Az Eurostat december elején publikálta a 2014-es mediánbéreket bemutató listáját, amely alapján ismét bebizonyosodott, hogy a magyar bérek jócskán le vannak maradva a nyugat-európai bérekhez viszonyítva. De még a hasonló fejlettségű országok között sem állunk túl jól, a vizsgált 26 országból csupán 4 országot tudtunk megelőzni.
Az egy munkaórára jutó mediánkereset 2014-ben Magyarországon 3,6 euró volt, miközben az uniós átlag ennek majdnem négyszerese, azaz 13,2 euró. Ha vásárlóerő-paritás alapján nézzük az adatokat, akkor sem teljesítünk sokkal jobban. A vizsgált 26 országból a 21. helyen szerepel Magyarország, tehát abban sem lehet bízni, hogy relatíve olcsóbb lenne minden Magyarországon. Az összevetésből jól látható, hogy hiába indult meg az elmúlt években jelentő bérfejlesztés az országban, az csupán arra elegendő, hogy mérsékelje a lemaradásunkat, arról pedig beszélni sem érdemes, mikor zárkózunk fel a nyugati bérekhez.
Nagyon alacsony a mediánkereset
Az Eurostat által nem rég publikált lista tökéletesen megmutatja, hogy a magyar bérek mennyire alacsonyak összevetve az uniós átlaggal. 2014-ben az egy munkaórára jutó mediánkereset Magyarországon 3,6 euró volt, miközben az uniós átlag ennek majdnem négyszerese, 13,2 euró. A különbség csak nagyon minimális mértékben mérséklődött az elmúlt másfél évben. A mediánbér azt mutatja meg, hogy mekkora a középső kereset, azaz efelett és ezalatt ugyanannyi dolgozó keres többet, vagy kevesebbet. Ha sorba állítanánk a dolgozókat, akkor ez lenne a középső kereset. A magyar foglalkoztatottak fele még ezt az 3,6 eurót sem kereste meg óránként 2014-ben, így az ő helyzetük még inkább kiábrándító. A vizsgált 26 uniós országban a mediánkereset csak Bulgáriában, Romániában, Lettországban és Litvániában alacsonyabb, tehát a közvetlen versenytársaink többsége előz minket. Szlovákiában 10 évvel ezelőtt például még alacsonyabb voltak az bérek mint Magyarországon, most az óránkénti mediánkereset majdnem 1 euróval több.
Ha vásárlóerő paritáson nézzük az adatokat sem jobb a helyzet. Itt az összesített listán csak egy helyet tud javítani Magyarország. Ez a lista azt mutatja meg, hogy egyetlen egy óra munkával mennyi mindent tudna megvásárolni egy magyar munkavállaló. Magyarországon ez az érték 6,5 PPS, Szlovákiában szintén ennyi, Lengyelországban 7,4 PPS, Csehországban 7 PPS, de például a nem Unió tag Montenegróban 6,9 PPS.
Dolgozói szegénység
Az Eurostat is megvizsgálta, hogy a tagországokban hányan dolgoztak 2014-ben a medián órabér kétharmadánál kevesebb bérért, Magyarországon ez az adat 17,8 százalék volt, ami kicsivel rosszabb, mint az uniós átlag. Ez azt jelenti, hogy körülbelül minden hatodik magyar munkavállaló órabére kevesebb mint 2,4 euró volt, ami körülbelül bruttó 132 forintnak felelt meg. Jómódúnak már azok sem mondhatóak, akik a mediánkereset alatt keresnek (többségük épphogy csak ki tud jönni hónapról hónapra), de a dolgozói szegénység abszolút mélypontja az a szint, ahol még a mediánkereset kétharmadát sem keresik meg a munkavállalók. De uniós összehasonlításban azok sem örülhetnek, akik a medián órabérnél többet keresnek, mivel aki Magyarországon relatíve jómódúnak számít, az Nyugat-Európában minden szempontból szegénynek számítana (hacsak oda nem megy dolgozni négy-ötszörös bérért).
A legalacsonyabb keresetűek között Magyarországon a közmunkások és minimálbért keresők vannak. Utóbbiak helyzete hazai szinten sokat javulhat a kormány által bejelentett bérfejlesztésnek köszönhetően, de régiós és uniós összehasonlításban még így is jelentős marad a lemaradásunk. A közmunkások helyzete pedig továbbra is kiábrándító marad, hiszen az elmúlt években már bebizonyosodott, hogy a kilépési korlátokkal nem tudnak megbirkózni, és csak néhány százalékuk tud elhelyezkedni a versenyszférában.
Amikor az egy óra vetített béreket hasonlítjuk össze, érdemes kiemelni, hogy egy magyar munkavállaló egy órára jutó termelékenysége jóval alacsonyabb, mint egy nyugat-európai munkavállaló termelékenység, így nem túl egzakt összehasonlítani azt, hogy ugyanazért a munkáért mennyivel keresünk kevesebbet.
Mennyit segít a bérfejlesztés?
A munkaerőhiány miatt az elmúlt években több szektorban is jelentősen emelkedtek a bérek, a magyar kormány pedig novemberben jelentős bérfejlesztést jelentett be a minimálbért keresők körében - ezzel párhuzamosan pedig többlépcsős járulékcsökkentést. A bérfejlesztés célja a régiós lemaradás mérséklése, hiszen az elmúlt években már Szlovákiában és Lengyelországban is meghaladta mind az átlagkereset, mind a minimálbér szintje a magyart. Ennek közvetlen következménye, hogy egyre több szektorban alakult ki munkaerőhiány, mivel a magyar munkavállalók körében már nemcsak a nyugat-európai országok, hanem Szlovákia, vagy éppen Csehország is sokkal vonzóbb célponttá vált.
Az sem véletlen, hogy a munkaerő-piaci feszültség a nyugat-magyarországi megyékben még jelentősebb, hiszen egyre többen járnak át a határon dolgozni - ez a statisztikákban is látszik, a külföldön dolgozó de magyarországi lakhellyel rendelkező munkavállalók száma jelentősen emelkedett az elmúlt 5 évben. A bérfejlesztés mérsékelheti a munkaerő-piaci feszültségeket, hosszú távú megoldást azonban nem nyújt, mivel a béremeléssel és adócsökkentéssel együtt továbbra sem fogjuk elérni a kívánt szintet. Ennek egyik oka, hogy régiós összehasonlításban nagyon magas az adóék, és ezen a járulékcsökkentés sem fog segíteni. A magyar munkavállalók pedig nem lesznek termelékenyebbek attól, hogy többet fognak keresni, csak drágábbak. Az egy órára vetített mediánkereset kicsit magasabb lesz a most bemutatott értéknél, a lemaradás azonban továbbra is hatalmas lesz, így a legképzettebb munkaerőnek továbbra is megéri Nyugat-Európában szerencsét próbálnia.
2017-ben az egy órára vetített minimálbér 3,4 euró lesz, tehát alatta lesz a 2014-es mediánkeresetnek. Azzal természetesen a Ténytár is tisztában van, hogy a minimálbérre bejelentett munkavállalók jelentős hányada jóval többet kereset, mint a minimálbér, ennek szűkítésén azonban csak a hatékonyabb felderítés tudna segíteni.
Komoly gondok lehetnek még
A magyar bérszínvonal helyzete három tényezőre vezethet vissza: az alacsony termelékenységre, az élőmunkára rakódó magas terhekre és a magyar gazdaság általános fejlettségi szintjére. Az első és a harmadik tényező szoros összefüggésben van egymással, és ahogy a magyar gazdaság stagnált az elmúlt 10 évben, úgy a termelékenység sem javult. Az agresszív bérfejlesztés pedig nem nyújt megoldást hosszú távon, ha a termelékenység meg közben nem javul, mivel a cégeknek egyre drágábbá válik az egységnyi munkaerő, miközben több profitot nem fognak termelni.
A régióban már eddig sem számítottunk versenyképes országban, versenyképességünk egyik kulcsát pedig mindig is az alacsony bérekben kellett keresni. Ha a következő években a bérek növekedési üteme jóval meg fogja haladni a termelékenységét az komoly fejtőrést fog okozni minden munkaadónak, és potenciális beruházónak: a mediánkereset lehet magasabb lesz, a versenyszférában viszont könnyen állások szűnhetnek meg.
