Kényes téma Magyarországon a nyugdíjrendszerrel foglalkozni, legfőképpen azért, mert a szektorral kapcsolatos változtatások egy egyre szélesedő társadalmi réteget érintenek, amelynek meghatározó szerepe van a választások során. Ezért a politikusok jobbára vagy kerülik a témát, vagy olyan intézkedéseket/ígéreteket jelentenek be, amelyek a nyugdíjasok számára pozitív.
A hosszú távú fenntarthatósággal viszont már kevesen foglalkoznak annak ellenére, hogy a nyugdíjszakértők már régóta figyelmeztetik a döntéshozókat, hogy az összeomlás sem elképzelhetetlen abban az esetben, ha nem lesz drasztikus változás.
Ennek elsődleges oka, hogy a magyar társadalom fokozatosan elöregedik, a korfán a mediánéletkor egyre feljebb tolódik. Gazdaságilag ez azt jelenti, hogy egy munkavállalóra egyre több olyan személy jut, aki ellátásban részesül. Amennyiben nem sikerül kitermeli az ehhez szükséges értéket/javakat, akkor egy idő után mindenképpen összeomlás szélére jut a rendszer. A problémát csak nehezíti, hogy 2011-ben beszántották a magánnyugdíj-pénztári rendszert, az abból befolyó 3000 milliárd forintot elköltötték, és most senki sem tudja, hogy miből fogják ezt a jövőben kipótolni.
Nyugdíjrendszer Magyarországon
Mint ismeretes, Magyarországon felosztó-kirovó nyugdíjrendszer működik, azaz a mindenkori munkavállalók által befizetett társadalombiztosítási hozzájárulásból finanszírozzák ugyanazon időszak nyugdíjait. Hogy ki mennyiben részesül, azt különböző paraméterek alapján határozzák meg (például munkában eltöltött évek száma). A nyugdíjak reálértékének megőrzését az úgynevezett svájci-indexálás garantálja, ami a tévhitek ellenére nem csupán az inflációból áll: 50 százalékban súlyozzák a várható nettó béreket, és 50 százalékban a várható inflációt. Amennyiben a várható inflációnál a tényleges infláció magasabb lesz akkor korrekcióra kerülhet sok év közben: 2012-ben például magasabb lett az infláció a vártnál, ezért megemelték a nyugdíjakat ősszel. A lefelé történő korrekció viszont nehezen lenne eladható a választóknak, ezért nem is jellemző.
Bár a hazai nyugdíjrendszer nem nevezhető elavultnak, számos problémára azonban, amellyel szembe kellene néznünk, nem ad megoldást. Ráadásul komoly problémák is kialakulhatnak a jövőben: miközben a születésszám fokozatosan csökkent az elmúlt 30 évben, az orvostudomány és az ellátórendszer fejlődésével az átlagéletkor kitolódott, a kettő együttes hatása viszont azt eredményezi, hogy a medián életkor egyre magasabb. Azaz, egyre kevesebb fiatalra egyre több idős jut.
Gazdasági szempontból ez komoly problémákhoz vezethet, hiszen egy munkavállalóra egyre több nyugdíjas jut, viszont a termelékenység koránt sem növekedett oly mértékben a rendszerváltás óta, hogy az arányaiban kevesebb munkavállaló ki tudja termelni a többletértéket. Egyszerűen megfogalmazva, a jelenlegi trend mellett a jövőben eljön az a pont, amikor a társadalombiztosítási rendszer nem tudja majd biztosítani a nyugdíjkifizetéseket, és a rendszer összeomlik.
Az indexálással is komoly problémák vannak, mivel főleg az infláció komponens komoly zavarokat tud okozni: az előre nem jelezhető (vagy nagyon nehezen) folyamatok miatt (például olajárzuhanás) a tényleges infláció alacsonyabb lesz a vártnál, ami azt eredményezi, hogy a nyugdíjak reálérték felett fognak növekedni. Bár ennek a nyugdíjasok biztosan örülnek, de összességében többletkiadást jelent a rendszernek, ami a jövőben egyre nagyobb és nagyobb többletterhet generál.
Ha mindez nem lenne elég, a helyzetet tovább nehezíti a kivándorlás. Tehetséges fiatalok mennek külföldre tanulni/dolgozni, és többségük már haza sem tér, mivel nincs lehetőségük itthon tisztességes munkát találni.
A fiatalok elvándorlása miatt még inkább felborulnak az arányok, és 20-30 év múlva számolni kell az így kieső értékkel is, amit már nem itthon termelnek meg.
Manyup beszántás
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy 2011-ben gyakorlatilag beszántották a magánnyugdíj rendszert, a harmadik pillér kvázi megszüntetésével pedig tovább növelték a rést a pajzson. Igaz, hogy a költségvetésnek a továbbiakban nem kell kipótolnia a rendszer hiányát, ami évente több 100 milliárdos megtakarítást jelent, viszont ez nem jelenti azt, hogy ezeket a többlet milliárdokat félreraknák.
Összefoglalva ez azt jelenti, hogy az a pénz, amit befizettél az egykori pénztárba, azt a jövőben nem fogod látni a nyugdíjadban, mert már elköltötték (a pénz jó részét adósságcsökkentésre fordították). Nyilvánvalóan a költségvetés jövőben kipótolhatná a különbözetet, ez a forgatókönyv viszont kizárható, mivel hatalmas hiányt eredményezne, a költségvetési hiány pedig évtizedek múlva sem szaladhat el.
Lehetne a jövőben adóemelésből is finanszírozni a hiányt, viszont ez is komoly generációk közötti feszültségekhez vezetne, hiszen egy eggyel későbbi generációnak kellene megfizetnie a mostani generáció hibás döntéseit. Az adóemelés pedig amúgy sem egy jó alternatíva egy olyan rendszerben, ahol eleve magasak az adók részben a magas állami újraelosztásnak köszönhetően.
Lehetőségek
10-20 évet viszont nem lehet várni a megoldásra, hiszen akkor már késő lesz. A ma politikusainak is szembesülniük kell a nyugdíjrendszerre nehezedő kihívásokkal. Talán nem véletlen, hogy több olyan információ is kiszivárogott már korábban, hogy a kormány komolyabban hozzányúlna a szociális ellátó rendszerhez - a segélyeket például már durván megvágták - (ez a nyugdíjakat is magában foglalja), azonban a tennivalókat egyelőre halogatják, ami nem véletlen, hiszen bármilyen direkt beavatkozás komoly feszültségekhez vezethet. Mivel a Fidesz szavazóbázisának átlagkora is kitolódott, magas kockázati faktora van egy olyan beavatkozásnak, mint például:
- a nyugdíjak befagyasztása
- a korhatár kitolása
- a kedvezményezettek körének szűkítése
- vagy talán az igazán radikálisnak mondható, a nyugdíjcsökkentés.
Márpedig, ha a rendszer változatlan marad és nem várható valami drasztikus születésszám robbanás és több százezer, vagy akár millió új munkahely a versenyszférában, akkor a felosztó-kirovó rendszer a mostani trendek alapján össze fog omlani, hacsak a mindenkori kormányok a fent felsorolt intézkedésekből nem lépnek meg egyet, vagy akár többet. De még ez sem garantálja, hogy a rendszer fenntartható marad, maximum eltolják pár évvel az összeomlás idejét.
(Bár sokan úgy gondolják, hogy az elmúlt években tapasztalható foglalkoztatásnövekedés enyhítheti a gondokat, azonban ne feledjük el, hogy ennek majd kétharmada közmunkás, akik nagyon minimális adót fizetnek, fizetésük még a létminimumot sem éri el, ráadásul munkájuk nem járul hozzá a termelékenység növekedéséhez.)
Alternatívák
Még drasztikusabb, azonban logikusabb lépés lenne egy teljes nyugdíjreform, azaz a nyugdíjrendszer átalakítása. Másolni van honnan, hiszen több működő modell is van (svéd-modell, amerikai-modell), ehhez azonban nemcsak a nyugdíjrendszert, hanem a teljes gazdasági környezetet is át kellene alakítani, ráadásul ez nem egy olyan intézkedés, amely egyik napról a másikra megy. Tulajdonképpen itt egy évtizedes folyamatról van szó.
Amikor a sajtóban például megjelent a svéd-modell ötlete, a Fidesz mereven elutasította, és úgy tűnik ez az elmúlt egy évben sem változott. Elvonatkoztatva most attól, hogy akár egy svéd-modell, akár egy tőkefelhalmozáson alapuló rendszer működőképes lehet-e Magyarországon, úgy gondoljuk, hogy a kormánypárt még akkor se állna bele ebbe, ha valóban működőképes lenne. Ennek elsődleges oka az, hogy ez a lépés távol áll a Fidesz eddigi politikájától, szembe menne az eddig tapasztalt centralizálással és az erős államközpontú filozófiával. A Fidesz nem véletlenül ment bele az államosításokba és az ezzel összefüggő lépésekbe, így nehezen hihető, hogy várható lenne a kormánypárttól egy drasztikusabb nyugdíjreform.
Ahogy azt is nehéz elképzelni, hogy a nyugdíjakhoz úgy nyúljanak hozzá, hogy az további rést üssön saját szavazóbázisukon, mivel az már az elmúlt hónapokban is jelentősen zsugorodott.. Ha léteznek is nyugdíjreformra vonatkozó tervek a Fidesznél, véleményünk szerint ezekkel egyelőre nem kell számolni, inkább tovább halogatják a problémát, hiszen nem holnap várható a rendszer összeomlás, azzal meg szinte senki sem törődik, hogy mi lesz 20 év múlva.
