Magyarországon a fékek és ellensúlyok rendszere soha nem látott hanyatlásnak indult az elmúlt néhány évben. A mindenkori kormányok érdeke, hogy minél szabadabban gyakorolhassák a végrehajtó hatalmat, de az már a szó cseppet sem pozitív értelemben vett hungarikum, hogy ehhez a kormány a jogállamokban szigorúan független bírói hatalmi ágat is bekebelezi, maga alá rendeli. A Fidesz mesterfokon űzi ezt a tevékenységet, a kétharmados többséget kihasználva, a rendszerváltás óta soha nem látott módon tette zsebre az Ügyészséget, az Alkotmánybíróságot és gyengítette meg a Kúriát is, illetve létrehozta az Országos Bírói Hivatalt, amelynek élére politikai kinevezettet ültettek, akinek kiterjedt jogköre nincs alávetve bírói ellenőrzésnek.
A kevés ellenőrző eszköz közül, ami működőképes maradt, néhány kedvezőtlen bírói döntés után most a közigazgatási bíráskodás intézményét szemelte ki a kormány arra, hogy a harmadik hatalmi ágat is lehetőleg teljesen beépítse a NER-be. Igaz, a 2012-ben felállított munkaügyi és közigazgatási bíróságok is a Fidesz-éra termékei, azonban a hosszú, és többnyire kihalásos alapon pótolható bírói pálya miatt a bírói függetlenség eddig többnyire fennmaradt.
Az igazságügyi minisztérium által augusztusban benyújtott javaslat a közigazgatási bíróságok és a Közigazgatási Felsőbíróság felállítására azonban az eddigiek alapján nem kevesebbet sejtet, minthogy a Fidesz mostanra a bírói döntésekre is kiterjesztené politikai befolyását a számára nagy jelentőségű politikai és gazdasági ügyekben, vagyis pont azokban az ügyekben, ahol az utóbbi időben a Fidesz számára kedvezőtlen ítéletek születtek. Gondoljunk csak a Nemzeti Bankkal kapcsolatos eljárásokra, a NAV ellen indított perekre, vagy a külügy kereskedőházainak mocskos ügyleteire. Ezekben az ügyekben mostantól mind a részben fideszes ejtőernyősökből álló közigazgatási bíróság járna el. Ez pedig egyet jelent a jogállami keretekből való kilépéssel.
