Lassacskán úgy tűnik véglegesen pont került az immár másfél éve húzódó IMF-körüli pávatánc végére. Orbán Viktor Brüsszelben azt mondta, hogy a történet a vége felé közeledik, mivel Magyarország nem kér hitelt, az IMF pedig nem akar elővigyázatossági hitelmegállapodást kötni velünk.
Egyes információk szerint a miniszterelnök azért mert ilyen magabiztosan nyilatkozni, mert sikerült megállapodnia Vlagyimir Putyinnal. Az oroszok 4.6 milliárd dollárnyi magyar állampapírt jegyeznének, mégpedig 2,25 százalékos kamattal, ami vetekszik egy IMF-hitel kondícióival. Az értesüléseket Giró-Szász András azonnal cáfolta, „hatalmas sajtókacsácsak” minősítve azokat. (A jelek szerint a Fideszhez közeli szóvivők szeretik ezt a kifejezést, mivel egy évvel ezelőtt, a Schmitt Pál körül kirobbant botrányt Szijjártó Péter értékelte „bulvárkacsaként”. Azt pedig tudjuk hogyan végződött.)
Akár igaz, akár nem az értesülés az IMF-körüli hercehurca több mint 100 milliárd forintjában került a magyar adófizetőknek. A tavalyi recesszió (amit végre Matolcsy is hajlandó beismerni) és a minden előzetes várakozást alulmúló ipari termelési adatok ellenére a gazdaságpolitika felelősei továbbra is „az egészséges gazdasági növekedés alapjairól” beszélnek.
A török kártya
Matolcsy György még 2011 novemberében jelentette be, hogy a magyar kormány (az addig bőszen hangoztatott szabadságharc ellenére) az IMF-hez fordul segítségért. Az azóta eltelt másfél évben mi is több alkalommal foglalkoztunk a kormány és a Valutaalap „pávatáncával.” Minden esetben kiemeltük, hogy szükségünk lenne a megállapodásra, azzal Magyarország jól járna.
Az egyre múló hónapok és a 200 milliós IMF-ellenes kampány (ami gyakorlatilag csak hazugságokra épült) után azonban egyre inkább biztosak lettünk abban, hogy a magyar kormány az ún. török kártya kijátszására játszik. Törökország képes volt ugyan kibújni a megállapodás alól, de ezt jó gazdasági teljesítményének köszönhette. Miután a 2008-2009-es sokkhatások csitulni kezdtek, a gazdaság jelentős növekedést mutatott, ez pedig pozitívan hatott a befektetői környezetre. A jó számadatok meggyőzték a piaci szereplőket, és könnyen feledtetni tudták az IMF-tárgyalások elmaradását. Törökország alkupozíciója kedvezően alakultak. Ez az út nehezen járható Magyarország számára, mivel (a gazdaságpolitika irányítóinak nyilatkozatai ellenére) még 2013-ban sem várható makrogazdasági fellendülés.
Rugalmas hitelkeret?
A miniszterelnök Brüsszelben az újabb „szakítást” azzal indokolta, hogy a Valutaalap mondott nemet Magyarországnak, jelesül az elővigyázatossági hitelkeretről szóló igényünkre. A gond csak az, hogy az a fajta hitelkeret (a „rugalmas"), amit Orbán Viktor említett sosem volt tárgyalási alap. Erre csak és kizárólag olyan országok számíthatnak, ahol a gazdaság jó állapotban van, és kiszámítható a környezet. Magyarországon viszont csak egyetlen makrogazdasági adat jó: a költségvetés helyzete. Ezt leszámítva az ország recesszióban van, az államadósság magas, a társadalmi egyenlőtlenség növekszik, egyre nagyobb az elszegényedés, rekordszintre nőtt a kivándorlás. Ráadásul a beruházási ráta is mélyponton van.
A megállapodás hiányának ára
Hiába csökkent (végre) az államadósság, a kamatteher nagysága tavaly meghaladta az 1200 milliárd forintot. Ennyi még akkor sem volt, amikor az adósságállomány elérte a GDP 85 százalékát. Matolcsy unortodox gazdaságpolitikája, és az IMF-megállapodás elmaradása több mint 100 milliárd forintjába került az országnak – és a bizonytalanságnak betudható költségeket nem is számszerűsítettük.
Kormányon a helyzet változatlan
Mint általában, a gazdaságpolitika irányítói most sem hajlandóak vállalni a felelősséget. Matolcsy szerint mindenki hibás, csak a Nemzetgazdasági Minisztériumot nem terheli semmilyen felelősség abban, hogy a magyar gazdaság mélyrepülésben fejezte be a tavalyi évet, potenciális fejlődési korlátai pedig a 0,5 százalékos éves növekedésre kalibrálják az előttünk álló évekre. Idén természetesen továbbra is növekedési fordulattal számol.
Cséfalvay Zoltán (a miniszter parlamenti magyar hangja) pedig a jelek szerint teljesen átvette főnöke gondolatait, mivel a minden előzetes elemzői várakozást alulmúló tavalyi ipari teljesítmény ellenére, ő az ipari termelés szerepének növekedését emelte ki a válság kezelésében.
Mit hoz a jövő?
Úgy tűnik tehát (különösen ha igazak az értesülések az Orbán-Putyin paktumról) másfél év után valóban véget ér a pávatánc. Az pedig senkit ne zavarjon meg, hogy Járai Zsigmond a napokban azt mondta: lesz IMF-megállapodás, csak az a kérdés mikor.
Az utolsó 100 komment: