Miközben ezer sebből vérzik a magyar oktatás, tételes követelések fogalmazódtak meg, a pedagógusok tüntettek, és kockás inges tiltakozáshullám indult a kormány oktatáspolitikája ellen. A döntéshozók nehéz helyzetben találják magukat, hiszen a kifogásolt problémák valósak, megoldásuk pedig égetően fontos volna. Ezeken túl a kormányzati kommunikáció egyetlen szalmaszálba tud csak kapaszkodni: a tanári fizetések emelkedésébe, no meg a hantákba.
Hiszen milyen jól hangzó replika a pedagagógusok elégedetlenségére, hogy miért is tüntetnek, ha a pedagóguséletpálya-modellnek köszönhetően évről-évre emelkedik a bérük. Ennek szellemében Pósán László, az országgyűlés kulturális bizottságának fideszes alelnöke, aki szerint a budapesti pedagógustüntetés okafogyott volt, azt mondta, hogy a rendszerváltozás óta soha nem látott béremelésben részesültek a pedagógusok, a demonstrálók újabb bérkövetelése már az adófizetőket terhelné.
Forrás: 24.hu
Való igaz, hogy a pedagógusbérek a 2013-ban bevezetett életpályamodellnek köszönhetően nőttek, azonban az, hogy ez egy, a rendszerváltás óta nem látott mértékű béremelés volna, túlzás, pontosabban fogalmazva, nem igaz. 2002-ben ugyanis a közalkalmazotti béremelés eredményeképpen 50 százalékkal nőtt a tanárok alapilletménye és 45 százalékkal a teljes, vagyis a pótlékokkal és egyéb bérkiegészítésekkel számított keresete. Abban az egyetlen évben az óvodai és általános iskolai pedagógusok bére megközelítette, a középfokú oktatásban dolgozó tanároké pedig elérte a felsőfokú végzettségűek átlagos keresetét.
Ennek a gáláns emelésnek persze meglett a böjtje, hiszen az emelés finanszírozásának fenntarthatósága nem volt biztosított, ami miatt alig néhány év elteltével a tanárok egyéb diplomásokhoz mért lemaradása már ugyanolyan súlyos volt, mint a közalkalmazotti béremelés előtt.
A tanári béremelést pedig nem egy úri kegyként kéne beállítani, hiszen az már egy minimumintézkedés volt egy olyan helyzetben, ahol az OECD-tagországok közül sehol nem keresnek kevesebbet a tanárok, mint Magyarországon, akiket olyan szinten nem becsültek meg döntéshozóink, hogy 2012-ig a meglévő adatok szerint zuhanórepülésben csökkentek a fizetéseik. Az általános iskola felső tagozatán oktató tanárok például felét sem keresik annak, amit a hasonló képzettségű, teljes munkaidőben foglalkoztatottak. A jelenlegi béremelések csupán sebtapaszok egy nyílt seben.
Forrás: index.hu
Ezen kívül a pedagógusok fizetését 2014 végén elválasztották a minimálbértől, azóta pedig a tanári fizetéseket a vetítési alaphoz viszonyítják. 2015 előtt a pedagógus bértábla alapját a minimálbér jelentette, azután pedig a költségvetési törvény határozta meg azt, hogy mihez kell viszonyítani a pedagógusbéreket. Miért rossz ez a tanároknak? Mivel 2016-tól a garantált bérminimum bruttó 105 ezer forintról 111 ezerre nőtt, míg a vetítési alap 2016-ban is csak 101,5 ezer forint lesz. Az eduline.hu számításai szerint, ha továbbra is a minimálbérhez viszonyítanák a pedagógusbéreket, a minimálbér növekedése miatt egy kezdő tanár 10 ezer, a 42 éve pályán lévő pedagógusok pedig 20 ezer forinttal több fizetést kaphatnának.
Rétvári Bence, parlamenti államtitkár nem biztos, hogy hallott erről, mert képes úgy érvelni, hogy a kormány azért ragaszkodik az iskolarendszer központi fenntartásához, mert az garantálja a pedagógusok bérét függetlenül a település anyagi erejétől. Nos, ez nem egy túl valószerű indok, mivel a pedagógusok bérét mindig is garantálta a bértábla, a központi fenntartás pedig lefelé nivellált. Az a központi fenntartás, amely az elmúlt két hónapban nagyon sajnálja, de nem volt képes számlákat fizetni.
Rétvári Bence egy sajtótájékoztató alkalmával kissé túlzásba is esett, mikor a tanári fizetésekről szólt. Elmondása szerint a jelenlegi kormány 2010 óta 40 százalékkal emelte a pedagógusbéreket. Tényleg nem szeretnénk elvitatni, hogy emelkedtek a bérek, de egy egyszerű százalékszámítással kideríthető, hogy Rétvári államtitkár úr elszámolta magát. A fizetések az elmúlt 5 évben nemhogy 40, de valójában 30 százalékkal sem nőttek átlagosan.
Forrás: KSH
A kormány jobb híján szeret úgy tenni, mintha a tanárlázadás csupán a fizetésekkel való elégedetlenségről szólna. Pedig az egész tiltakozáshullámot kirobbantó miskolci Hermann Ottó Középiskola nyílt leveléből vagy a budapesti Teleki Blanka Gimnázium pontokba szedett követeléseiből világosan kiderül, hogy itt nem csak a fizetésekről van szó. A Balog Zoltán miniszter aláírásával ellátott, az iskolaigazgatóknak kiküldött, a kormány által tartott egyeztetési fórumokra reflektáló levél sem érintette a pedagógusbéreket, mint felmerülő problémát.
De ha már fizetésről van szó, akkor nem is annyira a pedagógusokéról, mint az oktató-nevelő munkát segítő munkatársak (iskolatitkárok, adminisztrátorok, konyhai kisegítők, pedagógiai asszisztensek, laboránsok) méltatlanul alacsony, sok esetben létminimum alatti béréről, hiszen őket ugye nem érintette az életpályamodell. Az ordító igazságtalanságra adott reakció szerint ezek a dolgozók idén "kompenzációként" 50 ezer forint béren kívüli juttatásban fognak részesülni.
A legnagyobb hanta azonban csak ezután jön: Orbán Viktor a parlament tavaszi ülésszakának kezdetén, napirend előtt elmondta, hogy minden pártnak ragaszkodni kell a tényekhez, majd ezután nem sokkal kijelentette, hogy például oktatásra és egészségügyre minden évben többet fordít a kormány, az ágazatoknak évről-évre több jut.
Forrás: KSH
A parlament oldalán megtalálható GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzéséből kiderül, hogy ez az állítás milyen égbekiáltó hanta is valójában.
Az államháztartás konszolidált funkcionális mérlege alapján az összes költségvetési kiadás 10,4 százalékát fordították oktatási célokra 2012-ben, ami azonos a 2000-es szinttel. A 2005-ös 12,5 százalékos ráfordítási szintet követően folyamatosan csökken annak mértéke, amit a csökkenő tanulói létszám indokolhatna, de az oktatás színvonala (tárgyi körülmények, bérek) pont ellentétes tendenciát igényelnének. A GDP-arányos oktatási ráfordítás is évről évre csökkent, 2012-re 4,1 százalékra mérséklődött. Az értékek alatta maradtak az EU átlagának. Az oktatás költségvetési kiadásainak struktúrája oktatási szintenként vizsgálva lényegében nem változott. 2014-ben a pedagógus-életpálya modelljének kialakítása keretében béremelés kezdődött, ami azonban nem igazodott a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez - írja a tanulmány.
2015-ben összesen 126 milliárd forinttal jutott kevesebb pénz oktatásra a 2014-es ráfordításnál. Ez azt jelenti, hogy reálértéken az oktatási rendszernek 2015-ben közel 10 százalékkal kevesebből kellett kijönnie, mint az azt megelőző évben. A tanári béremelésre szánt 150 milliárd forint, amelyet éveken át csepegtetnek majd a rendszerbe, csak akkor változtatna a negatív trenden, ha egyszerre öntenék rá a szférára.
Az index.hu megnézte a költségvetési törvényben, hogy a kormány az elmúlt években a teljes büdzsé hány százalékát irányozta elő oktatásra, egészségügyre, gazdasági szerepvállalásra és saját magára. Az számok beszédesek, a kormány valóban egyre kevesebbet költ az oktatási rendszerre mind a GDP arányában, mind a költségvetésen belül.
Forrás: index.hu
Mindezek fényében mennyi hitelt tudunk adni Orbán Viktornak, amikor arról beszél, hogy szerinte jó irányba indultak el az oktatáspolitikában?
