Az Alkotmánybíróság - bár mindig ügyelt arra, hogy jogilag nehezen támadható, korrekt döntéseket hozzon - de egyes kiemelkedő súlyú döntéseinek részleteinek meghatározása során a jelenlegi kormánypártok felé kisebb-nagyobb kompromisszumokat tett.
A jogköröket korlátozó 2010. végi alkotmánymódosítással ugyanis a jobboldali többség jelezte: az AB megszüntetésének esélye sem kizárt. A túléléséért küzdő Alkotmánybíróság több ízben tett engedményt a kormányzatnak fontos döntéseiben. A leglátványosabb most a magánnyugdíj-pénztártagok nyugdíjjogosultságával kapcsolatos döntés többszöri, és elsősorban politikai szempontokból történő elhalasztása.
Ezzel biztosították az intézmény fennmaradását, de kérdés, hogy milyen áron. Az AB ezekkel a kompromisszumokkal nem lépte-e át a függetlenség erkölcsi Rubiconját.
Sokak szerint a Fidesz az Alkotmánybíróság hatásköreinek - a 98%-os különadó első “elkaszálásának” apropóján - végrehajtott korlátozásával átlépte a jogállamiság és az alkotmányosság Rubiconját.
A Ténytár is írt arról, hogy ez a lépés csökkentette az Alkotmánybíróság hatalmi egyensúly szerepét. Az Alkotmánybíróság mozgásterét az új alkotmány is szűkítette azzal, hogy 2012-től kizárta annak lehetőségét, hogy bárki kérhesse egy jogszabály alkotmányellenességének megállapítását. Ezt csak a kijelölt közjogi tisztségviselők (pl. az eddig is nagyon aktív köztársasági elnök), valamint a bírósági perek többéves huzavonáját végigjárt állampolgárok indítványozhatják.
A hatásköri szűkítések elemzése közben csak kevesen vizsgálták, hogy az Alkotmánybíróság szakítva az eddigi, az első alkotmánybírósági elnök által is vallott, "első az alkotmányosság" elvével, több iránymutató határozatában “meghunyászkodott”.
Fontos döntéseiben a népmesék okos lányához hasonlóan úgy állapította meg a jogszabályok alkotmányellenességét, hogy megsemmisítő döntésével a kormányzat alapvető érdekei se sérüljenek. Kérdéses, hogy ezekkel a határozatokkal erkölcsileg nem lépte át-e az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem mindenek felettiségének Rubiconját.
Az értelmiség ugyanis vallásosan hisz az angol mindenhatóságában, és a legújabb hoffmanizmus nem úgy fáj neki, mint egy bayerzsóti cikk, azaz pusztán lelkileg, hanem a mindennapokban is. Elvégre a liberális csemetékkel is előfordulhat, hogy a legközelebb eső iskolában nyugdíj után (vagy 
