A 2010-ben kétharmados többséget szerző kormánypártok alkotmányozó többségüket minden különösebb teketória nélkül használják arra (is), hogy a következő választásokon a lehető legrosszabb helyzetbe hozzák versenytársaikat. Összeszedtük a legfontosabb korlátozó megoldásokat.
Az előzetes regisztráció bevezetése, az önkormányzati és az országgyűlési választási rendszer- és a törvényhozó hatalmi ágra vonatkozó szabályok megváltoztatása, valamint a médiatér és a médiaszabályozás átalakítása mind-mind - legalábbis rövid távon - a jelenleg hatalomban lévő kormányzati erők érdekét szolgálja. Az persze már más kérdés, hogy hosszú távon egyáltalán nem biztos, hogy ez így is marad. 2014 ugyanis nagyon közel van.
2010-es önkormányzati választási rendszer
A kiegyenlített pártverseny első korlátozására a 2010-es önkormányzati választási törvényekben került sor. Az új szabályozás két helyen erősítette a nagyobb pártokat: egyrészt kisebb mértékben szigorította a jelöltállítás szabályait, másrészt lerövidítette a szükséges ajánlások összegyűjtésére nyitva álló időt. Ezzel egyértelműen a nagyobb pártokat „hozta helyzetbe”, hiszen azok rendelkeztek olyan humáerőforrással és infrastruktúrával, amelyek könnyebben tudták teljesíteni a megnehezített feltételeket.
A jelöltállítás mellett az új törvény a 10 000 főnél népesebb településeken erősítette a győztes „mindent visz" logikáját. Ennek a szabályozásnak a legnagyobb nyertesei a választásokat megnyerő kormánypártok voltak, legnagyobb kárvallottjai pedig a kisebb pártok, a Jobbik és az LMP, amelyek a rájuk leadott szavazatokhoz képest csak jóval kevesebb helyhatósági mandátumot szereztek.
Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az elmúlt két év közigazgatási változtatásai során az önkormányzatok legfontosabb feladatait átvette az állam, akkor láthatjuk, hogy a korábban helyi - immáron azonban országos - ügyek (amilyen például a köznevelés és a kórházak) intézéséből még a megnehezített feltételek mellett mandátumot szerző ellenzéket is teljesen ki akarta szorítani a kormányzat.
Médiatér és a médiaszabályozás átalakítása
A médiaszabályozás 2010-es átalakításával a kormánypártok az ellenzéket kizárták a médiaigazgatásból: egyrészt azzal, hogy az új médiahatóság (a Nemzeti Média és HÍrközlési Hatóság) elnökét a miniszterelnök nevezte ki 9 évre, másrészt azzal, hogy a médiaigazgatás központi szervébe, a Médiatanácsba csak a kormánypártok által delegált tagokat választottak. Ráadásul ezt a Hatóságot az Alkotmány módosításával, majd az Alaptörvény elfogadásával jelentősen meg is erősítették, így annak elnöke jogalkotási (rendeletalkotási) hatásköröket is kapott.
A pártversenyt korlátozó szabályozási elemek azonban nem zárultak le az igazgatásból való kiszorítósdival: az új közmédiumok hírszerkesztését is centralizálták. Ez azt jelenti, hogy a hírek beszerzése, illetve az azokkal kapcsolatos cikkek előkészítése egy helyen zajlik, mint ahogy azt a közszolgálati rádiócsatornákon, valamint a közszolgálati TV-műsorokban is hallhatjuk és láthatjuk.
Választási rendszer
A magyar választási törvény kezdetektől fogva sokkal inkább kedvezett a nagy pártoknak, mint a régióban általában elterjedt ún. arányos választási rendszerek. Ez jelentős mértékben hozzájárult az MSZP-Fidesz váltógazdaság kialakulásához, egyúttal a kis pártok parlamentből való fokozatos kiszorulásához. A Fidesz új választási rendszere a 2010 előtti rendszert nemhogy visszahozni szeretné, de egyúttal be is akarja betonozni.
2014-ben választójogot kapnak a határon túliak, kisebb lesz a parlament és növekedni fog az egyéni mandátumok aránya az országgyűlés mandátumaiban. A retorikával szemben ez nem a rendszer arányosítása, hanem ellenkezőleg, a többségi elem súlyának erősítése. Az tervezett választási rendszer jelentősen jutalmazza a legerősebb pártot és adott esetben akkor is győzelemre segítheti, ha az ellenzék sokkal erősebb nála.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Fidesz nem legyőzhető, de azt igen, hogy sokkal nehezebben: mivel messze a legerősebb párt, az új rendszer alapján nem elég, ha az ellenzék összes pártjainak összeadott eredménye erősebb a Fideszénél.
Előzetes regisztráció
Orbán Viktor 2012. július 27-én jelentette be a Kossuth Rádióban, hogy a kormány bevezeti az előzetes regisztráció intézményét Magyarországon. Annek ellenére, hogy továbbra sem szól semmilyen valós érv az új rendszer bevezetése mellett. Ezzel szemben azok az érvek, amelyeket a kormánypárti politikusok hangsúlyoznak, egész egyszerűen nem igazak. Nem erősíti a demokráciát és nem is olcsóbb, nem egyszerűbb, cserébe viszont komoly alkotmányos aggályok merülnek fel vele kapcsolatban.
Az ugyan jó hír, hogy megszűnik a korrupt, sorozatos visszaélésekre lehetőséget adó ajánlószelvényre épülő jelöltállítás rendszere, az viszont kevésbé, hogy helyette csupán 200 ajánlásra lesz szükség (természetesen regisztrált állampolgároktól). Ez túlzottan alacsonnyá teszi a küszöböt, sokkal egyszerűbb lesz elindulni.
Az új rendszer, miközben az alacsonyabb társadalmi státusú személyeket kiszorítja, azoknak a pártoknak kedvez, amelyeknek széles és nagy létszámú a biztos választói köre. E pillanatban ennek a leírásnak szinte csak és kizárólag a Fidesz-KDNP felel meg. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy történelmi magasságokban a bizonytalan választók aránya, akiknek szavazói magatartását nehéz lenne megjósolni. Könnyen lehet, hogy ez a fegyver visszafele sül majd el. Hosszú távon pedig egészen biztosan lesz olyan politikai erő, amely a jelenlegi kormánypártok valós versenytársa lehet. Akkor pedig nekik kedvez majd a rendszer.
Parlament = szavazógép
A kétharmados többségnek köszönhetően a törvényhozó hatalmi ág szerepe a gyakorlatban „szavazógéppé” degradálódott. A kormánypárti többség bármilyen előterjesztést roham tempóval visz át a Házon, a képviselőknek esélyt sem hagyva még arra sem, hogy azokat legalább érdemben tanulmányozni tudják. Az olyan - belföldön és külföldön egyaránt nagy port kavart - törvényjavaslatokat pedig, mint pl. a médiatörvény vagy az alkotmánybíróság jogkörét korlátozó alkotmánymódosítás, ún. egyéni képviselői indítványként terjesztették be kormánypárti képviselők. Ezzel a módszerrel kikerülhető mind az érintettekkel-, mind az ellenzékkel történő egyeztetés, illetve a javaslatokhoz kapcsolódó esetleges módosító indítványok tárgyalása is (hiszen azokra idő már nem marad).
Az ellenzéki pártoknak mindössze egyetlen eszköz maradt a kezében: a Házszabálytól való eltéréshez a parlamenti képviselők négyötödének igen szavazatára volt szükség. Így a Fidesz ebben az esetben rákényszerült a velük való együttműködésre. 2011 decemberéig. Ekkor ugyanis a Lázár János (és nyolc kormánypárti képviselőtársa) által benyújtott módosító javaslat (amit természetesen sürgősséggel tárgyalt az országgyűlés) gondoskodott arról, hogy ülésszakonként hat alkalommal (azaz évente tizenkétszer), a képviselők mindössze kétharmados támogatása mellett úgynevezett „kivételes sürgős eljárásban", vita nélkül nyomjanak át bármit (kivéve „Az Alaptörvény módosítására, valamint a megalkotására irányuló törvényjavaslatot”) a - sajnos ki kell mondanunk - valós funkcióját teljes egészében elvesztő országgyűlésen.
A fenti módosításokat áttekintve megállapítható, hogy a jelenleg hatalomban lévő pártszövetség kétharmados többségét kihasználva, a szokásos politikai eszközökön túlmenően is mindent megtesz azért, hogy 2014-ben a kormányrudat ne kelljen kiengednie a kezéből. Az Alaptörvény és az egyéb törvények változtatásai rövid távon kétségtelenül a Fidesz-KDNP érdekeit szolgálják. Az már más kérdés, hogy hosszú távon az új rendszer a visszájára fordulhat, és a most még ellenzékben lévő pártoknak kedvezhet. Ez azonban most még a jövő zenéje, elvégre mindössze bő másfél év van hátra a jelenlegi kormányzati ciklusból. Kevés idő ez ahhoz, hogy a sokkal rosszabb helyzetből induló ellenzéki erők egyensúlyba hozhassák a viszonyokat.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
