2011. október 3-án a miniszterelnök megállapodást írt alá a 19 - kivétel nélkül fideszes - megyei közgyűlési elnökkel. Az aláírók vállalták, hogy a megyei önkormányzati intézményeket január 1-jével átadják az államnak, mely "cserébe" átvállalja felhalmozódott adósságaikat.
A lépés több szempontból aggályos. Egyrészt az új rendszer gyakorlatilag a megyék összes hatáskörét elvonja, így ezekbe az ügyekbe nem lesz semmilyen beleszólásuk. Másrészt a 180 milliárd forintos adósság átvállalásának ára van: a feladatok átadásával együtt vagyonuk legnagyobb részét is át kell adniuk.
Ez pedig sokkal nagyobb összeget jelent, mint az adósság. Egyrészt december végéig átfogó vagyonleltárt kellene készíteni; ami irreálisnak tűnik. Másrészt az államosítás önmagában nem jelent megoldást az alulfinanszírozottságra, sőt, az eddig az önkormányzatok által biztosított pénzt az államnak kell majd állnia.
Így például sikerült a 21. század elején, a válság közepette, egy sűrűn írt 76 oldalas közoktatásról szóló dokumentumot írni, úgy, hogy a 25.801 szóban egyszer (1!) szerepel az esélyegyenlőség szó, egyszer (1!) az esélyteremtés, és még kétszer esik szó arról, hogy esélyt is kell biztosítani. 
