Korántsem volt felhőtlen a hangulat az Orbán-Putyin sajtótájékoztatón, és ebben talán az is szerepet játszhatott, hogy a magyar fél a zárt ajtós tárgyalások mögött megpróbált jobb alkuk kicsikarni a Paks II. hitelszerződéssel kapcsolatban, figyelembe véve a jelenlegi piaci viszonyokat. Orbán Viktor szerint nem szerepelt napirenden a kérdés, azonban a magyar miniszterelnök ellentmondásba került Putyinnal, aki „tájékoztatta Orbánt”, hogy hajlandóak lennének akár 100 százalékban is finanszírozni a beruházást.
A Fidesz szerint az évszázad üzlete köttetett meg akkor, amikor a magyar és az orosz fél megállapodtak a paksi bővítésről, az elmúlt 3 évben azonban jócskán megváltoztak a piaci viszonyok, és akkor még kedvezőnek mondható kamatok ma már drágának számítanak. Magyarország megítélése sokat javult a befektetők szemében, az ország adósságbesorolása kikerült a bóvli kategóriában, és ma már egyértelműen olcsóbban tudnánk hitelhez jutni a piacokról, mint amilyen feltételek szerepelnek az oroszokkal kötött megállapodásban.
Az oroszokkal kötött megállapodást ráadásul már 2014-ben sem lehetett az évszázad bizniszének nevezni, mivel a szerződésnek számos olyan pontja van, ami még inkább kiszolgáltatottá teszi Magyarországot, Putyin pedig nem szeretné kiengedni hazánkat az orosz medve öleléséből.
A paksi hitelszerződés
A paksi hitelszerződést már 2014-ben sem neveztük egy kedvező megállapodásnak, annak ellenére, hogy az akkori piaci viszonyok mellett relatíve kedvező kamatozású hitelkeretről állapodtunk meg az oroszokkal. Ennek elsődleges oka az volt, hogy Oroszország sosem arról híres, hogy baráti alapon kedvező feltételek mellett nyújtana hitelt a térség országainak, inkább az orosz medve célja az, hogy minél inkább magához láncolja a kelet-európai országokat. A paksi hitelszerződéssel pedig Magyarországon jócskán kiszolgáltatottjává válik Oroszországnak, és a diverzifikáció helyett tovább növeljük az energiafüggőségünket az oroszok irányába.
A hitelszerződésnek ráadásul több olyan pontja is van, ami a magyar félre nézve nem kedvező. Például 180 napos késedelem esetén az orosz fél igényt tarthat a teljes fennmaradó részre egészében. A jelenlegi piaci körülmények között persze nehéz elképzelni, hogy Magyarország ne tudná törleszteni a hiteleket, azonban 10-15 évre nem lehet előre látni, és szinte biztosra vehető egy ilyen hosszú időhorizonton újabb pénzpiaci turbulenciák kialakulása, amelyek akár súlyosan érinthetik a hazai gazdaságot. A hitelszerződéssel Magyarország végtelenül kiszolgáltatottjává válik a Kremlnek, az oroszoknak pedig jó ez a helyzet.
A megállapodás alapján az orosz hitelt 2014 és 2025 között lehet felhasználni, majd ezt követően 2026-ban kell törleszteni az első részletet. Az első hét évben 25 százalékot, a következő hét évben 35 százalékot, az utolsó hét évben pedig 40 százalékot kell törleszteni. A törlesztés mellett a kamat is több lépcsős: 2026-ig 3,95 százalék, majd ezt követően a törlesztő részlet arányával együtt emelkedik: 4,5 százalék, 4,8 százalék, majd 4,95 százalék lesz.
Ellentmondás Orbán és Putyin között
Az elmúlt években sokat javult Magyarország megítélése a pénzpiaci szereplők körében: a stabil és alacsony államháztartási-hiány, valamint a papíron jól mutató makrogazdasági mutatók miatt végül 2016-ban a nagy hitelminősítők sorban felminősítették Magyarország adósságbesorolását bóvliból befektetésre ajánlott kategóriába. A felminősítés hatására az ország finanszírozása még olcsóbbá vált, bár a hatás marginális volt abból a szempontból, hogy az elmúlt években az alacsony kamatkörnyezetben amúgy is jócskán olcsóbbá vált az adósság finanszírozása. Ennek fényében pedig az évszázad üzletének kijelentett paksi megállapodás már a Fidesz számára is egyre kényelmetlenebbé válhatott, hiszen jelen körülmények között piaci forrásokból jóval olcsóbban tudnánk finanszírozni a beruházást: a kamatláb 3 százalék körül alakulna. A mostani piaci körülményeket figyelembe véve a magyar kormány még inkább rossz üzletet kötött 2014-ben, visszatáncolása azonban nehezen van lehetőség, ha a megállapodás másik oldalán ott van az orosz medve, akinek pont az volt a szándéka, hogy magához láncolja Magyarországot. Ha visszatáncolást nem is kísérelt meg Orbán Viktor a múltheti találkozón, a zárt ajtós tárgyalás során szinte biztosra vehető, hogy előkerült a szerződés újratárgyalásának lehetősége. Bár a tárgyalást követő sajtótájékoztatón az Origo kérdésére tagadta Orbán Viktor, hogy napirenden szerepelt volna a paksi beruházás kérdése, Putyin egészen mást mondott ezt követően:
Tájékoztattam Orbán miniszterelnök urat a további lehetőségekről is, akár a 100 százalékát is készek vagyunk hitelezni, de akkor persze meg kell változtatni a megállapodások passzusait – mondta Putyin orosz elnök.
A magyar miniszterelnök és az orosz elnök szavai között súlyos ellentmondás figyelhető meg, ennek oka pedig az lehet, hogy Orbán Viktor a zárt ajtós tárgyaláson újratárgyalási javaslattal élt, ami az orosz félnek nem tetszett. Ez egyfajta magyarázatot is adhat arra, hogy miért volt annyira hűvös a hangulat a sajtótájékoztatón, és végül miért állította azt Orbán Viktor, a paksi hitelszerződés „egy jó megállapodás, és azt nem akarjuk kockáztatni, hanem annak a végrehajtására törekszünk”.
100 százalékos orosz hitel?
Az orosz fél tehát tett egy ajánlatot Magyarországnak, ennek fényében nemcsak 80 százalékát, hanem a teljes 100 százalékát is finanszíroznák a beruházásnak, magyar önerőre nem lenne szükség. Egy új megállapodás fényében nyilván ki lehetne csikarni, hogy a korábbi megállapodáshoz képest 100 százalékos szerepvállalás mellett az orosz fél mérsékeljen a kamatkondíciókon. Azonban, ha szóba is került ez a zárt ajtós tárgyalás során, Putyinék vélhetően nem álltak elő olyan ajánlattal, ami a mostani piaci kondíciók közelébe esett volna. Ez már csak azért sem fordulhat elő, mert az orosz gazdaság közel sincs olyan jó állapotban, mint három évvel ezelőtt, a nemzetközi olajár bezuhanása és a nemzetközi szankciók miatt rengeteget szenvedett az orosz gazdaság, és a pénzpiacokhoz is drágábban férnek hozzá, mint néhány évvel ezelőtt. A rosszabb gazdasági helyzet miatt nyilván a paksi beruházás finanszírozása is terhet jelent az oroszoknak, azonban politikai okok miatt biztosan nem hátrálnak ki a beruházás mögül, ahogyan erre már többször is kitértünk.
Magyarország számára nyilván a 100 százalékos orosz finanszírozás még rosszabb lenne, hiszen nemcsak 80 százalékban, hanem 100 százalékban az oroszok lekötelezettei lennénk, az orosz medve irányából a zsarolási potenciál lehetősége pedig még nagyobb lenne. Arról nem is beszélve, hogy az esetlegesen elszálló költségek miatt még több pénzt kellene felvenni az oroszoktól, végtelenül kiszolgáltatottá téve az országot.
kép forrása: infotandem
Kevés szó esett eddig róla, de a mostani hitelszerződés tükrében az elszálló költségeket a magyar fél finanszírozná önerőből (ami egyenlő a piaci hitelfelvétellel), mivel a hitelszerződés 10 milliárd eurós orosz hitelről szól, ami 3000 milliárd forintnak felel meg, ha 300 forint/euró átlagos árfolyammal számolunk. A tervezett költség maradék részét, 750 milliárd forintot állna a magyar fél. Ahogyan fenti infógrafika is mutatja, a hasonló volumenű beruházások az elmúlt években jócskán drágábban valósultak meg a tervhez képest, Magyarországon pedig nem újdonság, az állami beruházásokon nyertes felek jócskán felülárazzák a különböző tételeket, a korrupció pedig minden szinten jelen van. A paksi beruházás a mutyizás fellegvára lehetne, a végösszeg pedig jócskán meghaladná a 3750 milliárd forintot. Ha az oroszok állnák 100 százalékban a beruházás költségeit, beleértve azt is, hogy tervhez képest jóval drágábban valósulna meg a beruházás, akkor Magyarország gyakorlatilag adósságrabszolga helyzetbe kerülne az orosz féllel szemben, ami teljes mértékben ütközik az ország érdekeivel.
Nincs könnyű helyzetben Magyarország, és a Fidesz sem, hiszen kitáncolni nem tudnak a bizniszből, az újratárgyalás eredménye pedig „lose-lose szituáció” lenne Magyarországnak, mivel vagy nem jutunk hozzá olyan kamatokhoz, amelyek normálisnak számítanának a mostani piaci viszonyok függvényében, vagy tovább növelnénk a kiszolgáltatottságunkat az orosz fél irányába, ami talán még a drágább finanszírozásnál is rosszabb forgatókönyvnek mondható.
Az utolsó 100 komment: