Az általunk is nem egyszer elemzett felsőoktatási törvény több szempontból is komoly aggályokat vetett fel – nem csak itthon, de nagyon úgy néz ki, hogy az Európai Unióban is.
Brüsszelből érkező hírek szerint, újabb magyar törvény – jelesül a nemzeti felsőoktatásról szóló – nem látszik megfelelni az európai normáknak. A Bizottság szerint fennáll a veszélye annak, hogy sérti a személyek szabad áramlásának európai elvét. Ezen mi annyira nem lepődünk meg, hiszen korábbi írásunkban jeleztük, hogy ez várható.
A legfontosabb kérdés az, hogy mi történik majd a most felvételizőkkel, ha a Bizottság elmarasztalja hazánkat.
A tények
Amint azt már mi is jeleztük, a vitatott jogszabály előírja, hogy aki államilag finanszírozott képzésben szerzi a diplomáját, annak a diplomázást követően, kétszer annyi időt kell hazánkban eltöltenie, mint amennyi ideig a tanulmányait végezte. A dolog pikantériája hogy – miként a tandíj kérdésében – 2008-ban még a miniszterelnök is fontosnak tartotta, hogy a fiatalok először külföldön szerezzenek tapasztalatokat, amiket majd itthon kamatoztathatnak.
Az új szabályozás most mégis úgy rendelkezik, hogy egy átlag alapdiplomás (aki a hároméves egyetemi képzésének végén általános oklevelet szerzett) legalább hat évig Magyarországon kell, hogy dolgozzon a diplomázás utáni 20 évben bármikor. Ha nem így tesz, akkor vissza kell fizetnie az államnak teljes egyetemi képzésének költségeit.
Mit sért ez?
Andrulla Vasziliu, az oktatáspolitikáért felelős EU-biztos szerint a munkaerő szabad áramlásának elvét. Legalábbis ez derül ki saját, hivatalos Twitter-csatornájára posztolt üzenetéből:
„Találkoztam Győri államtitkár asszonnyal, és közöltem vele: félő, hogy a törvény sértheti a munkaerő szabad áramlásának elvét, és növelheti az iskolaelhagyók számát”.
A személyek szabad áramlása az Európai Unió négy alapvető szabadságelvének egyike (személyek, áruk, tőke, szolgáltatások), amit jogilag irányelv, és az ehhez kapcsolódó nemzeti törvény valósít meg. Egy bizottsági forrás elmondta, hogy „bármilyen törvényi rendelkezés, amely megakadályozza, vagy megnehezíti egy uniós állampolgár számára, hogy elhagyja a szintén uniós tagállam szülőhazáját munkavégzés céljából, a munkaerő szabad áramlásának útjában lévő potenciális akadálynak tekinthető, ami pedig ellentétes az európai uniós joggal”.
Elindulhat a negyedik eljárás
Az Európai Bizottság óvatosan kezeli az ilyen ügyeket, hiszen az oktatáspolitika tagállami hatáskör, és amennyiben a szabályozást „legitim célból állítják fel, megfelelően alkalmazzák, és arányosak”, nem indul el az eljárás, „de ha ehhez kapcsolódva, egy tagállam megsérti az uniós jogszabályokat, akkor a Bizottságnak kötelező közbeavatkoznia". Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy finomabban fognak bánni a törvénnyel a bizottságban.
Mindenesetre Brüsszelben arról beszélnek, hogy a bizottságban több főosztály is foglalkozik már a magyar törvénnyel.
Mit is takar a kötelezettségszegési eljárás?
Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a közösségi jogszabályok olyan megsértéséről van szó, amely indokolja jogsértési eljárás megindítását, „hivatalos figyelmeztető levelet” (első írásbeli figyelmeztetést) küld az érintett tagállamnak. Ebben felkéri, hogy meghatározott határidőn - általában két hónapon - belül tegye meg észrevételeit.
Az érintett tagállam válasza, vagy válaszának elmaradása függvényében a Bizottság dönthet úgy, hogy „indokolással ellátott véleményt” (második és egyben utolsó írásbeli figyelmeztetést) küld a tagállamnak. Ebben világosan és határozottan kifejti, hogy véleménye szerint miért áll fenn a közösségi jog megsértése, és felszólítja a tagállamot, hogy meghatározott határidőn (általában két hónapon) belül tegyen eleget kötelezettségeinek. Ha valamely tagállam nem tesz eleget az indokolással ellátott véleménynek, a Bizottság az Európai Bírósághoz utalhatja az ügyet.
A szerződés 260. cikke felhatalmazza a Bizottságot, hogy az Európai Bíróság egy korábbi ítéletének eleget nem tévő tagállammal szemben fellépjen. Amennyiben egy tagállam nem teszi meg az Európai Unió Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, úgy a Bizottság meghatároz egy átalányösszeget vagy kényszerítő bírságot, amelyet az érintett tagállamnak ki kell fizetnie.
Mi lesz a felvételizőkkel?
Először is meg kell állapítanunk, hogy a jelek szerint, a magyar kormánynak ismételten nem sikerült az uniós jogrendnek és elveknek megfelelő törvényt alkotnia. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy ennek a módosítása is feltétel lehet a remélt IMF-EU hitel megszerzésében. (A másik három - a jegybank, a bírák és az adatvédelmi ombudsman – ügyével kapcsolatban a miniszterelnök már megígérte, hogy amennyiben szükséges, változtatni fogunk a kifogásolt törvényeken. Az is igaz ugyanakkor, hogy február 7-i évértékelőjében egy szót sem ejtett erről.)
Végezetül a legfontosabb: ha a Bizottság elmarasztalja hazánkat a röghöz kötéssel kapcsolatban, akkor mi lesz a felvételiző diákokkal? Kell majd hallgatói szerződést aláírniuk szeptemberben?
Mi nem tudjuk, és azt tippeljük, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. Azonban az biztos, hogy ezzel még nehezebb helyzetbe kerülnek a leendő hallgatók; pedig eddig sem volt nekik egyszerű. Sokan most tudták meg, hogy a 20 ezres keretszámcsökkentés miatt esélytelen, hogy felvegyék őket. Vagy ha mégis, akár több százezres tandíjat kell fizetniük.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
Az utolsó 100 komment: