontos adatot immár nem tudunk, de a bűvös 4 milliós határt már 2012-ben átléphette a létminimum alatt élők száma.
Ez egymillióval több, mint a kétezres évek elején. Mindenesetre a létminimum összege jócskán lehagyta a nettó minimálbért: 2013-ban egy egyedülálló felnőttnek 87 ezer 510 forintra, egy két felnőttből és két gyerekből álló családnak 253 ezer 779 forintra, míg egy egyedülálló nyugdíjasnak 78 ezer 759 forint jövedelemre lett volna szüksége a létminimum eléréséhez. A tavalyi érték minimálisan nőtt a 2012-hez képest: akkor 85 ezer 960 forintra lett volna szüksége egy felnőttnek a megélhetéshez a KSH szerint. A bruttó minimálbér jelenleg 101 ezer 500 forint, de ez nettóban mindössze 66 ezer 483 forintot jelent, vagyis még az idei nettó minimálbér is messze alatta marad a KSH által meghatározott egy főre jutó tavalyi létminimumösszegnek.
Januártól a közfoglalkoztatásért járó havi bér, teljes munkaidő esetén bruttó 77 ezer 300 forint és 99 ezer 100 forint között alakul. Ez nettóban 50 ezer 632 forint és 64 ezer 911 forint közötti keresetet jelent. Ha az illetőnek vannak gyerekei, akkor számuktól függően nőhet a nettó kereset. A közmunkás minimálbérnél 3 gyereknél 76 ezer 141 forintot, 2 gyereknél 70 ezer 632 forintot, 1 gyereknél pedig 60 ezer 632 forintot jelent. Mint könnyen belátható, ez még messzebb van a létminimumösszegektől.
A segélynél jobb, de drága, és nem vezet vissza a munkaerőpiacra
A Magyar Szegénységellenes Hálózat kutatásából az derül ki, hogy bár a segélynél jobb, a munkaerőpiacra nem vezet vissza a közmunka, így hosszú távon ugyanúgy fenntartja a szegénységi spirált. A kutatás szerint a szocialista kormány teremtette meg az alapokat a 2009-es „Út a munkához” programjával (amelyben szigorította a segélyezés rendszerét és jogosultság feltételeit). A Fidesz-kormány ezt úgy módosította, hogy amíg közmunkásbér 2009-ben megegyezett a minimálbérrel, a mostani 50 000-es fizetés viszont 16 ezerrel kevesebb, ráadásul a segélyt is 22 800 forintra csökkentették. Megjegyzik, hogy egyik sem segített a munkaerőpiacra való visszatérésen, és statisztikai kozmetikázási célt szolgáltak.
A közmunka programban résztvevők helyzete attól is nagyban függ, hogy ki és hogyan vezeti a közmunkások munkáját. Sokszor megfelelően ellátják őket feladattal, de egyes helyeken megalázóak és elégtelenek a közmunkások munkafeltételei, ez főleg a fizikai munkásokra jellemző. Ha ehhez még hozzáadjuk azokat az apróságokat, hogy a közmunkások a kampány alatt olykor muszájból fideszes pártrendezvények termeinek berendezését végezték, valamint fideszes ajánlószelvényeket osztogattak, már kicsit teljesebb képet kapunk a közmunkaprogram körüli állapotokról.
Ráadásul a közmunka drága is: minden közmunkás több mint 115 ezer forintjába kerül az államnak, míg a dolgozók ennek kevesebb, mint a felét kapják kézhez.
Orbán: a közmunka jótétemény a romákkal
A miniszterelnök október elején úgy fogalmazott, hogy "a közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény, amit az elmúlt négy évben adhattunk". Orbán Viktor szerint a közmunkaprogramban egy év alatt részt vevő mintegy 300 ezer emberből 57 ezren voltak olyanok, akik korábban semmit nem dolgoztak, ez volt rá az első lehetőségük.
Valójában azonban a hátrányos térségekben, ahol semmiféle egyéb munkalehetőség sincs, a közmunkát osztó önkormányzat az emberek sorsát eldöntő szervezetté vált azáltal, hogy saját hatáskörben, nem túl átláthatóan dönti el, a sok jelentkezőből ki kaphat közmunkát, és ki nem. Ha pedig akár a fele is igaz annak, hogy egyes kelet-magyarországi településeken akár "nyílt szavazást" tartottak annak érdekében, hogy ellenőrizhető legyen, hogy jó helyre adták-e a romák a szavazatukat, akkor bizony a közmunka nem a megoldás. Akkor az a közpénz szavazatvásárlásra való felhasználása, tulajdonképp emberéletekkel való játszadozás, ahol a hatalmon lévők a munkaadás esélyének lebegtetésével bebetonozzák magukat a hatalomba, míg a szegénységben élők a politika kiszolgáltatott szavazó bábuivá degradálódnak.
