Ahogy már olvasóink is tudhatják, a Ténytár blog mellett működő tenytar.hu létrehozásának célja, a politikai szereplők szavainak kontrollja mellett, szakpolitikai elemzések publikálása különböző kormányzati intézkedésekről, gazdasági, társadalmi jelenségekről. Elemzéseinkben górcső alá veszünk olyan fajsúlyos, nagy horderejű döntéseket, politikákat, amelyeket kormányzati források alapján gyakran sikerként könyvelhetnénk el, de tényszerű vizsgálat során már igencsak más fényben tűnnek fel.
Az új év tematikus évértékelő sorozatában ahelyett, hogy szubjektív listákat állítanánk össze saját írásainkból, inkább sorra vesszük azokat a témákat, amelyeket Ti a legérdekesebbnek találtatok.
A tavalyi év három legolvasottabb elemzésében szó volt arról, hogy milyen siralmasan kevés a fizetésünk Magyarországon, hogyan juttatta Orbán Viktor, a parlament létszámcsökkentése miatt az országgyűlésből kiszorult párttársait előnyös, vezető pozíciókba állami intézmények élén, illetve, hogy hogyan szabta saját képére, és foglalta el a Fidesz a teljes magyar médiapiacot.
1. Hatalmas lemaradásban a bérszínvonal Magyarországon
Az utóbbi években kiugróan magas intenzitású volt a kivándorlás Magyarországról. Ennek okai közül az egyik legfontosabb, hogy a magyarországi bérszínvonal óriási lemaradásban van más európai uniós országokéhoz képest. Elemzésünkben rámutattunk arra, hogy uniós csatlakozásunk óta az a több százezer munkavállaló, aki elhagyta az országot, elsődlegesen a magasabb külföldi fizetések miatt, a jobb megélhetés reményében tette.
A kiugróan alacsony bérszínvonal legfőbb okai, amellett, hogy a termelékenység mértéke Magyarországon rendkívül alacsony, a rossz és igazságtalan adórendszerben, a rossz gazdasági rendszerben, valamint a költségvetési pénzek rossz felhasználásában keresendők.
Rámutattunk, hogy Magyarország azok között az uniós országok között van, hol az adóterhek a legmagasabbak. Ez részben a magas állami újraelosztás miatt van így. Az adóterhek közül pedig különösen magasak a munkavállalókat sújtók, amelyek az utóbbi években bevezetett különadókkal együtt teljesen ellehetetlenítik a béremelést. A jelenlegi nem progresszív adórendszer igazságtalansága pedig abban áll, hogy azoknak kedvez, akiknek magasabb bérjövedelme mellett tőkejövedelme is van - miközben Magyarország lakosságának oroszlán része csupán (alacsonyabb) bérjövedelmére számíthat. Ezáltal nőtt az egyenlőtlenség és az egyes társadalmi rétegek közötti szakadék.
A magyar gazdasági rendszer is egy akadályt jelent, hiszen a fejletlen intézményi háttér mellett gazdaságpolitikai döntéshozóink sem képesek meglátni a problémák gyökereit. Rossz gazdasági struktúránk pedig kihat a termelékenységre, amely pedig már közvetlenül befolyásolja a béreket. Emellett valamiért a kormány számára személyesebb indíttatású célokra és beruházásokra (országszerte épülő labdarúgó sportlétesítmények) mindig találnak pénzt, az egészségügyi és oktatási szektorban változatlan mértékű, de inkább kevesebb forrás jutott.
Miután pedig vannak olyan Európai Uniós országok, ahol az alsó 5 százalék átlagkeresete jobb, mint itthon a felső 5 százaléké, az egészségügyi szektorban tízszeres különbségek is előfordulnak, a nyugati határt átlépve a minimálbér is magasabb, mint a diplomás, képzett munkaerő átlagkeresete, nem csoda, hogy sokan döntenek úgy, inkább máshol próbálnak szerencsét. Nem biztos, hogy képzettségének megfelelő munkát talál majd az illető, de még úgy is jóval többet fog keresni, mint itthon.
2. Orbán tényleg senkit sem hagyott az út szélén - fideszes és KDNP-s képviselőtársai közül!
A takarékosság szép példájaként említik a magyar országgyűlés létszámának 199-re csökkentését, ez az intézkedés azonban nagy feladat elé állította a miniszterelnököt. A Parlamentből kiszoruló kormánypárti képviselőknek meg kellett találni a következő pozíciót. Orbán Viktor 2013-ban jelezte, hogy a kisebb parlament miatt kieső képviselők közül "azoknak is meglesz a helye a hivatalokban, állami cégekben, akik az országos politikai pálya elhagyására kényszerülnek."
A kormányzati káderpolitika eredményeként kormánypárti politikusok lepték el az elvileg független intézményeket, tovább bontva ezzel a fékek és ellensúlyok rendszerét. Aki tegnap még fideszes országgyűlési képviselő volt, egy csapásra alkotmánybíró lett (Balsai István, Salamon László), jegybankelnök (Matolcsy György), vagy éppen köztársasági elnök (Schmitt Pál). De függetlennek számító gazdasági kulcspozíciót kapott Domokos László, aki az Állami Számvevőszék, és Dancsy József, aki az Államkincstár élére került. Jó fizetéssel járó vezetői pozíciók találtak gazdára ezen kívül a járási hivatalok és a sportszövetségek élén is.
A kieső politikusok egy része polgármesterként folytatta a pályáját, miután törvényileg el lettek különítve az országos és a helyi politikai pozíciók. A többiek, a mára népessé vált államtitkári karba kerültek, alkotmánybírák lettek, a fentebb említett független intézmények élére kerültek, vagy egyéb előnyös pozíciókhoz jutottak. Az elemzésben részletesen vesszük végig a különböző pozíciókba ejtőernyőző kormánypárti politikusokat.
3. Így szabta saját képére és foglalta el a Fidesz a teljes magyar médiapiacot
A tavalyi év harmadik legolvasottabb elemzésében a magyar média állapotával foglalkoztunk. Ebben rámutattunk, hogy a rendszerváltás óta nem látott közelségbe került egy olyan médiamonopólium, amely a hatalom érdekeit szolgálja, annak elvárásai szerint teljesít, valamint teljes mértékben függ a hatalomtól mind gazdasági, mind pedig személyi tekintetben.
A közszolgálati médiából született állami médiabirodalomból ömlő kormánypropaganda, a tartalomszolgáltatást csinosító kormányzati kézben lévő MTI, a független médiumok elleni ádáz harc, mind-mind jellemzői az elmúlt időszaknak. Ez utóbbi során széles az eszköztár: politikai nyomásgyakorlással, a tulajdonosi szerkezet kierőszakolt átalakításán, a gazdasági kivéreztetésen keresztül a hatósági, az állami és a jogi eszközök használatáig, szinte mindenre akadt példa.
Az elemzés arra is kitér, hogy a kereskedelmi médiapiacon sem túl fényes a helyzet. Itt felvásárlásokkal, a baráti médiának juttatott jól fizető hirdetésekkel és jogszabályi változtatásokkal érik el, hogy minél szélesebb körben terjedjen a kormánypropaganda.Mindezekkel pedig sérül a sajtó szabadsága, a szabad sajtóhoz és az információhoz való alapvető jog, amellyel tovább gyengül a demokrácia, a kormány pedig tovább erősödik.
