Szijjártó Péterre most már nemcsak mint a keleti nyitás unortodox apostolára, hanem mint a világlehülyézési miniszterként is tekinthetünk. Az utóbbi hetekben Szijjártó gyakorlatilag csak a Dalai Lámával nem került (még) konfliktusba.
A jelenlegi magyar diplomácia működését jól érzékelteti az, hogy Szijjártónak mindössze egyetlen nap alatt sikerült lehazugoznia a görög belügyminisztert és kioktatnia az olasz külügyminisztert, továbbá megállapítania azt, hogy „a horvátok szemébe hazudnak a magyar és az európai embereknek is.”
Önmagában azzal, hogy Szijjártó kritikát fogalmaz meg a sokszor valóban Magyarország felé igazságtalan vádakkal szemben, nem lenne baj: magával a kocsmai stílussal azonban már annál inkább. Elviekben egy ilyen kiélezett és sok-sok feszültséggel terhelt helyzetben a legfontosabb az lenne, hogy a külkapcsolatokért felelős szereplők, ne veszítsék el a fejüket: ez a mi külügyminiszterünknek sajnos nagyon nem sikerült. Így külföldön - főleg a szomszédaink – annyira megorroltak ránk, hogy hosszú évek kellhetnek majd ahhoz, hogy legalább normalizálhassuk Magyarország külkapcsolatait.
Kép forrása: kepeslajoska.tumblr.com
A „futsaldiplomácia” előzményei
Az iskolapadból rögtön a pártpolitikába fejest ugró Szijjártó Péter bizony megjárta a leghálátlanabb posztokat, mire végül szakértelme és józan értékelvűsége Orbán Viktor melletti feltétlen és megkérdőjelezhetetlen lojalitása, valamint a számok alapján sem túl sikeres keleti nyitás megszemélyesítése miatt kiköthetett a külügy élén.
Szijjártó kinevezésével hatalmas átalakítások kezdődtek a külügyi tárcánál. Ezt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a nyugatbarát, atlantista diplomaták helyett (Szijjártó elődjét, Martonyi Jánost is ide lehet sorolni) lojális futsaljátékosok árasztották el a minisztériumot, egyben a szakemberek helyét átvették a parancsra mozgatható Szijjártó-fiókák. Ismert, tavaly ilyenkor 107 embert rúgtak ki attól a tárcától, amelynek az a feladata, hogy javítsa a külpolitikai kapcsolatainkat, illetve megpróbálja rendezni a különböző konfliktusokat.
Már korábban lehetett látni, hogy az évtizedes tapasztalattal rendelkező Martonyi János, illetve a szakképzett apparátus hiánya kínos külpolitikai galibákhoz vezethetnek. Mikor maga az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama kritizálta a magyar kormányt, akkor Szijjártó Péter úgy reagált, hogy az amerikai elnök rosszul van tájékoztatva, illetve olyan dolgokba ártják bele magukat az amerikaiak, amelyekhez semmi közük. Az USA ilyen hangvételű nyilatkozatokat általában csak Irántól vagy Észak-Koreától szokott kapni, nem pedig egyik európai szövetségesétől.
Most pedig a menekültválságnak köszönthetően gyakorlatilag mindenkivel sikerült összerúgnunk a port.
Összevesztünk mindenkivel
Nagy a jövés-menés mostanság a külügyminisztériumban. Sorra hívják be a velünk nem azonos álláspontra helyezkedett országok nagyköveteit, és közlik velük, mondják meg otthon a feletteseiknek, hogy Magyarország a menekültválságra egyedül jól reagáló ország, és mindenki más helikopter csak igaztalan vádakat fogalmaz meg a magyar kormánnyal szemben.
A magyar külügynek, illetve Szijjártónak abban igaza van, hogy a több ország kormánya valóban botrányosan kezeli a menekültkérdést. Azt azonban képtelen a külgazdasági és külügyminiszterünk belátni, hogy mi sem vagyunk jobbak. Például az egy dolog, hogy a szerbek buszoztatják a menekülteket a magyar és a horvát határig, a horvátok pedig hozzánk, de arról - ahogy a 444.hu is írja - már valahogy elfeledkezik a sok kritika közepette a magyar diplomácia feje, hogy mi pedig ezeket embereket egyenesen visszük bármifajta ellenőrzés nélkül (esetleg akár olyanokat is, akik részt vettek a röszkei konfliktusban) az osztrák határra.
Most, amikor a magyar kormányt a jogos bírálatok mellett számtalan igazságtalan, olykor nemtelen kritika éri, nagy szükség lenne higgadt magyar külképviseletre. Ehelyett a magyar csapatkapitány diplomácia feje többek között egyszerűen csak szánalmasnak nevezi a horvát miniszterelnököt, hazugságkampánnyal vádolja meg az osztrák kancellárt, avagy kulturálatlannak nevezi a román miniszterelnököt. Ezzel pedig sokkal inkább egy futsalmeccs lelátójának hangulatát, mintsem a magyar külpolitikai vezetés szintjét sikerül hoznia.
Nagy Attila Tibor a Méltányosság Intézettől azt mondja, ahogyan a magyar külügyminiszter kifejezi magát, annak már nincs köze a diplomáciához. Most látni, krízis esetén milyen gyorsan szétszakadnak az együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok szálai. Egymás között már nemigen van kommunikáció.
Szijjártó „diplomáciai érzékét” jól mutatja, ha csak egyetlen nap történéseit mutatjuk be: szeptember 19-én Szijjártó egy közleményen belül mondta azt a görög belügyminiszterről, hogy a csillagokat is lehazudta az égről, majd figyelmeztette az olasz külügyminisztert, hogy jobban tenné, ha arra figyelne, hogy országa minden uniós előírást betartson, ahogy Magyarország betart. Még ugyanezen a napon a horvát kormányt gyalázta hosszasan azért, mert a horvátok most pont azt csinálták velünk, mint amit mi csináltunk az osztrákokkal korábban (akkor mi nem tájékoztattuk az osztrák hatóságokat, hogy mikor és mennyi menekültre kell számítaniuk).
Az ENSZ főtitkárát is sikerült kioktatni
Jelenleg a duzzogás vezeti a magyar diplomáciát: úgy tűnik, hogy a kormány azáltal mélyen meg lett sértve, hogy nyugati sajtóorgánumokban kritikus hangon szóltak a rendőrség határ menti közreműködéséről, és hogy megbélyegző, szerintük a tényeket hamis színben feltüntető képek jelentek meg röszkei fellépésükről.
Szijjártó Péter ezzel kapcsolatban egész pontosan azt mondta, hogy: „bizarr és megdöbbentő, ahogy a nemzetközi politikai élet és a nemzetközi média egyes szereplői interpretálták az eseményeket, ahogy a nemzetközi politika egyes megbecsült szereplői azok oldalára álltak, akik órákon át dobálták a rendőröket kövekkel és betondarabokkal”.
A gyógyszer talán nem sokkal ezután gurulhatott el a leginkább, amikor a magyar külügyminiszternek még az ENSZ főtitkárát is sikerült kioktatnia: Ban Ki Mun „nem a valós tények alapján foglalt állást”, így nyilatkozata „bizarr és felháborító”. Pedig az ENSZ főtitkára mindösszesen csak annyit mondott, hogy sokkolta az a látvány, ahogy ezekkel a menekültekkel és migránsokkal bántak Röszkénél.
A diplomáciában a sarki kocsma stílus nem menő
Bár külföldön valóban gyakran elszabadult a ló, ha a magyar „menekültkezelés” szóba került - gondoljunk csak arra, hogy az osztrák kancellár gyakorlatilag lenácizta a magyar kormányt, amikor a menekültek vonatoztatása kapcsán arról beszélt, hogy mindez a „legsötétebb időket idézi a kontinensünkön” – ezeket a vádakat nyilvánvalóan vissza kell utasítani, azonban a diplomácia világában korántsem mindegy, hogyan is tesszük ezt. Legközelebbi szomszédainkkal, szövetségi rendszerünk tagjaival és kereskedelmi partnereinkkel való kapcsolatainkat ugyanis sokkal nehezebb és hosszabb lesz visszaépíteni, mint amilyen könnyű volt meggondolatlanul lerombolni. Ezek az országok ráadásul nem csupán legközelebbi katonai szövetségeseink és gazdasági partnereink, egyben sok magyar lakóhelyéül szolgálnak, akiket személyükben is érinthet az Orbán-kormány kocsmai stílusú, szakmai berkekben vállalhatatlan külpolitikai kommunikációja.
Akár van igazság Szijjártó szavaiban, akár nincs, ilyen stílusban és formában még a sarki kocsmában sem lehet viselkedni, nemhogy a patikamérleg kényességű nemzetközi diplomáciában. Mostanra vált bizonyosra, hogy a külügyminisztériumban dolgozó futsalcsapat diplomáciai érzéke és tudása messze-messze elmarad a korábbi magyar külügyi apparátusokétól, legalábbis Martonyiétól mérföldekre van biztosan.
